Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-12-01 / 4. szám

Biológiai gyógyszerek a szemészetben noklonális antitest, amely IL-la­hoz kötődik. A jövő nagy lehetősé­geinek tartják a nem fertózéses uveitisek kezelésében. Multicent­rikus klinikai tanulmányok folynak jelenleg a gevokizumab szubkután alkalmazásával Behcet-uveitisben (EYEGUARD-B) és aktív nem in­­fekciózus uveitisben (EYEGUARD­­A) (6). A másik reménység lehet a recep­­tor-antagonisták csoportjába tarto­zó tocilizumab, amely egy IL6-re­­ceptor elleni monoklonális antitest. Rheumatoid arthritishez, juvenilis idiopathiás arthritishez, Behcet­­kórhoz társuló uveitisben, uveitises maculaödémában és különböző vasculitisekben (Takayasu-arteritis, Castleman-kór) is eredményesnek találták (6, 14). Itt jegyezném meg, hogy a JIA szisztémás formájában (gyermekkori Still-kór) a TNF-gát­­lók nem hatnak, ezért komoly terá­piás kihívást jelentenek. Elsősorban az IL-6-gátló tocilizumabbal folyta­tott tanulmányok mutatnak biztató eredményeket. A jövő kérdése a lokálisan adható TNFa-gátló terápia, mint a szemé­szetben már jól bevált, és alkalma­zott intravitreális szteroid-implan­­tátumok, vagy maculadegeneráció­­ban engedélyezett ranibizumab és aflibercept kezelés. Ezáltal ugyanis a gyógyszerek szisztémás mellék­hatásai csökkenhetnek, megszűn­hetnek. Intravitreális gyógyszerek esetében a retinára kifejtett hatás, toxicitás kérdése döntő fontosságú. Állatkísérletekben már bizonyítot­ták, hogy intravitreálisan kis dózisú TNFa-gátló kezelés a retinára nem toxikus, szövettanilag a retina meg­őrzi szerkezetét (13). Prospektiv, multicentrikus tanulmá­nyok folynak (SAVE és SARURA) noninfekciózus uveitisben siroli­­mus (rapamycin) intravitreális és subconjunctivális alkalmazásával. A sirolimus egy antifungális szer, amelynek immunszuppresszív és antiproliferativ hatása is van. In­terleukin 2, 4 és 15 expresszióját gá­tolja, amelyeknek kulcsszerepük van az adaptív immunválasz és sejt­­proliferáció kialakulásában. Mind az intravitreális, mind a subcon­junctivális alkalmazást hatékony­nak találták a vizsgálatokban, ame­lyek során szignifikánsan csökkent a gyulladásos sejtek száma az üveg­testben. Ezen tanulmányok először bizonyítják azt, hogy biológiai gyógyszerek lokális alkalmazásai is hatékonyak lehetnek az uveitis ke­zelésében. Nagy előnyük a sziszté­más mellékhatások elkerülése, kizá­rása (14). Következtetések Összefoglalva elmondható, hogy a biológiai gyógyszereknek a szemé­szetben nagy lehetőségei vannak az időskori maculadegeneráció, a reti­­nális vénás elzáródásokhoz kapcso­lódó maculaödéma, diabéteszes maculaödéma és az autoimmun gyulladásos szembetegségek gyó­gyításában. Az anti-VEGF szerek törzskönyvezése hazánkban lehe­tővé tette a nedves típusú macu­ladegeneráció mellett a vénás ágel­záródáshoz kapcsolódó macula­ödéma és a diabéteszes macula­ödéma hatékonyabb kezelését. Ha­zánkban szemészeti indikációval a biológiai gyógyszerek közül csak a ranibizumab és az aflibercept alkal­mazható. Ismeretlen eredetű uveitisben a szteroidra, immunszuppresszív ke­zelésre rezisztens esetekben is igen nagy jelentősége lenne a biológiai terápiáknak, különösen a TNFa­­gátló kezelésnek, amelyek ma még önállóan uveitis kezelésében off­­label alkalmazások. Különösen gyer­mekkori immunmediált uveitisben a szteroid növekedésre kifejtett ha­tása, illetve a zavart okozó hormo­nális hatásai miatt lehetnének a biológikumok kedvezőek. Háttér­betegség nélküli, ismeretlen eredetű uveitisekben a társszakmák segítsé­ge nélkül, szemészek csak a hagyo­mányos szteroid és cyclosporin ke­zelést alkalmazhatják. Természe­tesen az uveitisek változatos, sokfé­le etiológiai háttere nehézséget okozhat, amely más-más patome­­chanizmust és különféle terápiás válaszokat eredményezhet. A haté­konyság és a mellékhatások (előny/ kockázat) mérlegelése a terápia ki­választása szempontjából mindig egyedi elbírálást és interdiszcipliná­ris összefogást igényel. Napjainkban még sok prospektiv, klinikai tanulmány tart, amelyek bizonyíthatják nem fertózéses uvei­tisben, Behcet-kórban, scleritisben, vasculitisben az egyes biológiku­mok hatékonyságát és biztonságos alkalmazását a szemészetben, amely a betegek hatékonyabb keze­léséhez vezethet. Irodalom 1. Rofagha S, Bhisitkul RB, Boyer DS, et al. Seven-year outcomes in ranibizumab-treated patients in ANCHOR, MARINA, and HORIZON: a multicenter cohort study (SEVEN-UP). Ophthalmology 2013; 120 (11): 2292-9. 2. Mitchell R Bandello fj Schmidt-Erfurth U, et al. The RESTORE study: rani­bizumab monotherapy or combined with laser versus laser monotherapy for diabetic macular edema. Ophthalmology 2011; 118 (4): 615-25. 3. Thach AB, Yau L, Hoang C, et al. Time to clinically significant visual acuity gains after ranibizumab treatment for retinal vein occlusion: BRAVO and CRUISE trials. Ophthalmology 2014; 121(5): 1059-66. 4. Schmidt-Erfurth U, Kaiser PK, Korobelnik JE et al. Intravitreal aflibercept injection for neovascular age-related macular degeneration: ninety-six­week results of the VIEW studies. Ophthalmology 2014; 121 (1): 193-201. 5. Ito Y, Saishin Y, Sawada, et al. Comparison of single injection and three monthly injections of intravitreal bevacizumab for macular edema associated with branch retinal vein occlusion. Clin Ophthalmol 2015; 23 (9): 175-80. 6. Saadoun D, Bodaghi B, Bienvenu B, et al. Biotherapies in inflammatory ocular disorders: -interferons, immunglobulins, monoclonal antibodies. Autoimmunity Reviews 2012 (o2013); 774-783. 7. Suhler EB, Lowder CY, Goldstein DA, et a I. Adalimumab therapy for refractory uveitis: results of a multicentre, open-label, prospective trial. Br J Ophthalmol 2013; 97(4): 481-486. 178

Next

/
Thumbnails
Contents