Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-09-01 / 3. szám

Optikai koherencia-tomográfia glaukómában macropapilla, a papilla hypoplasia, a papilla coloboma) az anatómiai viszonyok nem követik a normál adatbázisban lévő szemek normá­lis anatómiai viszonyait. Nem meglepő tehát, ha ilyen esetekben számos paramétert minősít a nor­máltartományon kívülinek a szoft­ver. Noha a minősítés helyes, tud­nunk kell, hogy glaukóma szem­pontból diagnosztikailag hasznos információt az anatómiai viszo­nyok egyedisége miatt a szoftveres klasszifikáció ezekben az esetek­ben nem ad. Érdemes megjegyezni, hogy egyes egészséges macropapillák esetében nemcsak a papilla-paraméterek vannak a normáltartományon kí­vül, hanem az idegrostréteg-vastag­­ág is határeset klasszifikációt kap­hat. Ennek az az oka, hogy hatal­mas terület áll az idegrostok rendel­kezésére a papillába lépéshez, így azok kevésbé zsúfolódnak össze a papilla körül, mint az ép szemeken, és emiatt keresztmetszeti vastagsá­guk kisebb, mint a normáltarto­mány legtöbb értéke. Az ilyen ese­tekben az értékelést a belső macularis retinarétegek vastagságát jellemző paraméterek segítik legin­kább. Ha nincsen szegmentációs hiba a macula területében, és a vas­tagság a normáltartományon belü­li, akkor nem áll fenn glaukómás strukturális károsodás. Mérési műtermékek GLAUKÓMA IRÁNYÚ □ CT-VIZSGÁLAT SORÁN A glaukóma irányú OCT-vizsgála­­tok kapcsán nagyon gyakori problé­ma a hibás képfelvétel (image ac­quisition) és a regisztrátum minő­ségellenőrzésének elmaradása. Bár egyes OCT-készülékek érzékelik a képfelvétel közben történt pislo­gást, és azt jelzik a felvételt készítő személynek, a szemhéj zárásból eredő műtermékek megdöbbentően gyakoriak. Egyes szemészeti egysé­gek tömegesen adnak ki olyan OCT-leleteket, amiken nyilvánvaló, hogy a látszólagos eltérést durva szemhéj i műtermék (pislogás, zárt szemhéj) okozza (4. ábra). Saj­nálatos módon az ilyen regisztrá­­tumok is „értékelésre” kerülnek, a betegek pedig vagy glaukómásnak minősíttetnek, vagy további érdemi vizsgálatra utaltatnak, ami jelentő­sen rontja életminőségüket, felesle­gesen igénybe veszi idejüket, és túl­terheli a tényleges szakmai munkát végző egységeket, ahová a betege­ket beutalják. A vitreoretinalis felszín eltérései és a hátsó üvegtestben lévő üvegtesti homályok gyakran okoznak szeg­mentációs hiba eredetű műtermé­ket. Ilyen műtermékek minden ké­szülékcsaládban előfordulnak (5. és 6. ábra), és ha a regisztrátum minő­ségellenőrzése elmarad, téves véle­ményalkotáshoz vezetnek. A 6. ábra illusztrálja, hogy az esetek egy részében az üvegtesti homály erede­tű műtermék kiküszöbölhető. A 6. ábrán látható, hogy az az üvegtesti homály okozta szegmentációs hiba, ami eredetileg a szoftver által érté­kelt képterületben helyezkedik el, nézetés után (a homály elmozdulá­sa miatt) már csak a kép perifériáját érinti kismértékben. Ekkor, mivel a kép perifériája nem kerül szoftveres értékelésre, a megismételt regiszt­rátum már felhasználható. Természetesen szem előtt kell tar­tanunk, hogy azért mert mi glaukó­ma gyanú miatt végzünk OCT- vizsgálatot, a betegnek lehet olyan, nem glaukóma eredetű szembeteg­sége, ami az OCT-vizsgálat eredmé­nyét befolyásolja. A külső retinaré­tegek felé okoz szegmentációs hibát és ebből következően hibás belső macularis retinavastagság-adatokat a subfovealis drusen és neovas­­cularis membrán (17, 18). Mivel a glaukóma és az időskori macula­­betegségek ugyanazt a korosztályt 5. ábra: Vitreoretinalis eltérés okozta szegmentá­ciós hiba Spectralis optikai koherencia-tomográf je­lentésén [piros ellipszissel jelezve! 118 ;

Next

/
Thumbnails
Contents