Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-03-01 / 1. szám

Rigid, gázáteresztő cornealis lencsék A közepes fokú conus korrigálására a legoptimálisabbak (8. ábra). Re­guláris optikai felszínt biztosíta­nak, a szemfelszín irregularitását korrigálják. Átmérőjük 8,0 és 10,0 mm között van. Illesztésük diag­nosztikus szettel történik, amely alapján a dioptria individuálisan határozható meg és gyártatható le. Az ideális illesztés során a conus csúcsát úgy hidalja át, hogy ne okozzon epithelium-sérülést, a kö­zépperiférián támaszkodjon, a peri­férián biztosítson jó könnyáram­lást (három pontos illesztés). Az il­lesztések nagy része lapos illesztés, ezért gyakran alakul ki hegesedés. Csak kis részben meredek az illesz­tés (4). Hátrányuk, hogy hosszabb az adaptációs idejük, kényelmetle­nek lehetnek, decentrálódhatnak. Intralimbális lencsék Közepes fokú conus korrigálására alkalmazhatóak. Nagyobb az átmé­rőjük, 10,5-12,00 mm, jobban fedik a corneát, kevésbé decentrálódnak, de nehezebb a felhelyezés és a levé­tel is. Kevésbé mozognak a szemen, de jó könnycserélődést biztosíta­nak. Ilyen lencsék: DynaZ Intra­­limbal 11,2 mm (Lens Dynamics), KBA 10,2 mm (PrecisionTechnology Services), Rose K2 IC 11,2 mm (Blanchard CL), I Kone 10,4 mm (Medlens and Valley Contax), GBL 11,2 mm (ABB-Concise), and XL-T 11,0-12,0 mm átmérővel (Medlens Innovations) (1). Scleralis lencsék Az előrehaladott conusban, margi­nális pellucid degenerációban, szá­raz szem és neovascularisatio ese­tén is javasoltak. Kontraindikáltak endothel-sejtszám csökkenés és corneaödéma esetén. Méretük mi­att nehézkesebb a felhelyezésük és a levételük. Méretük alapján négyféle scleralis lencse van. Corneoscleralis lencsék (12,9-13,5 mm) a corneán és a sclerán megosztva támaszkod­nak, pl. Semi-Scleral (Abba), SoClear Lens (Dakota Sciences/Art Optical. A szemi-scleralis lencsék (1,6-14,9 mm) szintén a corneán és a sclerán támaszkodnak, pl. Jupiter Lens, So2Clear. A mini scleralis (15,0-18,0 mm) lencsék a sclerán támaszkodnak, ilyen az MSD (15,8 mm, Blanchard), Maxim (16,0 mm, Acculens), Jupiter (15,0-18,0 mm, Medlens Innovations/Essilor), Bos­ton MiniScleral (15,0-15,5 mm, Foundation for Sight), Tru-Scleral (16,0—20,0 mm; Tru-Form optics). A teljesen scleralis lencsék (18,1— 24,0 mm) a sclerán támaszkodnak, nagyobb térrel a cornea felett. Ilyen lencsék a Jupiter (Medlens Inno­­vations/Essilor) és a Tru-Scleral Lens (Tru-Form Optics) (1). Piggyback lencsék Egy lágylencse (lehetőség szerint szilikon-hidrogél) alap és egy azon elhelyezkedő cornealis gázáteresztő lencse kombinációjából állnak. Gázáteresztő lencse intolerancia, epithelium-sérülés esetén javasol­tak. Kényelmesek, növelik a viselési időt, jó látást adnak. Hátrányuk, hogy a gázáteresztő lencse köny­­nyebben kieshet, és a lencsék tisztí­tása hosszadalmasabb. Hibrid lencsék Gázpermeábilis és lágylencse kom­binációja. Akkor javasoltak, ha a gázáteresztő lencse nem centrá­­lódik vagy nagyon kényelmetlen a viselése. (SynergEyes, SynergEyes КС, SynergEyes ClearKone). Hát­rányuk, hogy a lágylencse a kihor­dási idő előtt elszakadhat (1). Összességében megfelelő gyakorlat­tal a keratoconusos szemek fénytö­rési hibáit kiválóan lehet korrigálni, ma már számos lencsetípus, illetve lencserendszer áll rendelkezésünk­re. A beteg felvilágosítása, a higié­nia, a lencseviselés szabályainak be­tartása, és a rendszeres szemorvosi kontroll azonban ezekben az ese­tekben is kiemelten fontos! A KERATOCONUS KEZELÉSE CORNEALIS KOLLAGÉN CROSS­­LINKINGGEL Az ultraibolya fény lehetséges szö­veti szintű hatását, amely szerint keresztkötések létrejöttét indukálja egyes molekulák közt, már koráb­ban is ismerték. Az 1970-es évek­ben Siegel és munkatársai (50, 51) írták le a cross-linking hatást, me­lyet egy enzim, a lizil-oxidáz katali­zált. Emellett ismert, hogy a mo­­noszacharidok és a proteinek kö­zött a corneában spontán kereszt­kötések jöhetnek létre nem enzi­­matikus folyamatként, és ez a köl­csönhatás diabetes mellitusos bete­gek esetén még fokozódhat is. Ra­­binowitz leírása szerint a cornealis cross-linking (későbbiekben CXL) folyamat kialakulásában e két ter­mészetes folyamat mellett az oxi­dáció, mint harmadik lehetőség szerepel. 1998-ban egy drezdai egyetemi munkacsoport ajánlotta először a cornealis cross-linkinget, mint lehetséges kezelési formát keratoconus esetében (54, 55), és még ez évben klinikai vizsgálatok is indultak az oxidációs hatás tanul­mányozására. Az ötlet, illetve el­képzelés szerint keratectasiák ese­tén a cross-linking hatás megerősít­heti, illetve merevebbé teheti a corneát. Az első klinikai vizsgálat­­sorozat publikálása keratoconus CXL kezelésével pedig 2003-ból származik, Wollensak és munkatársa­itól (63). Kimutatták, hogy a CXL- terápia keratoconus esetén haté­kony a progresszió megállításában. Európában a hagyományos, hámel-8 ч ^ ^ /

Next

/
Thumbnails
Contents