Szemészet, 2014 (151. évfolyam, 1-4. szám)
2014-03-01 / 1. szám
Mutational analysis in sporadic LEOPARD syndrome - a case report testalkatú, bőrén testszerte sötét pigmentált foltok voltak láthatók. Faciális dysmorphia jellemezte: • mélyen ülő fülek, • hypertelorismus, • valamint széles orrgyök és orrhegy (1. A ábra). Korábbi anamnézisében hipertrófiás cardiomyopathia és pulmonalis stenosis szerepeltek, gyermekkorában testicularis beavatkozás történt. Családjában sem a nagyszülők, sem a szülők, illetve testvére esetében sem fordult elő hasonló tünet, illetve tünetcsoport. Szemészeti vizsgálata során nagyfokú hypermetropiát, bilaterális iris colobomát (1. A ábra) és a jobb szem chorioidealis atrófiáját (1. В ábra) figyeltük meg. Korrigálatlan látóélessége mindkét szemen 3 méter ujjolvasás volt. Automata refraktometriával (Canon, autó ref-keratometer RK-3) mért töréshibája mindkét oldalon +9.0 dioptria volt, astigmatismusa a jobb szemen +3.0 D cyl 15°, a bal szemen +2.0 D cyl 175° volt. A cornea topográfiás vizsgálata (TMS-2; TOMEY) szerint jobb oldali astigmatismusa a szaruhártya töréshibájából származott. Bár hypermetropiája és astigmatismusa már iskolás kora előtt, koragyermekkorban felismerésre került, szemüvegét csak olvasáskor viselte. Mindkét szeme amblyop lett, legjobb korrigált látóélessége a jobb szemen 0,4, a bal szemen 0,6 volt a Snellen tábla szerint. Strabizmusa nem volt. A páciens hypermetropiás töréshibájának javítására 2004 márciusában és júliusában került sor klinikánkon saját kérésére. A műtét során mindkét oldali lencse eltávolítása (clear lens extraction) és intraocularis műlencse-beültetés történt ( + 30,0 D, „Akreos fit”, Bausch & Lomb). A beavatkozás és a posztoperatív szak szövődménymentesen zajlott. A posztoperatív korrigálatlan látóélesség mindkét szemen 0,3; a jobb szem refrakciós hibája +3,0 D, a bal szemé +6,0 D lett. A legjobb korrigált látóélesség nem változott. A beteg törési astigmatismusa a jobb szemen változatlan maradt, viszont a bal szemen 2,0 D-ról 0,75 D-ra csökkent, miközben a cornea topográfia egyik szemen sem mutatott változást a preoperatív topográfiás vizsgálathoz képest. Molekuláris genetikai vizsgálat A beteg perifériás véréből izolált limfocitákból kivontuk a DNS-t (Wizard Genomic DNA Purification Kit, Promega, Madison, USA), majd specifikus rövid DNS-láncokkal (oligonukleotid primerek) minden fehérjekódoló DNS-szakaszt megsokszoroztunk a polimeráz láncreakció (PCR, polymerase chain reaction) révén egy ciklikus hőmérsékletváltozásra alkalmas automata PCR-készülékben (PxE Thermo- Hybaid thermal cycler, Franklin, USA). Ezt követően meghatároztuk a 200-300 bázispár hosszú DNS- szakaszok pontos bázissorrendjét direkt automata szekvenálással (ABI PRISM 310, Applied Biosystems, Foster City, USA). A primerek és a PCR-kondíciók. részletes leírása megtalálható a közlemény első szerzőjénél. 1 . A ábra: Hypertelorismus bilateralis congenitalis iris colobomával. В ábra: A beteg jobb szemének fundusán chorioidealis atrophia látható A I В Molekuláris genetikai eredmények A szekvenálás során megtaláltuk a PTPNll-gén 7. átíródó szakaszában (exonjában) már több szerző által leírt Tyr279Cys heterozigóta mutációt (2. A ábra) (egybetűs jelöléssel: Y279C, Y = tirozin, C = cisztein) (5, 6, 10, 14). Tehát az egyik kromoszómán a normális adenintartalmú génváltozat (alléi) szerepel, a mutáns kromoszómán pedig egy betűcsere következtében guanin áll. Ez az adenm/guanin csere érinti a gén fehérjét kódoló részét a 836. nukleotidban, ezért a foszfotirozm-foszfatáz fehérje aminosav-sorrendje is megváltozik: a 279. pozícióban tirozin helyett cisztein található. Ez a missense (aminosavcserét okozó) mutáció a foszfotirozm-foszfatáz fehérje konzervált régióját nagymértékben érinti, mert egy poláros aminosav helyett egy hidrogénhíd-kötésre képes kéntartalmú aminosav épül be a fehérjeláncba, amely a fehérje feltekeredésében, ezáltal harmadlagos szerkezetében jelentős változást hoz létre. E szerkezeti változás következtében az enzimként működő fehérje funkciója is megváltozik. Megbeszélés Betegünk esetében megtaláltuk a LEOPARD-szmdróma major tüneteit: a lentigót, hipertrófiás cardiomyopathiát, ocularis hypertelorismust, pulmonalis stenosist, növekedésbeli elmaradást és a genitáliák fejlődési rendellenességét, azonban süketség a megfigyelt tünetegyüttesben nem fordult elő. A LEOPARD-szmdróma diagnózisa molekuláris genetikai vizsgálat révén bizonyítást nyert, mert a mutációanalízis során azonosítottuk a LEOPARD-szmdrómában előforduló második leggyakoribb Tyr279Cys mutációt. A betegség újonnan keletkezett (de novo) mutáció eredménye, az autoszomális domináns öröklődést mutató tünetegyüttes nem fordult elő a beteg közvetlen felmenői között. Az irodalomban leírt szemészeti tü-
