Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-03-01 / 1. szám
Longitudinal evaluation of retinal nerve fiber layer progression Bevezetés A glaukóma multifaktoriális, neurodegeneratív kórkép, amelyet a látóidegfő és a peripapilláris idegrostréteg progresszív strukturális és funkcionális károsodása jellemez. A glaukóma progresszió pontos követése létfontosságú mind a betegség diagnózisának megállapítása, a betegség lefolyásának monitorizálása, illetve a kezelés eredményességének megítélése szempontjából (7). A glaukóma progressziót klinikailag strukturális és funkcionális tesztekkel detektálhatjuk. A retinalis idegrostréteg-vastagság csökkenése általában időben megelőzi a látótérkárosodás megjelenését. A glaukóma progresszió korszerű diagnózisához ma már az idegrost-vastagságot mérő különböző morfometriai vizsgáló módszerek is szervesen hozzátartoznak (14). Jelenleg glaukómában a látóidegfő és a neuroretinalis rostrendszer strukturális változásainak monitorizálására a standard klinikai módszer a látóidegfő sztereoszkópos kétdimenziós fotográfiája, az idegrost-kiesés vörösmentes fényben történő fényképezése és a felvételek longitudinális összehasonlítása (26). Ezen kívül használatos még a látóidegfő rajzolással történő dokumentálása. Ezeknek a módszereknek az egyes vizsgálók és a vizsgálatok közötti variábilitása magas. Ezért nagy azon képalkotó eljárásoknak a jelentősége, amelyek még a látóidegfő definitiv elváltozása előtt jelentkező retinalis idegrostréteg-vastagság csökkenést képesek objektíve detektálni. Jelenleg használatos képalkotó eljárások a konfokális lézeroftalmoszkópia (Heidelberg Retina Tomograph, HRT), scanning lézerpolarimetria (GDx-VCC, GDx-ECC idegrostréteg-analizátor), illetve az optikai koherencia tomográfia (OCT). Ezen módszerek objektív kvantitatív méréseket biztosítanak, magas szinten reprodukálhatóak, és alkalmasak a strukturális finom progresszió kimutatására (12). Manapság az egyes idegrostmérést végző készülékek különböző statisztikai szoftvereket alkalmaznak a strukturális glaukómás progreszszió mértékének automatikus meghatározására. Legtöbbjük az adatok eset- és trendalapú elemzésére egyaránt alkalmas. Az esetalapú („event-based”) analízis az adott vizsgálati értéket az első, alapvizsgálati értékhez hasonlítja, és a bázishoz viszonyított változást értékeli. A trendalapú a („trend-based”) analízis a változás arányát („rate of change”) határozza meg az idő függvényében lineáris regressziós analízissel (20). Az osztályunkon használt negyedik generációs Cirrus HD-OCT-készülék a peripapilláris retinalis idegrostréteg (RNFL) vastagság monitorizálására a „Guided Progression Analysis” (GPA) szoftvert alkalmazza. A GPA szoftver kvantitatívan kimutatja az RNFL-veszteség progresszióját, azonosítja mind a lokalizált (mély/felszínes), mind a diffúz progressziót. Elvégzi az értékek esetalapú és trendalapú analízisét, meghatározza az elvárt variabilitáson belüli változást, a normatív adatokhoz való viszonyt, és a progresszió mértékét. Retrospektív esetszéria tanulmányunkban primer nyitott zugú glaukómás betegeknél optikai koherencia tomográfiái mértük a retinalis idegrostréteg-vastagságot és annak progresszióját. A kapott adatokat a „Guided Progression Analysis” (GPA) algoritmus segítségével elemeztük. MÓDSZER Retrospektív, esetszéria tanulmányunkat a Regionális Kutatásetikai Bizottság által engedélyezett terv alapján végeztük. 2008. január 1. és 2011. június 31. között osztályunk szemészeti ambulanciáján vizsgált 64 primer nyitott zugú glaukómás beteg 85 szemének vizsgálati eredményeit elemeztük. A vizsgálatban 21 férfi és 43 nő adatait tekintettük át. A követési periódus 3,1-3,5 év közötti volt, az egyes vizitek között átlagosan 3,6 hónap (3,1-4,1 hónap) telt el. A glaukómás betegek beválasztási kritériumai a következők voltak: morfológiailag legalább a vizsgálatba bevont szemen biomikroszkóposan a látóidegfő jellegzetes glaukómás károsodása (diffúz vagy lokalizált neuroretinalis peremterület veszteség) és/vagy vörösmentes fényben észlelhető elvékonyodott retinalis idegrostréteg, illetve OCTRNFL-eltérés, és reprodukálhatóan kimutatható látótérkiesés (alsó és/vagy felső paracentrális vagy ív alakú scotoma, nasalis lépcső, generalizált érzékenységcsökkenés). A betegeket a látótérvizsgálat MD- értéke alapján három csoportba soroltuk: • az 1. korai glaukómás károsodású csoportba a 2-6 dB MD-érték közötti szemek, • a 2. közepesen súlyos glaukómás károsodású csoportba a 6-12 dB MD-érték közötti szemek, • 3. súlyos glaukómás csoportba a 12 dB MD-érték feletti szemek kerültek. A korai glaukómás csoportba 37 szem (10 beteg mindkét szeme és 17 beteg egy szeme), a középsúlyos glaukómás csoportba 34 szem (11 beteg mindkét szeme, 12 beteg egy szeme), a súlyos glaukómás csoportba 14 beteg 14 szeme került be retrospektive. Az átlagéletkor az első csoportban 73,9 ±8,6 év, a második csoportban 73,04 ±6,6 év, harmadik csoportban 77,2 ±8,2 év volt. Csak olyan betegeket vontunk be a vizsgálatba, akiknél a fénytörés +3,0 Dsph és -7,0 Dsph szférikus ekvivalens között volt, a legjobb korrigált centrális látásélességük nagyobb volt, mint 0,6 (Snellen vízus tábla). Pseudophakiás szemek is bekerültek a vizsgálati csoportokba. Kizártunk minden olyan beteget, akinél glaukómán kívül egyéb más szembetegség állt fenn, illetve akinek anamnézisében retinalis lézer vagy sebészeti beavatkozás, diabetes mellitus és bármely neurológiai betegség szerepelt. A demográfiai adatokat az 1. táblázat tartalmazza, amelyben az is látszik, hogy a vizsgálat kezdetén az életkor (p<0,001), a kiindulási szemnyo-Д6
