Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013 06-01 - Supplementum
2013. június 21péntek/21 June 2013, Friday mikrogramm/ttkg alpha-MSH előkezelés mérsékelte a retina strukturális degeneratív elváltozásait, és az ödémát. A fentieken kívül az ATPS6 protein és a HO-1 protein expresszióját az előkezelés növelte. Következtetés: Eredményeink alapján lehetséges, hogy a proopiomelanocortinok szerepet kaphatnak a retina cirkulációs zavara által okozott betegségek kezelésében. Protective effect of alpha-msh hormone in recovery of retinal damage in an in vivo rat model Ádám Kemény-Beke1, Balázs Varga2, Rudolf Gesztelyi2, Béla Juhász2, Árpád Tósaki2, András Berta3 1Departmen of Ophthalmology, University of Debrecen, department of Pharmacology, University of Debrecen, department of Ophthalmology University of Debrecen Purpose: The change in the microcirculation of the eye was demonstrated in several ophthalmological diseases (e.g. glaucoma, macular degeneration, diabetic retinopathy etc.). The medical blocking mechanism of apoptosis of the uveal tract and retinal ganglion cells could hypothetically facilitate the reduction of progression of the diseases, and/or its stability. However, there is still no effective neuroprotective management at service for the field of clinical practice. Previously it was proved that alpha-MSH has cardioprotective effect. Method: Alpha-MSH in diverse doses (SO, 2/0, /00, 1000 microgram/kg) was examined, and was injected under the skin of rat 12 hours before the ischemic attack. 48 hours reperfusion happened after 60 minutes of occlusion of central retinal artery, followed by 20 minutes of dark adaptation, then the activity of retina was provoked by stroboscope, and the optimal alpha-MSH dose was chosen. As 500 microgram/kg dose of alpha-MSH was the most effective concentration the molecular biological and histological examinations were performed only with this concentration. Results: It was proved, that the activity of retinal cells that is in direct ratio with the survival of retinal ganglion cells was significantly increased by 500 microgram/kg alpha-MSH. It was verified by histological examinations that the structural degenerative changes and edema were decreased by 500 microgram/kg alpha-MSH treatment. The level of ATPS6 and the HO-1 protein were increased by the pretreatment. Conclusion: By our results it is possible that the proopiomelanocortins could have an important role in the treatment of eye diseases due to microcirculation damages. Chorioretinitis centralis serosa terápiás lehetőségei В. Tóth Barbara1, Prikidánovics Krisztina2, Vízvári Eszter1, Dégi Rózsa1, Facskó Andrea1 1Szegedi Tudományegyetem, Szemészeti Klinika, Szeged, 2Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Szeged Célkitűzés: A chorioretinitis centralis serosa (CSC) terápiás lehetőségeinek és azok hatásosságának vizsgálata. Módszer: A SZTE Szemészeti Klinikáján 2006 és 2012 között CSC miatt gondozásba vett betegek retrospektív vizsgálata, elsősorban az alkalmazott terápia hatásosságának, illetve a recidívák gyakoriságának szempontjából. Öt terápiás csoport került kialakításra: nulla terápia, vízhajtó - NSAID gyulladásgátló csepp kombináció, parabulbáris szteroid injekció, sub-Tenon szteroid injekció, argon lézerkezelés. A funkcionális javulást a látásélesség változása alapján határoztuk meg, az anatómiai hatásosságot az OCT-vel mért subfovealis serositas változása alapján mértük. Eredmények: A vizsgált időszakban 56 beteg 62 szemén követtük végig a CSC lefolyását. Átlagéletkor 39 év, férfi-nő arány: 80,4%-19,6%, az esetek 89,3% egyoldali megjelenésű volt, 25,8%-ban alakult ki recidiva. Lehetséges etiológiai tényezők: 3,6% pozitív szerológiai eredmény 8,9% gyulladásos góc, 14,3% pszichoszociális stressz, 5,4% terhesség, 1,8% emelkedett endogén kortizol szint. Egyik beteg sem részesült a CSC-t megelőzően szisztémás vagy lokális szteroid kezelésben. Az egyes terápiás csoportokban a látásélesség szempontjából nem találtunk szignifikáns változást. Az anatómiai hatásosság tekintetében az öszszes terápiás csoportban szignifikánsan csökkent a subretinális folyadék mennyisége, a csoportok között viszont nem sikerült statisztikailag különbséget kimutatni. A lézeres kezelés csökkentette legnagyobb mértékben a recidívák számát, illetve nyújtotta meg a fellángolások közti időtartamot. Következtetés: A CSC ismeretlen etiológiájú, növekvő gyakoriságú, de jó spontán gyógyhajlamot mutató betegség. Vizsgálatunk alapján az egyes terápiák hatásosságában nem találtunk különbséget. A gyógyulás időtartama és a recidívák kialakulása szempontjából a szemfenéki lézerkezelés járt a legkedvezőbb eredménnyel. A látáspanaszok mértéke és időtartama határozza meg, hogy a terápiás lehetőségek közül melyik kerüljön alkalmazásra. Treatment choises of central serous chorioretinopathy Barbara В. Tóth1, Krisztina Prikidánovics2, Eszter Vízvári1, Rózsa Dégi1, Andrea Facskó1 1Department of Ophthalmology, University of Szeged, Hungary, faculty of Medicine, University of Szeged, Hungary Aims: To study the possible treatments and their effects on central serous chorioretinopathy (CSC). Methods: We investigated retrospectively the CSC patients between 2006 and 2012 in the University of Szeged Department of Ophthalmology. The priority of the survey was the effectivity of the used therapy. We created 5 therapeutic groups: null therapy, combination of diuretics and non-steroid anti-inflammatory eyedrops, parabulbar steroid injection, sub-Tenon steroid injection, laser photocoagulation therapy. We measured the function with the changes of visual acuity, and the anatomical effectiveness with the changes of subfoveal subretinal fluid based on OCT examination. Results: During the study period we followed 56 patient's 62 eyes. Average age was 39 years, male-female ratio was: 80.4%-19.6%, 89.3% was unilateral manifestation, 25.8% of the cases recurrenced. Possible etiology factors were: 3.6% positive serology tests, 8.9% inflammatory
