Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

190 éve született Hirschler Ignác, a „Szemészet” alapító főszerkesztője

A magyar szemészet két pólusát Lippay, a szemklinika igazgatója, mint a konzervatizmus képviselője, és Hirschler, a modern orvosi gondolkodást, a tudomány aktuális eredményeinek ismeretét és alkalmazását képviselő szakember - jelentette. A szemészet tudománya a század derekán a forradalmi változását élte, Helmholtz már felfedezte a szemtükröt, Donders lefektette a fénytörés és alkalmazkodás elméletének alapjait, Graefe elvégezte glaukómás betegein az első iridectomiát. Hirschler volt az, aki ezeknek a tudományos eredményeknek hazai szószólója és gyakorlati alkalmazója lett. Miután Graefe közölte az általa kidolgozott és elvégzett iridectomiát, csakhamar olvashatták a magyar szemorvosok Hirschler beszámolóját az iridectomiáról - saját tapasztalatai alapján. Hirschler számolt be először hazánkban a szemtükörről, a szemtükri vizsgálatokról (3, 4, 14). Minden lehetőséget megragadott, hogy mind a gyakorló orvosok, mind a hallgatók érdeklődését felkeltse a szemészet, mint szakma iránt, a szakorvosi tevékenységet egyre inkább vonzóvá tegye (14).

Tudományos és oktatási tevékenységén kívül a közügyek iránti elkötelezettsége is elismerésre méltó. A szemészet gondjain kívül a közegészségügy más területeire is figyelmet fordított. 1858-ban Korányi Frigyessel és Markusovszkyval meglátogatta a prágai, lipcsei, párizsi és londoni orvosi intézeteket. A legnagyobb hatást a londoni Moorfields szemészeti klinikán tapasztaltak gyakoroltak Hirschlerre: „...a szemészeti operatív szakma eltanulását illetően egész Európában jobb hely nincs. Más helyeken - korábban láttam szebben és elegánsabban operálni, mint ott, de e helyeken a mesterektől műtéti fogásaikat nem tudtam eltanulni, míg ez Londonban magától jött... A Moorfields klinikán az operálás művészete népszerűsítve van, mintha csak mutatni akarnák, hogy bizonyos fokú figyelem mellett mindent meg lehet csinálni” (2, 12). Támogatta a kezdeményezést, hogy az Újvilág utcai régi házból egy tágasabb, korszerűbb épületbe költözzön az Orvosi Kar. Az Országos Közegészségügyi Tanács munkájában aktívan részt vett, 1875-ben rendes taggá nevezték ki, tagja volt a közegészségügyi törvényjavaslatokat előkészítő bizottságoknak, foglalkozott az orvosegyleti ügyekkel, javaslatot készített a trachoma járvány leküzdésére, felhívta a figyelmet a kórházi állapotok, és a fürdőkben uralkodó viszonyok megoldásának szüksé-Hirschler Ignácról utolsó éveiben készült festmény, Zilzer Antal festőművész munkája

gességére. Küzdött az új gyermekkórház felépítéséért. A Pesti Izraelita Hitközség elnökévé választották. „Nagy érdeme volt a hazai zsidóság magyarosodásának előmozdításában” (14).

Széles körű tudása, műveltsége, rokonszenves, becsületes személyisége, szívélyes modora, és az a nyilvánvaló törekvése, hogy a magyar tudományos életet, elsősorban természetesen a szemészetet, egyre magasabb színvonalra segítse, nemcsak orvos barátai körében volt ismert. Mindezek elnyerték Hirschler számára a korszak vezető politikusainak, Eötvös Józsefnek, Trefort Ágostonnak, Deák Ferencnek megbecsülését. Erről tanúskodik Deák Ferenc Hirschlerhez írt levele (1), amelyet a Nemzeti Múzeum Deák Ferenc gyűjteménye őriz (3).

Hirschler sok-sok érdeme közül is kiemelkedik, hogy felfigyelt a Bécsben Artl-nál működő tehetséges Schulek Vilmosra, javasolta Markusovszkynak - aki egyetemi, orvosi kérdésekben Trefort Ágoston tanácsadója volt - Schulek hazahívását, aki 1872-ben a kolozsvári, két év múlva a pesti egyetemi szemklinika igazgatója lett. Schulek élete végéig hálával emlékezett Hirschlerre. Később alkalma volt leróni háláját, amikor sikeresen megoperálhatta szürke hályogját. „Hirshler ugyanis már akkor, mikor Schuleket először látta operálni, úgy nyilatkozott, hogyha valaha saját magán kellene szemműtétet végeztetnie, ezt csakis Schulekkel tétetné” (1). Kuriózum: utolsó értekezése 1883-ban jelent meg: „Az aphakiában szenvedők néhány alanyi észleletéről” címmel magyar és német nyelven (3, 4). Schulek önéletrajzában a következőket írta. „...Magyarországba szálak fűződtek, melyek végleges elhelyezkedésemre vonatkoztak. Hirschler Ignác dr. érdeklődött irántam és mindjobban baráti gonddal lett irányomban. Neki köszönöm, hogy az irányadó közoktatási és tudományos irodalmi személyekkel érintkezésbe hozott, úgyszintén hogy szellemileg áldásosán befolyásolt” (13). Hirschler koncepciójában nemcsak egy kiváló szemorvost kívánt támogatni, hanem Schulek Vilmos révén a magyar szemészet fejlődését akarta biztosítani (3, 5). A jövő mindenben igazolta Hirschlert, Schulek megteremtette a magyar szemészeti iskolát. Hirschler Ignácnak csak néhány évtizedig volt lehetősége, hogy a magyar szemészet és közegészségügy érdekében dolgozhasson. Az elszenvedett sérelmekért kárpótolta ugyan a kortársai megbecsülése, a tisztelet, amely személyét övezte, az akadémiai és főrendi tagság, azonban korán jelentkező szürke hályogja és súlyos betegsége szelle148