Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Szemfenéki vénás keringési zavarok 2. táblázat: A neqvaszkulárizáció gyakorisága a PAPILLÁN CNVDJ, EGYÉB HELYEN A RETINÁN CNVE], AZ IRISEN CNVI], NEOVASZKULÁRIS GLAUKDMA CNVG3 C42, S3] Vénás okklúzió típusa NVD NVE NVI IWG Ág,kvadráns 10,6% 20,7% 1,6% 0,8% Makuláris ág nem ismert Centrális 1,1% 1,6% 13% 8,3-25% Hemicentrális 9,3% 13,4% 3,2% 1% Hemiretinalis 11% 9% 9% 3% ban egyéb helyen neovaszkularizáció gyakrabban fordul elő olyan szemekben, amelyekben az akut szakban fluoreszcein-angiográfia során 5 papillánál nagyobb területben volt megfigyelhető a perfúzió hiánya (88). Agokklúzió esetén iris rubeosis ritkábban kerül leírásra, sokkal gyakoribb a retinán egyéb helyen kialakuló proliferáció, amely az esetek felében üvegtesti vérzéshez vezet (2. táblázat). Idővel a betegek 10%-ában a társszemben is kialakul ág okldúzió (78). A nem iszkémiás törzselzáródás sokkal enyhébb és lényegesen változatosabb képet mutató szemfenéki elváltozás, mint az iszkémiás típusú vénás törzs okklúzió. Szinonimaként szokták használni erre a formára: fenyegető, kezdődő, inkomplett, parciális, részleges törzs okldúzió, vénás stasis retinopathia kifejezéseket. Hogy az esetek hány százalékában alakul át ez a forma iszkémiássá, pontosan nem tudni. Az irodalomban talált adatok a követési időtől és a betegek életkorától függően változnak, 3 éves követési idő során a betegek 34%-ában a nem iszkémiás forma iszkémiás formába megy át (64). Idősebb betegekben a típusváltás gyakoribb. A papillophlebitis a nem iszkémiás forma egyik változata, többnyire fiatal betegeken írták le. A kifejezés megtévesztő lehet. Ezért mindaddig, amíg a gyulladásos eredet nem igazolódott, nem érdemes használni ezt a terminust. A nem iszkémiás törzselzáródásos betegek átlagosan 5 évvel fiatalabbak, mint az iszkémiás törzsokklúziós páciensek. A panaszok változóak. Lehet, hogy az okldúzió nem okoz tüneteket és csak rutin szemészeti vizsgálat során derül ki. Más esetben a látás homályossá válik, többnyire átmenetileg. A látóélesség a normális és az ujjolvasás között változhat, legtöbbször azonban nem rosszabb, mint 0,4. A szemfenéki kép hasonló az iszkémiás formában látottakhoz, azonban nem annyira kiterjedtek. Az elzáródástól distalisan a vénák teltek, torz lefutásúak, bennük a véroszlop sötétebb színű. A vérzések esetenként változóak, kialakulhatnak csak a periférián, máskor pedig inkább a hátsó pólust érintik. Gyapottépés gócok lehetségesek, de ritkák. A látás a makula ödéma vagy vérzés miatt romlik meg. A papilla elmosódottsága, ödémája azt jelzi, hogy az elzáródás a lamina cribrosa mögött következett be. A természetes lefutás eléggé kedvező, a vérzések, a vénák teltsége, torz lefutása néhány hónap alatt fokozatosan megszűnik. A betegek egy részében a makula ödéma hosszabb ideig fennállhat. Felszívódása után a makulában cisztoid jellegű elváltozást, pigmentzavart, makrovaszkuláris eltéréseket lehet megfigyelni. A végső látásélesség azonban általában nem rosszabb, mint 0,5. Iszkémiás törzselzáródás esetén a látás hirtelen, fájdalom nélkül erősen megromlik, a látásélesség 0,1 — kézmozgás látás között változik. A látásromlás kialakulása nem annyira gyors, mint az artériás törzselzáródáskor. A szemfenéki képet az összefolyó vérzések uralják. A vérzések általában a hátsó pólus körül a legkifejezettebbek. A vérzés lehet olyan kiterjedt, hogy megemelheti a lamina limitans internét, betörhet az üvegtestbe. A papilla elmosódott, a precapillaris arteriolák, a papilla felszínén lángnyelvszerű vérzések láthatók, a fiziológiás excaváció kitöltött, a vénás pulzus hiányzik. A prognózis általában rossz. A látásromlás oka a makula ödéma, a kapilláriságy károsodása, vérzések illetve ezek kombinációja. A makula ödéma hosszú hónapokig fennállhat, felszívódása után pigmentzavar marad vissza. A makuláris vérzések szintén hosszú ideig fennállhatnak. A makula körül circinata jellegű kemény exszudáció alakulhat ki. A hátsó póluson epiretinalis membán képződhet lamelláris vagy pseudoforamen jellegű lyukképződéssel. Kialakulhat teljes vastagágú makulalyuk is. A krónikus szakban, 3-14 hónappal az elzáródást követően kollaterális képződés figyelhető meg. A papilla területében hurok alakulhat ki, amely a papilla elzárt kapillárisai és a chorioidea, illetve a pialis kapillárisok között teremt összeköttetést. A hurok érújdonképződésre emlékeztet, azonban nem az, nem szabad lézerrel kezelni. A késői szakban a kapillárisok jelentős szűkülete, a vénák behüvelyezettsége figyelhető meg. A legsúlyosabb komplikáció a neovaszkulárizáció (2. táblázat). A neovaszkulárizáció akár már 4-6 héttel az elzáródást követően megjelenhet. Másfél éves követési idő során a betegek 23%-ában alakul ki neovaszkuláris glaukóma (64). Az elülső
