Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
Retinal vein occlusion sus kereszteződésben az artéria az esetek nagyobb hányadában a véna felett (az üvegtesti térhez közelebb) fut. A szemfenéki tüneteket az elzáródásnak megfelelő szegmentális eloszlás jellemzi, az ék centrális csúcsa rámutat az elzáródás helyére (torta szelet). Az elzáródás többnyire a papilla körül alakul ki, de létrejöhet harmad- és negyedrangú oszlásoknál is a periférián (78). Az akut szakban a betegek hirtelen vagy hetek alatt fokozatosan kialakuló látásromlásról, ködös, vagy torz látásról panaszkodnak. A látásélesség általában 0,5-nél gyengébb. Később a látásélesség spontán erősödik, a betegek 1/3- 3/4-ében 2 vagy annál több sornyi látás javulás következhet be. Az érintett ellátási területben a vénák teltek, kanyargósak, tágak, sötétebb színűek, lángnyelvszerű csíkos és tócsás intraretinalis vérzések láthatók. Ha a vérzés a lamina limitans interna és az üvegtesti határmembrán közé tör, formája csónakra emlékeztet, nívóképződés alakulhat ki. A vérzés áttörheti a vitreoretinalis határfelszínt, üvegtesti vérzés jöhet létre. Ekkor a betegek úszó homályokról számolnak be. Ritkábban, iszkémiás okklúzió esetén az idegrost-rétegben mikroinfarktusok jöhetnek létre, gyapottépés gócok jelennek meg. Csaknem valamennyi esetben kialakul makula ödéma, sokszor cisztoid jellegű. A kapilláriságy károsodása változó az ágelzáródás iszkémiás - nem iszkémiás jellege szerint. A tartós iszkémia helye és kiterjedése szoros összefüggést mutat a látóélességgel (78). A krónikus szakban, a vérzések felszívódása után alig vannak tünetek: tágult kapillárisok, mikroaneurizmák figyelhetők meg. Segítséget jelenthet, hogy a kapilláriságy károsodása szegmentális jellegű, az alsó és felső vénatörzs között kollaterális keringés fejlődik ki. Az artériák és a vénák egyaránt behüvelyezetté válnak (4. ábra). Makroaneurizmák alakulhatnak ki a kapillárisokban és a vénákban. Késői szövődményként az ideghártya leválhat. A leválás az érintett vénanaszakasz területében egyaránt lehet serosus, vagy lyukképződés miatt rhegmatogen, vagy proliferáció következtében trakciós jellegű. Differenciáldiagnosztikai problémát jelenthet a hipertónia, diabetes mellitus, szemfenéki gyulladásos folyamatok, illetve érújdonképződéssel járó perifériás retina betegségek. Krónikus szakban a vénás keringési zavar és a vasculitis elkülönítése azért is okozhat problémát, mert a fluoreszcein-angiográfia során mindkét kórképben megfigyelhető a vénaszakaszok mentén szivárgás. Az elkülönítésben a beteg neurológiai - immunológiai kivizsgálása segíthet. A maradandó látáskárosodás oka a perzisztáló makula ödéma, amelyet makuláris iszkémia kísérhet. Egyéves követési idő végén a szemek 5-15%-ában írtak le makula ödémát. A kezdetektől fennálló makula ödéma az esetek 18-41%ában kezelés nélkül felszívódik (78). Paradox módon, spontán látásjavulást főként azokban a szemekben figyeltek meg, amelyekben a makula perfúziója károsodott volt. Úgy tűnik, a makuláris iszkémia ezekben az esetekben átmeneti jellegű volt (29). Jó perfúzió esetén a makula ödéma hónapokig perzisztálhat, a betegek egyharmadában egy évig is fennáll. A makula ödéma felszívódása után pigmentzavar marad vissza, epire - tinalis membrán alakulhat ki, foramenképződéssel (lamellaris vagy pseudoforamen jellegű), teljes vastagságú makulalyuk is képződhet (3. ábra). A papillán vagy a retiná-4. ábra : Differenciáldiagnosztikai probléma: diabé VIZSGÁLATA SORÁN A KÖRÜLÍRT TERÜLETBEN TALÁLT LIPIDE RÉBEN nem diabéteszes RETINOPATHIA, HANEM AZ ENYh ÁGYKÁROSODÁST OKOZŰ, RÉGEBBEN ELZÁRÚDOTT VÉNAÁI :tesze :xszui HE LÁ" 3 ÁLL =S BETEG SZEMFENÉKI oáciű, Ödéma hátterÁSZAVART, KAPILLÁRIS
