Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
A KÓRKÉP JELENTŐSÉGE, EPIDEMIOLÓGIA A vénás keringészavar a diabéteszes retinopathia után a második leggyakoribb oka a vaszkuláris eredetű súlyos látáskárosodásnak (79, 94). A betegség prevalenciáját különböző tanulmányok 0,3% és 1,6% között írták le (66, 94).820 Mindkét nemet egyformán érintheti. A betegség 3 formája közül a leggyakoribb a vénás ágelzáródás (prevalencia 0,6- 1,1%), ezt követi a vénás törzselzáródás (prevalencia 0,1-0,4%), a legritkább a hemiszférikus keringészavar (prevalencia 0,08%) (15,57, 66). Felosztás A vénás ágelzáródásnak (BRVO) több megjelenése lehet: elzáródhat egy teljes retina negyedből összeszedődő fő vénás ág, okklúzió alakulhat ki egy perifériásabb ágban, vagy közvetlenül a makuláris régióból összegyűlő vénaágban (1. ábra). Centrális vénás törzselzáródás (CRVO) esetén a retina mind a 4 negyede érintett. Az elzáródás vagy a lamina cribrosa szintjében, vagy mögötte következik be. Feltételezik, hogy ha a vénás törzselzáródást nem kíséri papilladuzzanat, akkor az okklúzió a lamina cribrosa szintjében alakult ki. Ha a törzselzáródás mellett papilladuzzanat is megfigyelhető, az elzáródás a lamina cribrosa mögött jött létre (6). A nem perfundált kapilláris területek kiterjedése alapján iszkémiás és nem iszkémiás, valamint nem differenciálható formát különböztetünk meg. Az elkülönítés alapja a fluoreszcein-angiográfia: 10 papillányi vagy annál nagyobb kiterjedésű nem perfundált retinarészlet esetén iszkémiás formáról beszélünk. Ha az angiográfiás elkülönítést a kiterjedt vérzések nem teszik lehetővé, akkor nem meghatározható formáról beszélünk. Hayreh szerint a differenciálásban az angiográfia a vérzések miatt megtévesztő lehet. Szerinte ép társszem esetén, az érintett oldalon megfigyelt afferens pupillaris defektus, a gyenge látás, a látótérszűkület és az elektroretinográfia során a csökkent fi-hullám amplitúdó használhatóbb paraméterek (39, 46) (1-2. ábra). Hemiszférikus vénás elzáródás során vagy a felső vagy az alsó retinafél érintett. Leírnak hemiretinalis és hemicentralis okklúziót, attól függően, hogy az elzáródás a lamma cribrosához viszonyítva hol következett be. A centrális vénatörzs ágoszlásainak számos anatómiai variációja lehet. Az esetek 20%-ában az alsó és a felső vénaágak a lamina cribrosa mögött ömlenek a centrális vénás törzsbe. Azokban az esetekben, ha az elzáródás az opticus hüvelyben alakul ki, akkor hemicentrális okklúzióról van szó. Vannak olyan esetek, amikor a nasalis retinafélből a vért a temporalis vénaág gyűjti össze a lamina cribrosa előtt. Ha ez a közös ág záródik el, hemiretinalis okklúzióról beszélünk (44, 45). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sokszor még igen jó minőségű angiogrammok alapján sem lehet a hemiszférikus elzáródások ezen két formáját egyértelműen elkülöníteni. A prognózis és a terápiás megítélés miatt lehet annak jelentősége, hogy a hemiszférikus elzáródást a törzselzáródás egyik formájának vagy az ágelzáródás variánsának tekintjük-e. A hemiszférikus elzáródások többsége hemiretinalis. Valószínűleg ez vezethette az amerikai National Eye Institute SCORE-tanulmányának kutatóit arra, hogy a hemiszférikus okklúziót a vénás ágelzáródáshoz sorolják (80) (1. ábra). Kockázati tényezők A vénás keringészavarok legismertebb kockázati tényezői a kor és a 1 . ábra: A vénás keringési zavarok felosztása. A:törzselzáróoás (nem iszkémiás forma], B: Hemiretinális elzáródás, C: Ág-elzárúdás, □: Macularis ág-elzáródás A |R ЯГ, ló
