Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-09-01 / 3. szám
Viscosity change of silicone oils in endotamponade application A szilikonolajok endotamponádként való alkalmazásának kezdete 1962-re nyúlik vissza, Armaly (1) és Cibis (7) nevéhez fűződik. Az azóta finomított szerkezete mellett széles körben elterjedt használata rámutatott a szilikonolajok bizonyos hátrányaira is, ezért általában 3-9 hónappal a beültetés után lebocsátásra kerül sor (3). A szilikonolaj használatát az FDA 1994-ben engedélyezte hivatalosan, de ezt jóval megelőzve a magyar szakirodalomban Süveges (29) Hatvani (12) és Salacz (25, 26) már beszámoltak a szilikonolaj-feltöltés eredményeiről mind retinaleválás (17), mind diabéteszes retinopathia eseteiben (4, 28). Cabel (10) és Gretnillion (11) kísérletei után Hoerauf (14) és Roider (24) 2001-ben a humán felhasználásra alkalmas fluorinált kinolonok és szilikonolaj keverésével megalkotta a nehéz, azaz a víznél nagyobb sűrűségű szilikonolajat, amelynek célja az alsó retinafél tamponádja. Magunk a nehéz szilikonolajjal (23) szerzett tapasztalatainkat közöltünk a Szemészet hasábjain. A szilikonolaj-feltöltés után minden szilikonolaj esetében idővel emulzifikáció lép fel. Az emulzifikáció aránya igen nagy változékonyságot mutat, míg Azen (2) 4%, Lakits akár 72% (16) arányról számol be. A szilikonolaj apró cseppekre bomlása szövődményekhez vezet (15), mint keratopathia, szekunder szemnyomás-emelkedés, szürkehályog-képződés. Az emulzifikáció igen változatos, vannak betegek, akiknél tíz évvel a feltöltés után sem észlelünk olaj cseppet, viszont előfordul már néhány héttel az implantáció után is. Az emulgeálódás sok tényezőtől függ, így az olaj fizikokémiai paramétereitől (viszkozitás, felületi feszültség), a környezettől, a vér alkotóelemeitől (protein, lipid, felületaktív anyagok, gyulladás) (27), továbbá a hőmérséklettől. Klinikánk a szövődményekről (18), extraokuláris terjedésről (20) közölt tanulmányokat a Szemészetben. Jelen vizsgálatunk célja a szilikonolaj viszkozitásának vizsgálata az implantáció előtt és lebocsátást követően, hiszen feltételezzük, hogy az emulgeációban a viszkozitás megváltozása jelentős szereppel bír. Betegek és MÓDSZER Betegek és beavatkozások Prospektiv egy centrumú vizsgálatban elemeztük összesen 22 beteg adatait. A betegeket két csoportra osztottuk a felhasznált szilikonolaj alapján. Tizenkét beteg (57,7± 15,9 év) 12 szemébe Acri. Sil-ol. 1000 (Acri.Tec AG, Hennigsdorf, Németország), és 10 beteg (57,7± 15,9 év) 10 szemébe DORC Sil-1000 (Dutch Ophthalmic Research Center International ВУ Hollandia) típusú 1000 cSt kinematikai viszkozitású szilikonolaj endotamponádot alkalmaztunk retinaleválás miatt. A műtéteket három operatőr végezte, a műtétek során DORC Associate (Dutch Ophthalmic Research Center International ВУ Hollandia) és Alcon Accurus (Alcon Inc. Fort Worth, Texas, USA) készülékeket használtunk, minden esetben standard három kapus 23 G technikával. A standard vitrectomia műtéteket 19 esetben retrobulbáris, 3 esetben általános érzéstelenítésben végeztük. Mindkét olaj típus faj súlya 0,97 g/cm3 25 °C hőmérsékleten, felületi feszültsége 21 N/m. Minta Két különféle minta köthető minden beteghez mindkét csoportban: • 1. minta: elsőként a szilikonolaj implantációjakor nyertünk mintát. A gyárilag 10 ml térfogatú szilikonolaj teljes mennyiségére nem volt szükség, ezért a fel nem használt szilikonolajokat megőriztük, légmentesen lezártuk és 2-8 °C-on tároltuk, majd vizsgálatnak vetettük alá. • 2. minta. A második minta a szilikonolaj lebocsátásakor nyertük. Az üvegtesti térből a beültetést követően az Acri. Sil-ol. 1000 olajat 6,3±2,1 hónap után, a DORC Sil-1000 típusú olajat 10,1 ±4,6 hónap után bocsátottuk le. A szilikonolaj lebocsátása az első műtéttel azonos érzéstelenítés és sebkészítés után történt. A lebocsátott olajat egy 15 ml-es steril eppendorf csőben megőriztük, majd az első mintához hasonló körülmények között tároltuk a vizsgálatig. Viszkozitásmérés A viszkozitás mérésének leírása előtt nem érdemtelen megemlíteni a dinamikai és kinematikai viszkozitás közötti különbségeket. A dinamikai viszkozitás (p) Sí mértékegysége a Pa-s=N-s/m2= kg/(s-m), tehát leegyszerűsítve a folyadék összenyomásához szükséges nyomás és idő szorzata. Ezzel szemben a kinematikai viszkozitás (v) a dinamikai viszkozitás és a sűrűség hányadosa, amelynek mértékegysége a m2/s, más néven Stokes, rövidítve St). A Stokes nem Sí mértékegység, nevét George Gabriel Stokes (1819-1903) után kapta. A szilikonolajok gyári leírásában és a vonatkozó közleményekben leggyakrabban a centiStokes (cSt) mértékegységgel találkozunk, 1 cSt=10~6 m2/s (amely megfelel a víz 20 °C-on mért viszkozitásának). A forgalomban lévő szilikonolajok kinematikai viszkozitása 1000-5700 cSt közötti tartományba esik típustól függően. Munkánkban a szilikonolaj minták dinamikai viszkozitását vizsgáltuk Physica MCR101 (1. ábra) ún. kúplap típusú rheometer (Anton Paar GmbH, Graz, Ausztria) segítségé-156
