Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)
2012-03-01 / 1. szám
A szaruhártya denzitometriás vizsgálata... Bevezetés A fotorefraktív keratectomia (PRK) világszerte a legsikeresebb, és legszélesebb körben elterjedt refraktív sebészeti beavatkozások egyike. Az irodalomban a leghosszabb távú betegkövetést felmutató módszer, és bizonyítottan az egyik legbiztonságosabb és leghatásosabb lézeres látásjavító eljárás (2). PRK-t követően a posztoperatív 6 hónapos követési idő során a corneában finom felhőszerű subepithelialis homály (haze) figyelhető meg, amely kapcsolatban állhat a posztoperatív refraktív instabilitással, regresszió kialakulásával és egyéb szubjektív látáspanaszokkal (9, 16). A posztoperatív haze stádiumbeosztásának gold standardját Hanna fogalmazta meg 1992-ben (8). Réslámpás vizsgálatokra alapozva 0-tól 4-es fokozatig teszi lehetővé a PRK-t követő subepitheliális homályok osztályozását, és a mai napig ez az egyik legszélesebb körben alkalmazott szubjektív minősítő rendszer. Az elmúlt 20 évben a refraktív sebészeti technológia fejlődésének köszönhetően a Hanna szerinti 3- as, 4-es fokozatú subepithelialis homályok képződése a gyakorlatban egyre ritkábban észlelhető, amelynek következtében a metodika egyre kevésbé alkalmas komoly statisztikai analízisek elvégzésére (7). A sebészeti eszköztár fejlődése mellett a diagnosztika terén is egyre több olyan műszer jelent meg, amely segítségével a finom (Hanna szerinti 1-2-es stádiumú) subepithelialis cornea homályok nagyobb felbontású és objektív feltérképezése is lehetővé vált (1, 11, 20). A Pentacam körbeforgó Scheimpflug-kamerájának legújabb generációja a Pentacam HD funkciói közül a denzitometria programot a szemlencse denzitásának objektív meghatározására (katarakta stádiumbeosztás) fejlesztették ki. A „backscattering = fényszóródás” jelenségen alapuló metodika segítségével 0-tól 100-ig terjedő skálán értékelhetjük a törőközegek denzitását. Jelen vizsgálatunkkal célkitűzésünk volt betegkövetéses vizsgálattal igazolni a technika alkalmasságát a PRK-t követő cornea homályok objektivizálására. Módszerek Vizsgálatunkba 46 beteg 90 szemét vontuk be, a betegek átlagéletkora 32,0± 12,5 év, a férfi:nő nemek aránya 15:31, a preoperatív szférikus ekvivalens -4,75±3,75 (min=-l,5 D, max=-12,25 D) volt. Az analízis egy részéhez a beteganyagot két csoportra osztottuk a fotoabláció mélysége alapján. Az „A-csoportban” a fotoabláció mélysége 100 pm felett (n=30/58), a „В-csoportban” a fotoabláció mélysége 100 pm alatt (n= 16/32) volt (1. táblázat). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség az életkor (p=0,85) és nemek (p=0,89) eloszlását tekintve. A vizsgálatból kizártuk azokat a betegeket, akiknek az anamnézisében ismert szaruhártya-rendellenesség (különösen keratoconus, blepharitis, száraz szem szindróma, herpes simplex keratitis), évi 15%-ot meghaladó progresszív myopia, maculát érintő hátsó pólussorvadás, vagy korábbi szemészeti műtét szerepelt. Szisztémás betegségek közül kizáró ok volt továbbá a szövődményes diabetes mellitus, illetve bármilyen ismert kötőszöveti betegség, a 18 év alatti életkor és a terhesség. A műtétet megelőzően vizsgáltuk a betegek korrigálatlan és legjobb korrigált látóélességét, szférikus és cilindrikus refrakció igényét (szubjektív és automata refraktometria), meghatároztuk a preoperatív szubjektív szférikus ekvivalens értéket (SE = sph+ cyl/2). Ezt követően Scheimpflugkamerás (Pentacam HR, OCULUS Optikgeräte GmbH, Wetzlar, Németország), valamint réslámpás vizsgálatot végeztünk, ellenőriztük az elülső szegmentum és a szemfenék épségét. A műtétet helyi érzéstelenítésben (a műtétet megelőző 5 percben két alkalommal cseppentett 0,4% oxybuprocain adását követően), a 193 nm-es repülőpont-technikás, ArF MEL 80 G-scan Excimer Laserrel (Carl Zeiss Meditec, Inc., Dublin, California, USA) végeztük, a kezelési átmérő 6,0 mm volt. Műtétet követően egy éjszakára bekötöttük az operált szemet, majd a műtét másnapjától a kötés eltávolítását követően egy hétig naponta 5 alkalommal antibiotikus szemcsepp (3 mg/ml tobramycin) alkalmazását rendeltük el. Egy héttel a műtét után a cornea hámosodását követően lokális szteroid tartalmú csepp adását indítottuk (1 mg/ml fluorometholon az első hónapban 5x naponta, majd havonta 1 cseppel fokozatosan csökkentve). Féléven keresztül havonta kontrolláltuk a betegeket, amely során minden alkalommal meghatároztuk a 1 . TÁBLÁZAT. Az EGYES BETEGCSOPORTOK FŐBB KLINIKAI ADATAI [MEDIAN ±IQR] n (szem/beteg) Kor (év) Férfi:nő Preoperatív szférikus ekvivalens (D) A-csoport (>100 pm) 58/3Ü 330±14,5 10:20-7,0±4,25 B-csoport (<100 pm) 32/16 300±11,5 5:11 Összes 90/46 32,0±12,5 15:31-3,25±2,13 -4,75±3,75 15
