Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)
2011-12-01 / 2. szám
148. évfolyam (2011) 67 4. ábra. A „comeal map” üzemmódban készült és a szoftver által automatikusan elemzett térképek egy egészséges szaruhártyáról elülső szegmentum OCT-vel esetében pedig a rétegfelvétel síkja merőleges lesz a mélység irányára (tehát párhuzamos a szemfelszínnel). A beépített szoftver számos különböző szaruhártyatérképet készít (axialis, tangenciális és refraktív törőerő, pachymetriás, elevációs térképek), valamint kvantitatív és kvalitatív elülsőszegmentum-elemzéseket biztosít. A tanulmányunkban alkalmazott magas felbontású Scheimpflugkamera képalkotási elvét már korábbi közleményekben részleteztük.6,10 Röviden összefoglalva, a Pentacam a Scheimpflug-szabályt alkalmazza, amikor a tárgy síkja, a film síkja és az objektív síkja egy közös egyenesben metszik egymást. Ennek a konfigurációnak az eredményeképpen keletkezik éles rétegfelvétel az elülső szegmentumról, a szaruhártya elülső felszínétől a lencse hátsó felszínéig. A vizsgálat menete A vizsgálati személy állának és homlokának a berendezések áll- és homloktartójában való megfelelő pozicionálása után az egyént megkértük, hogy pislogjon néhányat, majd tekintsen egyenesen előre. Mivel az általunk tesztelt mindkét műszer non-kontakt technológiával végzi a méréseket, így a szemfelszín cseppérzéstelenítésére nem volt szükség. Az összehasonlító vizsgálatokat meghatározott sorrendben végeztük, először az elülső szegmentum OCT-vel, majd a Pentacam HR-rel rögzítettük a szaruhártya elülső felszínének keratometriás adatait. Az OCT esetében a kétdimenziós felvétel megtekintéséhez (a centrális cornealis vastagság és az elülsőcsarnok-mélység méréséhez) az „anterior segment” üzemmódot (3. ábra), a különböző térképek vizsgálatához pedig a „comeal map” scan típust választottuk (4. ábra), amelyek során a gép automatikusan elkészítette és elemezte a felvételeket. Pentacam HR esetében a 25 scan üzemmódot alkalmaztuk, s a forgó Scheimpflug-kamera ugyancsak automatikusan leképezte és analizálta az elülső szegmentumot. Három felvételt készítettünk mindkét tomográfiái minden vizsgálati személy esetében, s a mérések átlagát vetettük statisztikai elemzés alá. A vízszintes (KI) és függőleges (K2) tengelyben rögzített axialis keratometriás értékeket hasonlítottuk össze a szaruhártya centrális 3 mm átmérőjű zónájában. A statisztikai analízist MedCalc 10.2.0 program segítségével végeztük. A két berendezés eredményei közötti összehasonításhoz Wilcoxon-tesztet, valamint Bland-Altman-elemzést használtunk. Szignifikánsnak tekintettük az eredményt p<0,05 esetében. Eredmények Az egészséges egyének szférikus keratometriás eredményei szignifikáns különbséget mutattak az elülső szegmentum OCT és a Scheimpfiug-kamera között (KI: p=0,0()()2; K2: p=0,002) (1. táblázat), habár a két berendezés vízszintes és függőleges К-értékei között a különbség mindössze 0,08±0,59 D és 0,06±0,69 D volt (5. ábra). A statisztikai elemzés alapján nem találtunk különbséget 1. táblázat. Az elülső szaruhártyafelszín keratometriás értékei a Fourier-domain elülső szegmentum OCT-vel és a Pentacam HR-rel meghatározva KT K2t Astigmiat OCT 43,24± 1,41 44,16+1,55 0,93 (42,85-43,62) (43,74-44,59) (0,81-1,04) Pentacam HR 43,16±1,43 44,10+1,61 0,94 (42,77-43,55) (43,66-44,54) (0,82-1,07) p* 0,0002 0,002 0,90 Különbség1 0,08±0,59 0,06 ±0,69-0,02±0,19 (-0,08-0,24) (-0,13-0,25) (-0,07-0,03) 95% LoA-1,08-+1,23-1,30-+1,42-0,38-+0,35 * Wilcoxon-teszt f Atlag±szórás (95% megbízhatósági tartomány) (D) 95% LoA = 95% egyezési határ (limits of agreement) Új képalkotó módszer az elülső szegmentum vizsgálatában: fourier-domain ост
