Szemészet, 2011 (148. évfolyam, 1-4. szám)
2011-12-01 / 2. szám
60 Szemészet a baktériumok és a protozoonok szaporodását is gátolják. Befolyásolják a sejt szaporodását, mozgását, a sejtmembrán változását, az immunglobulin-szintézist, illetve a késői típusú túlérzékenységet. Különböző sejtek, mint a macrophagok, az NK-sejtek, a citotoxikus T-lymphocy-1. táblázat. Interferon-alfa-kezelés alatt fellépő mellékhatások6 Influenzaszerű (flu-like) tünetek • Láz • Fejfájás • Hidegrázás • Szédülés • Fáradtság • Rossz közérzet • Izomfájdalom Vérkép • Anaemia • Granulocytopenia • Leukopenia • Thrombocytopenia Gyomor-, bélrendszer • Hasmenés • Székrekedés • Étvágytalanság • Hányinger • Hányás Máj és epeutak • Májenzimek emelkedése • Sárgaság Muszkuloszkeletális rendszer • Arteritis • Arthritis • Carpal tunnel syndroma • Autoimmun betegség fellángolása (thyroiditis, polyarthropathia) Idegrendszer • Depresszió • Paraesthesia • Amnesia • Ingerlékenység • Szorongás • Insomnia • Libidócsökkenés Légzőrendszer • Köhögés • Bronchitis • Dyspnoe Szív- és érrendszer • Ritmuszavar • Vérnyomás-ingadozás Bőr • Viszketés • Gyulladás az injekció helyén • Hajhullás • Allergiás tünetek Endocrin • Hyperthyreosis ták és a neutrophil granulocyták aktiválódását idézik elő. Hatásuk dózisfüggő: nagy dózisban inkább a citosztatikus, kisebb dózisban pedig az immunmoduláló, illetve az antiangiogén effektusa érvényesül. Az alfa- és béta-interferon antivirális hatása kifejezettebb, mint a gamma-interferoné, immunmoduláns hatása viszont a gamma-interferonnak van. Pleiotrop hatásuk miatt az interferonoknak igen széles az alkalmazási területük, világszerte több terápiás protokoll szerves részévé váltak. Az interferon-a-t a klinikumban elsősorban hepatitis B- és C-vírus okozta krónikus hepatitisben a vírus eliminálására, valamint onkológiában - malignus hematológiai kórképekben, malignus melanomában, veserákban - daganatprogresszió gátlására alkalmazzák. Az interferon-ß-t sclerosis multiplex, az interferon-y-t pedig krónikus granulomatosus betegségek, illetve osteoporosis kezelésére használják. A humán gyógyászatban a természetes és rekombináns interferonok egyaránt elterjedtek. Nagy előrelépést jelentett a pegilált interferonok kifejlesztése. A polietilénglikol-oldallánc interferonmolekulához való kapcsolásával egy nagyobb molekula jött létre, amelynek eltérő a farmakokinetikája, lassabban ürül a szervezetből, hoszszabb a féléletideje, tartósan magas a vérszintje. Interferonkezelés alatt számos mellékhatás léphet fel, melyek dózisfüggők. Ezek közül kiemelendők a terápia megkezdése után néhány órával szinte minden betegnél fellépő influenzaszerű, úgynevezett flu-like tünetek (rossz közérzet, étvágytalanság, tachycardia, láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak), melyek 1-2 héten belül megszűnnek. A kezelés későbbi fázisában jelentkező mellékhatások között étvágytalanság, testsúlycsökkenés, pszichopatológiai tünetek (elsősorban depresszió), hematológiai mellékhatások (anaemia, granulocytopenia), pajzsmirigybetegség (hyperthyreosis) és lokális bőrreakciók jelentkezhetnek leggyakrabban (1. táblázat). Napjainkban a szélesedő indikációs területen növekvő betegszám mellett alkalmazott IFN-a mellékhatásai között egyre nagyobb figyelmet kapnak a szemészeti tünetek. Típusosán gyapottépés-gócok, retinális - felületes csikóit, illetve pecsétszerű - vérzések képében jelentkezik a hátsó pólus területén (főként peripapillárisan), ritkán macula- vagy papillaödéma, illetve artériás és/vagy vénás ágelzáródás látható. Közleményünk célja áttekinteni az elmúlt 20 évben megjelent, interferon okozta retinopathiával foglalkozó tanulmányokat, valamint elemezni és kiértékelni az irodalomban fellelhető valamennyi interferon okozta elülső ischaemiás opticus neuropathiás esetet. A Medline, Pubmed és Web of Science adatbázisát használva az alábbi kulcsszavakat alkalmaztuk a keresésben: interferon, interferon associated retinopathy, interferon associated anterior ischemic optic neuropathy, PEG-interferon és Hepatitis C virus infection and retinopathy. Interferon okozta retinopathia Az interferonterápiához társuló retinopathiát Ikebe és mtsai 1990-ben, a szemészeti komplikációkat összefoglalóan Guyer 1993-ban írta le először.20,25 Horváth Éva
