Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-12-01 / 3-4. szám
147. évfolyam (2010) Supplementum L (Oculus, Wetzlar, Germany) followed by automated kerato-refractometry (KR-8100; Topcon, Tokyo, Japan) and corneal topography (TMS-4; Tomey, Erlangen, Germany). Results: The mean К readings of the Pentacam HR, automated keratometry and corneal topography were 43.40 / 43.34 D, 43.99 / 43.98 D and 43.80 / 43.83 D, respectively. The difference between the values was statistically significant (pcO.OOOl, repeated-measures ANOVA). Strong significant correlation was observed between the Pentacam HR and keratometry (Kl: r=0.952 / 0.954; K2: r=0.845, Spearman’s rank test), and Pentacam HR and corneal topography (Kl: r=0.933 / 0.930; K2: r=0.838 / 0.829) (pcO.OOOl). No significant difference was presented between the 2 investigators for either instrument (p>0.05). Moreover, high correlation was found between the К readings of the observers (interoperator intraclass correlation coefficients ranged from 0.95 to 0.99). Conclusions: The Pentacam HR provided reliable К measurements in comparison with an automated keratometer and a corneal topographer. However, the significant difference between the Scheimpflug camera and the 2 conventional keratometry devices indicates that these instruments should not be used interchangeably in clinical practice. Lézerinterferométerrel/keratométerrel (IOLMaster®), valamint ultrahang-biometriával / Javal-keratométerrel végzett műlencsetervezés eredményeinek összehasonlítása Szalay László, Gyetvai Tamás, Orosz Emília, Vízvári Eszter, Kolozsvári Lajos SZTE SZAKK, Szeged, Szemészeti Klinika Vizsgálataink célja két eltérő módszerrel végzett biometriai mérések összehasonlítása volt. Az egyik esetben Javal-féle keratometria és А-módú immerziós ultrahanggal végzett (UH) tengelyhosszmérés, míg a másik mérés esetében az IOLMaster (v.5.4) készülékbe épített keratométer, valamint lézerinterferométer szolgáltatta az adatokat. A méréseket szürke hályog elleni műtétre előjegyzett betegeken végeztük. Mindkét módszerrel vizsgáltuk a tervezett és az elért posztoperatív refrakciót. Eredmények: a vizsgálatainkba bevont esetek mintegy 10%-ában a lencse homálya miatt az IOLMaster ' -rel végzett tengelyhossz-mérés sikertelennek bizonyult, noha a szem látásélessége és a mérés kivitelezhetősége között szoros relációt nem találtunk. Sikeres mérések során azonban az IOLMaster ’’-rel történő tengelyhosszmérés jól reprodukálhatónak bizonyult (SD: 0,02 fim). Az UH-gal, ill. lézerinterferometriával nyert tengelyhosszértékek közötti eltérés -0,11 ±0,19 (átlag±SD) volt. Az elülsőcsarnok-mélység UH, valamint IOLMaster által nyújtott értékei között -0,06±0,16 /xm eltérés mutatkozott. A keratometria Javai szerint, valamint az IOLMaster által meghatározott K-értékei 44,97±1,85, ill. 43,44± 1,85 D voltak. A К-értékeket páronként összehasonlítva az eltérés l,53±ü,33 D-nak bizonyult. Összefoglalás: a mérések rendszeres hibái mindkét fönt ismertetett módszer esetén felhívják a figyelmet az eltérő módszerekkel végzett mérési eredmények inkompatibilitására, a számítások során használt konstansok optimalizálásának szükségességére. Előadáskivonatok / Abstracts
