Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-12-01 / 3-4. szám

78

Szemészet Supplementum I.

Comparison of IOL calculation implemented by laser-interferometer / keratometer (IOLMaster®) and US-biometry / Javal-keratometer

László Szalay, Tamás Gyetvai, Emília Orosz, Eszter Vízvári, Lajos Kolozsvári University of Szeged, Szeged, Department of Ophthalmology

The aim of our study was to compare data of two different biometric methods. Data were collected from both Javaltype keratometry / immersion А-scan US biometry and laser-interferometer / keratometer (IOLMaster® v5.4). Measurements were implemented on patients scheduled for cataract surgery. The predicted and final refractions were examined for both methods.

Results: Due to lens opacity, axial length determination by IOLMaster approximately 10% of all the measurements was not possible. We could not determine a cut-off value of visual acuity for a successful laser interferometry. Nevertheless, the completed axial-length measurements by IOLMaster could be reproduced with slight differences (SD: 0.02 /zm). The mean difference of axial length values determined by US and laser interferometry was -0.11 ±0.19 p,m (mean±SD). The anterior chamber depth values resulted in -0.06±0.16 pm mean difference served by US and IOLMaster. The Javal-type manual and IolMaster-measured keratometric mean values were 44.97±1.85 and 43.44± 1.85 D, respectively. Comparing the individual keratometric data, the mean difference between the two methods was 1.53±0.33 D.

Conclusion: The bias between data of IOLMaster and US biometry / Javal-type keratometry emphasizes not only the incompatibility of the measured values but it also underlines the necessity of the constant optimalization of formula calculations.

Felső szemhéj-retrakciós állapotok műtéti megoldása a tarsus átmetszésével - esetsorozat-tanulmány

Széchey Rita

Semmelweis Egyetem, Budapest, Szemészeti Klinika

A Grave's féle hyperthyreosis krónikus, multiszisztémás, autoimmun megbetegedés, mely az ismert általános tünetek (struma, tachycardia, fogyás, hiperaktivitás) mellett kifejezett szemtünetekkel jár. Ismert, hogy a felső szemhéj retrakciója az exophthalmus mellett az egyik legfeltűnőbb, kozmetikailag is igen zavaró tünete a betegségnek. A páciensek, akik gyakran fiatal nőbetegek, látásromlás nélkül is rendkívül nagy problémaként élik meg a fent leírt kozmetikai hibát, különösen az egyoldali, tehát jelentős arc-asszimetriát okozó esetekben. A probléma megoldására számtalan műtéti eljárást kidolgoztak, ezek nagy része a levator komplexet érinti, úgymint például

• muellerectomia a levator aponeurosis recessiójával vagy anélkül,

• sclera-interpositio

• levator-recessio szabályozható varratok behelyezésével stb.

A plasztikai sebészeti beavatkozások módszertanát figyelve az egyéb műtéti eljárásokhoz (pl. szürke hályog sebészete) hasonlóan megfigyelhetjük, hogy a sebészek a bonyolult, időigényes beavatkozások helyett az egyszerű, ugyanakkor tervezhető, jó eredményt adó technikák felé fordultak (vö. Leo Koornneef: „keep things simple”).

Ennek az útkeresésnek köszönhetően, a felső szemhéj retrakciójának megoldásához szinte egy időben alkalmazta a címben megjelölt, technikájában csak minimálisan eltérő megoldást két munkacsoport. (Hintschich C: Blepharotomia - full thickness eyelid transsection). Klinikánkon EOP (és egyéb okokból) kialakult felső szemhéj retrakciójának megoldására 2006 és 2009 között 14 beteg 16 szemén választottuk megoldásnak a fenti műtétet kiváló eredménnyel. Képekkel illusztráljuk tapasztalatainkat.

Előadáskivonatok / Abstracts