Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)
2010-12-01 / 3-4. szám
140 Szemészet 1. táblázat. A száraz szem diagnosztikai tesztek eredményei a két vizsgálati csoportban Sjögrenszindróma Normál P* Ozmolaritás 303,36± 17,22 303,52 ±12,92 0,906 (mOsm/1) (297,78-308,94) (299,59-307,45) LIPCOF 1,36±0,93 0,68±0,71 0,001 (1,06-1,66) (0,47-0,90) Schirmer értéke 9,96 ±8,64 25,01 ±8,5 <0,0001 (mm) (7,16-12,76) (22,29-27,73) BUT értéke 3,31 ±1,91 12,03±6,11 <0,0001 (mp) (2,66-3,97) (10,17-13,88) Az értékek átlag±szórás (95%-os konfidenciaintervallum) formában. * Mann-Whitney-teszt 2. ábra. A különböző száraz szem diagnosztikai tesztek elvégzése során megfigyelt kóros eredmények az egészséges és kontroll csoportban a vizsgálati sorrendet figyelembe véve eset) eredményezett kóros értéket. A cornea fluoreszceinnel patológiás mértékben 72%-ban (28 eset) festődött, szignifikánsan nagyobb arányban, mint a kontrollcsoportban (p<0,0001). Meibom-mirigy-diszfunkciót (MGD, Meibomian gland dysfunction) 12 esetben (31%) állapítottunk meg. Minden beteg szaruhártyája átlátszó volt. Az összes páciens beszámolt műkönny állandó használatáról. Nem találtunk korrelációt a könny ozmolaritása és egyéb száraz szem teszt eredménye között (p>0,05). Szignifikáns összefüggést figyeltünk meg azonban a LIPCOF- és az MGD-paraméterek között (r=0,645, p<0,0001), valamint az életkor és a Schirmer-teszt kimenetele között (r=0,361, p=0,024). Az egészséges egyének könnyozmolaritása átlagosan 303,52± 12,92 mOsm/1 volt a TearLab készülékkel meghatározva, 7 esetben tapasztaltunk hiperozmolaritást (16%). Az egészséges egyének mintegy 57%-ában (25 eset) észleltünk 1-es vagy annál súlyosabb fokozatú LIPCOF-értéket. Meibom-mirigy-diszfunkciót az egészséges személyek 25%-ában (11 eset) állapítottunk meg, ezen paraméter tekintetében nem különbözött szignifikánsan a két csoport (p=0,751). A Schirmer-teszt 6 esetben (14%) mutatott a száraz szemre jellemző alacsony értéket, szignifikánsan kevesebb egyénben, mint a betegcsoportban (p<0,0001). A könnyfilm-felszakadás 16 esetben (36%) volt patológiás, a szaruhártya pedig 5 esetben (11%) festődött kóros mértékben. A könnyfilm ozmolaritása és más száraz szem teszt eredménye között nem találtunk szignifikáns összefüggést az egészségesekben sem (p>0,05). A ROC analízist figyelembe véve a TearLab készülék az általa mért könnyozmolaritás eredménye alapján nem volt képes elkülöníteni az egészséges és száraz szemű egyéneket (p=0,906). Az elemzés azonban a LIPCOF, a Schirmer-teszt és a könnyfilm-felszakadási idő tekintetében megfelelő diagnosztikai hatékonyságot igazolt (p< 0,001), amelyre a ROC görbe alatti terület mérőszámának értékéből (AUC) következtettünk. Megbeszélés A hiperozmoláris könnyfilm a száraz szem mind a csökkent könnytermeléssel járó, mind a megnövekedett párolgással járó formájában központi patofiziológiai tényező, így meghatározását már régóta a lehetséges „gold standard” eljárásként emlegetik a száraz szem betegség diagnózisában.2,3,7,9,20,29,30 Tanulmányunkban a könny ozmolaritásának vizsgálatakor a Tomlinson és mtsai által ajánlott, 27 év irodalmi adatainak metaanalíziséből származó határértéket vettük alapul.29 A TearLab ozmométer bevezetése óta számos új eredmény látott napvilágot, amelyek tükrében több szerző a 308 mOsm/1 feletti értéket javasolja a száraz szem betegség elkülönítésére.6,8,27 A készülékkel szerzett tapasztalatok a két szem között fennálló ozmolaritáskülönbség vizsgálatára hívják fel a figyelmet.6 A hiperozmolaritás ellensúlyozására beinduló kompenzáló folyamatok eredményeképpen mérhetünk ugyanis különbséget a jobb és bal szem között. Az általunk is alkalmazott TearLab műszer tanulmányozása során egy német munkacsoport szintén arról számolt be, hogy ezen in vitro diagnosztikus rendszer nem volt képes a könnyozmolaritás eredménye alapján elkülöníteni az egészséges (307,1 ±11,3 mOsml/1) és a száraz szemű egyéneket (308,9± 14,0 mOsm/1).19 Más szerzők ezzel szemben éppen a készülék klinikai gyakorlati alkalmazhatóságát hangsúlyozzák, és a mindennapi gyakorlatba való bevezetését javasolják a teszt kiváló hatékonysága miatt.1,30 A Tomlinson és mtsai által végzett metaanalízisből származó 316 mOsm/1 határérték esetén az ozmolaritásmeghatározás érzékenysége 69% volt, specificitása pedig 92%.29 A szerző egy újabb közleményében szintén ezen értéket alkalmazva 73%-os szenzitivitást és 90%-os specificitást figyelt meg a TearLab készülékkel, valamint 73%-os érzékenységet és 71%-os fajlagosságot egy fagyáspont-meghatározáson alapuló ozmométerrel.30 Saját mintánkban a TearLab készülékkel és az általa mért ozmolaritás értékével ellentétben a LIPCOF, a Schirmer- és a könnyfilm-felszakadási idő tesztek megfelelő diagnosztikus hatékonyságúnak bizonyultak. A LIPCOF esetén tehát az 1-es és annál súlyosabb fokozatú értékeket tekintve a teszt szenzitivitása 79,5%, specificitása 43,2%, pozitív prediktív értéke 55,4%, negatív prediktív értéke 70,4%, a görbe alatti terület számértéke Módis László
