Szemészet, 2010 (147. évfolyam, 1-4. szám)

2010-12-01 / 3-4. szám

147. évfolyam (2010) I,healthy individuals and patients with dry eye. Tear osmolarity should therefore not be estimated alone, but rather in combination with the classical dry eye tests. Key words: dry eye disease, tear osmolarity, Sjögren syndrome A száraz szem definíció szerint a könnynek és a szem­felszínnek a multifaktoriális betegsége, amely diszkom­­fortot, látászavarokat és könnyfilm-instabilitást okoz a szemfelszín lehetséges károsodásával együtt. Megnöve­kedett könnyfilm-ozmolaritás, illetve a szemfelszín gyul­ladása kíséri.13 A könnyfilm hiperozmolaritása ozmoti­kus stresszt jelent a cornealis epithelsejtek számára, s gyulladásos kaszkádfolyamatokat indít be mitogén akti­válta proteinkinázokon (МАРК) és az NFxB jelátvite­li útvonalon keresztül, gyulladásos citokinek, kemoki­­nek - interleukin (IL)-lß, IL-8, tumor nekrózis faktor (TNF)-a - és mátrix metalloproteinázok (MMP-1, -3, -9, -13) expressziója és felszabadulása útján.15,16 Emel­lett a hiperozmolaritás a felszíni epithelsejtek apopto­­sisát indukálja а МАРК útvonalon keresztül.17 Beszá­moltak továbbá a conjunctivalis kehelysejtek számának csökkenéséről is keratoconjunctivitis siccában szenvedő páciensekben.10,11,21,22,25 Korábban a könnyozmolaritást csak bonyolult labora­tóriumi módszerekkel volt lehetőség meghatározni, úgy­mint a fagyáspont csökkenése,12,18 az elektromos vezető­­képesség,24 illetve a gáznyomás mérése.26 Az egyedülálló, világújdonságnak számító TearLab ozmométer (TearLab Corporation, San Diego, USA) elektromos impedanciát mér, s az úgynevezett lab-on-a-chip alkalmazások közé tartozik. Ezek bioszenzorokat tartalmazó mikrofluidikai elemeknek, tulajdonképpen egy chip-en integrált komp­lett mikroanalitikai rendszereknek tekinthetőek. A vizsgálatunk célja volt ismert Sjögren-szindrómás betegekben a könny ozmolaritásának meghatározása és összevetése a hagyományos könnyfilm tesztekkel, vala­mint az eredmények összehasonlítása egészséges egyé­nek hasonló értékeivel. Betegek és módszerek Betegek és egészséges kontrollok A jelen tanulmányban 42 egyén 83 szemét vizsgáltuk a TearLab ozmo­­méterrel. Az egyik csoportba 20 ismert, immunológiai, illetve reuma­tológiai szakrendelés által gondozott Sjögren-szindrómás nőbeteg (39 szem) tartozott (átlagéletkor: 60,4±10,51 év, 44 és 81 év között).14 beteg közülük primer, 6 beteg szekunder Sjögren-szindrómában szen­vedett. Betegségüket átlagosan 9,24±5,1 éve diagnosztizálták. A kontrollcsoportba 22 egészséges személyt (44 szem) soroltunk, köztük 7 férfit és 15 nőt, akik átlagéletkora 34,48± 12,95 év volt (18 és 56 év között). Az egyének kórelőzményében nem szerepelt fénytörési hibán kívül egyéb szemészeti kórkép, sérülés vagy műtét, sem a szemé­szeti állapotukat érintő szisztémás betegség. Szemészeti vizsgálatok Mindkét csoportban az anamnézisfelvétel és a látásélesség meghatáro­zása után a könnyozmolaritás vizsgálata következett a TearLab készü-I. ábra. A TearLab ozmométer és a mintavételi eljárás lékkel (1. ábra). A műszer kézifejét érzéstelenítés nélkül az alsó könny­­meniszkusz lateralis részéhez érintve a készülék 50 nanoliter könny­minta passzív kapilláriseffektus révén történő gyűjtése és elemzése után kijelzi a mért értéket mOsm/1 mértékegységben. Kórosnak tekin­tettük az eredményt, amennyiben az elérte vagy meghaladta a gyártó által megadott 316 mOsm/1 értéket.29 Ezt követően réslámpás vizsgálat során megfigyeltük a szemhéjszél­lel párhuzamos kötőhártyaredők (lid-parallel conjunctival folds, LIP­­COF) állapotát, s 0—3-ig terjedő skálán értékeltük hiányát, illetve meg­létét. Tanulmányunkban az 1-es fokozatú vagy annál súlyosabb LIP­­COF-értéket tekintettük patológiásnak. Szintén réslámpás vizsgálattal elemeztük a Meibom-mirigyek, illet­ve a kivezetőcsövecskék állapotát, és az adatokat szintén numerikus skálán rögzítettük (egészséges szemhéj=0, Meibom-mirigy-diszfunk­­ció=l). A klasszikus koppenhágai tesztek elvégzése meghatározott sorrend­ben történt. Elsőként a Schirmer I. tesztet hajtottuk végre helyi érzés­telenítés nélkül, standard szűrőpapírt (Bausch & Lomb Inc., Berlin, Németország) az alsó áthajlás lateralis részébe helyezve. 5 perc eltel­tével a 10 mm alatti elszíneződést értékeltük kórosnak. Ezt követte a szemfelszín fluoreszceinnel történő megfestése, s a könnyfilm fel­szakadási idejének (break-up time, BUT) meghatározása, valamint a szaruhártya festődésének megfigyelése. Patológiásnak tekintettük a 10 másodperc alatti könnyfilm-felszakadást, illetve több mint 4 festődő pont megjelenését a corneán. Statisztika A statisztikai analízist SPSS (13.0 verzió) és MedCalc (10.2.0 ver­zió) programokkal végeztük. Két változó közötti összehasonlítás Mann-Whitney-teszttel történt. A vizsgálatok eredményei közötti kor­relációt Spearman rang-korrelációs próbával elemeztük. Az egyes tesz­tek diagnosztikai hatékonyságát ROC (receiver operating characteris­tic) analízis alkalmazásával határoztuk meg. Eredményeinket szignifi­kánsnak tekintettük, amennyiben a p<0,05 volt. Eredmények A Sjögren-szindrómás betegek átlagos könnyozmolaritá­­sát 303,36± 17,22 mOsm/l-nek mértük, 9 esetben (23%) észleltünk hiperozmolaritást (/. táblázat, 2. ábra). A LIP­­COF 31 esetben (79,5%), a Schirmer-teszt 25 esetben (64%), a BUT a legmagasabb arányban, 90%-ban (35 A KÖNNY OZMOLARITÁSÁNAK VIZSGÁLATA SjÖGREN-SZINDRÓMÁBAN TEARLAB OZMOMÉTERREL

Next

/
Thumbnails
Contents