Szemészet, 2009 (146. évfolyam, 1-4. szám)
2009-06-01 / 2. szám
146. évfolyam (2009) 45 operatív fázisban (1. és 3. nap) mindkét citokin szintje emelkedett, amit inkább a műtéti trauma, mintsem az allogén válasz váltott ki. Az IL-6 esetében a praeoperatív értékhez képest az első posztoperatív napon 25-szörös koncentrációemelkedést kaptunk, függetlenül a későbbi kilökődési reakciótól. Egy évvel a beültetést követően az IL-6 koncentrációja a tiszta szaruhártyák esetében viszszatért a beültetés előtti szintre. A nem-komplikált PKP estén bifázisos IL-10-választ kaptunk, ami feltehetőleg a posztoperatív gyógyulással függhet össze. Az IL-10-szint lassú csökkenése után egy évvel a beültetést követően egy második csúcsot észleltünk (1. ábra). Az IL-6 koncentrációja szignifikánsan nagyobb (p=0,009), míg az IL-10 koncentrációja szignifikánsan kisebb volt (p = 0,008) a kilökődési reakción átesett betegek könnyében, a komplikáció nélküli esetekkel összehasonlítva. Mivel a pro- és anti-inflammatorikus citokinek aránya meghatározza a szem gyulladásos állapotát, így megvizsgáltuk az IL-6/IL-10 koncentráció arányát is, mely a vizsgált időszakban végig szignifikánsan nagyobb volt (p=0,0231) a kilökődési reakción áteső betegeknél. Megbeszélés Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy azon betegek könnyében, akiknél szaruhártya-átültetést követően kilökődési reakció zajlik le, szignifikánsan nagyobb az IL-6, és ezzel egyidejűleg kisebb az IL-10 koncentrációja a komplikációmentes betegek könnyében mért citokinkoncentrációkhoz képest. Vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy a cornealis graft elleni tolerancia IL-10 által való fenntartása fontos a kilökődési reakció megelőzésében. Igazoltuk egy pro- (IL-6) és egy anti-inflammatorikus (IL-10) citokin folyamatos jelenlétét humán könnyben a vizsgált 14 hónapos posztoperatív időszak alatt. Korai posztoperatív szakban mindkét citokin koncentrációja megemelkedik mind a később rejekción áteső, mind a tisztán maradó corneák könnymintáiban, majd gyorsan lecsökken a szintjük. Ez a korai citokinválasz műtéti traumának, szöveti destrukciónak, illetve a varróanyag irritáló hatásának tulajdonítható. Az IL-6-szint általunk humán könnyből kimutatott szignifikáns emelkedése a transzplantátum-rejekción átesett betegekben a komplikáció nélküliekhez képest alátámasztja azt a korábbi megfigyelést, miszerint cornealis transzplantátum-rejekció esetén a csarnokvízben emelkedett IL-6-szint mutatható ki.5'6 Azonban az IL-6-koncentráció változása önmagában nem tudja előrejelezni a kilökődési reakció bekövetkeztét. Funding és munkatársai szerint a nem-komplikált szaruhártya-átültetések esetében a csarnokvízben nem mutatható ki az IL-6-szint emelkedése.5 Ezzel ellentétben mi azt igazoltuk, hogy tiszta transzplantátumok esetén is a könnyben kis koncentrációban folyamatosan mérhető interleukin-6, melynek szintje csak a posztoperatív első év végére jut el a transzplantáció előtti szintre. Számos magyarázat létezik erre. Az IL-6-nak nagy szerepe van a cornealis transzplantátum tisztán maradásában, stimulálja a keratocyták kollagénszintézisét, valamint a cornealis epithelialis gyógyulást is elősegíti,18 így a perforáló keratoplasztika után tapasztalt jelentősen megemelkedett IL-6 release a normális gyógyulási folyamatot is jelzi. Az IL-6 része az endogén anti-inflammatorikus rendszernek is.18 A posztoperatív szakban elnyújtott IL-6- és IL-10-expressziót figyeltek meg cornealis allograftokban, ellentétben az autograftokkal, ahol az interleukinexpresszió csak rövid ideig volt kimutatható.16 Allatmodellekben az IL-6- és IL-10-mRNS up-regulációját mutatták ki közvetlenül a traszplantáció után, mely rejekció esetén folyamatosan magas maradt, azonban normalizálódott a ki nem lökődő esetekben.915 Az eltérő kutatási eredmények közötti látszólagos ellentmondásoknak több oka is lehet: egyrészt a különböző beteganyag, másrészt a vizsgált minták különbözősége (csarnokvíz, cornea vs. könny). A különböző módszerek (ELISA vs. CBA) eltérő érzékenysége is megnehezíti az eredmények összehasonlítását. Mindezek mellett az állatmodellekből kapott in vitro eredmények nem vethetők össze direkt módon az in vivo humán szituációkkal.111 Ismeretes és nagy fontossággal bír, hogy az IL-10 jelenléte alapvető fontosságú az elülső csarnokhoz kötött immundeviáció („anterior chamber-associated immune deviation”) fenntartásában.6’11 Ez az anti-inflammatorikus citokin az angiogenezisben is szerepet játszik.9,14 Vizsgálatunkban az IL-10-koncentráció szignifikánsan kisebb volt a transzplantátum-rejekción áteső betegeknél, mint a tiszta grafttal bíró betegekben, ami az endothelialis immunrejekció eseteiben a transzplantátum-rejekció patofiziológiájának fontos jelzője lehet. Az IL-10 állatmodellekben csökkenti a graftrejekciót, a transzplantátum túlélését növeli.1’7,10 A kapott eredményekből feltételezhetjük, hogy szaruhártya-átültetést követően a könnyben kimutatott emelkedett IL-10-szint a grafttoleranciát jelzi, és a rejekció során az IL-10 a gyulladásos T-helper válasz egyik gátló faktoraként hat. Az IL-10 csökkenti a fő hisztokompatibilitási komplex (МНС) II. osztályú membránfehérjéinek expresszióját a monocyta/macrophag rendszer sejtjein, befolyásolva ezzel antigénprezentáló funkciójukat. Az IL-10 azáltal szabályozza a monocytákat, hogy csökkenti más proinflammatorikus citokinek (TNF-a, IL-lß és IL-8) produkcióját,2 másrészt IL-10 az aktivált T-sejtek apoptózisindukciója után is felszabadul.9 Eredményeinkkel ellentétben más szerzők nem tudtak kimutatni a csarnokvízből IL-10-et nem-komplikált corneatranszplantáció eseteiben,6 de megállapították, hogy Napok Napok 1. ábra. Az IL-6- és IL-10-koncentráció (pg/ml) változása a posztoperatív időszakban (napok) rejekción áteső (-----) és nem-komplikált (------) esetekben Pro- És ANTI-INFLAMMATORIKUS CITOKINEK MEGHATÁROZÁSA... I
