Szemészet, 2008 (145. évfolyam, 1-4. szám)
2008-09-01 / 2. szám
Szemészet 145. évfolyam (2008) 48 A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Németh János egyetemi tanár) közleménye A beteg együttműködése a kezelés során: compliance, adherence és persistency* Holló Gábor Célkitűzés: A beteg kezeléssel való együttműködését jellemző fogalmak ismertetése és az együttműködés javítására szolgáló lehetőségek bemutatása. Módszer: Irodalmi áttekintés, nemzetközi ajánlások és saját vizsgálatok felhasználása. Eredmények: A compliance a beteg együttműködésének egészét jellemző fogalom. Tartalmazza az utasítások megértését, a teendők végrehajtásának szándékát, az arra való képességet és a tényleges kivitelezést, valamint a kezelés eredményességét befolyásoló viselkedést és életmódot. Az adherence a gyógyszer (szemcsepp) tényleges alkalmazása és az előírt alkalmazás közötti viszonyt (arányt) adja meg. A persistency fogalma írja le a beállított gyógyszeres kezelés hosszú távú, folyamatos alkalmazásának meglétét vagy hiányát. A fenti paraméterek értékei a gyakorlatban kedvezőtlenek, ám a betegek megfelelő felvilágosításával, rendszeres tréningezésével, a kezelés egyszerűsítésével, a cseppentésszám és a mellékhatások csökkentésével javíthatók. Következtetés: A betegek együttműködése a hosszú távú kezelés során nem kielégítő. Az elégtelen együttműködés a kezelőorvos előtt gyakran rejtve marad. Mindez szerepet játszhat az állapot romlásában. A együttműködés objektív mérése, a kezelés módosítása és a megfelelő orvos-beteg kapcsolat a kezeléssel összefüggő együttműködést javítani képes. Kulcsszavak: compliance, adherence, persistency Patient co-operation during treatment: compliance, adherence and persistency Purpose: To describe the different categories of patient co-operation with their treatment and to present methods known to improve patient co-operation. Methods: A literature review, the use of international guidelines and the author’s own research results. Results: The tenn compliance reflects the overall co-operation of the patient. Compliance comprises an understanding of the tasks, the intention and ability to apply the drug, and the features of life-style and behaviour which influence drug application and the success of treatment. Adherence characterizes the ratio between the real-life drug (eye drop) application and the application as prescribed by the physician. Persistency quantifies the long-term continuous use or lack of use of the prescribed medication. In real-life clinical practice, compliance, adherence and persistency are suboptimal, but they can be improved through more patient education and training, simplification of the treatment regimen, reduction of the number of daily instillations and the elimination of side-effects. Conclusion: Patient co-operation with long-term treatment is below the optimal level and remains hidden from the physician. This may play a role in disease progression. Objective measurement of the level of co-operation, modification of treatment, and an optimized patient-physician connection can increase the co-operation of the patients. Key words: compliance, adherence, persistency A betegségek sikeres kezelése a betegek együttműködése nélkül elképzelhetetlen. Igaz ez a rövid gyógyulási időtartamú betegségekre is (pl. corneahámhiány kialakulása sérülés következtében), de különösen fontos a hosszan tartó, folyamatos gondozást igénylő, krónikus betegségek (pl. glaucoma, cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség) esetében.3 A nem megfelelő terápiás együttműködés a betegségek súlyosbodásának, a szövődmények kialakulásának, a következményes halálozásnak és rokkanttá válásnak egyik fontos oka.3,11 Az együttműködés hiánya következtében a gyógyszer a gyakorlatban gyakran nem eredményezi azt a gyógyulási mértéket vagy gyorsaságot, * A tanulmány az ETT 001/2006 keretében készült. amit a kontrollált klinikai vizsgálatok alapján az adott készítménytől várunk. Mindez a direkt költségek (ápolás, gyógyszerköltségek stb.) és az indirekt (társadalmi) költségek (kiesés a munkából, segélyre szorulás, életminőség-romlást ellensúlyozó eszközök és a segítő személyzet igénybevétele stb.) jelentős növekedését eredményezi, tehát a költség/haszon arány romlik. Ennek megfelelően a költségeket finanszírozók részéről világszerte fokozódik az igény arra, hogy csak olyan kezelést támogassanak, amely nem csupán az orvos-biológiai vizsgálatokban, hanem a tényleges gyakorlatban is hatékony. A fentiek alapján a beteg-együttműködés legfontosabb szempontjaival, problémáival és növelésének módjaival a szemorvosnak is célszerű tisztában lenni. Ez az összefoglaló közlemény éppen ezért rendszerezetten mutatja be Holló Gábor
