Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
144. évfolyam (2007) 31 lézerkészülék energiaszintjét és teljesítményét kalibráltuk a gyártó által kibocsátott tesztpapír és teszt menürendszer segítségével. A szempillák izolálását követően a szemrést szemhéjterpesztővei feltártuk. A PRK-kezelések során ezt követte az epithelium eltávolítását ún. hokikés (Grieshaber, Schaffhausen, Svájc) segítségével végeztük. A MEL 60 típusú lézer alkalmazása esetén szükség volt az optikai centrum kijelölésére, majd ezt követően a speciális hypermetropiás kezelési maszk illesztésére. Ezzel szemben a másik két típus esetén a páciens maga fixálta a lézerkészülék koaxiális fényét, majd ezt követte az „eye tracker” (szemkövető rendszer) aktiválása. A MEL 70-es készülék egy 13,0 mm átmérőjű, a szem felszínére helyezett fémgyűrű kontrasztja alapján követte a szem mozgásait, ezzel szemben a MEL 80-as készülék szemkövető rendszere magát a pupillát követte egy infravörös kamera segítségével. A MEL 60 scanning lézer 9x1 mm-es lézernyalábbal pásztázta végig a kezelendő felületet, a MEL 70 és 80 flying spot lézerek viszont mindössze egy 1,8 mm, illetve egy 0,7 mm átmérőjű kör alakú lézersugarat alkalmaznak, mely randomszerű mozgást végez, természetesen végig a számítógép kontrollja alatt. A MEL 60 készülék 250 mj/cm2 energiasűrűséggel és 20 Hz-es ismétlési frekvenciával működik, a MEL 70-nél ezek az adatok 200 mJ/cm2 és 38 Hz, a MEL 80-nál pedig 250 mJ/cm2 és 250 Hz. A kezelési felület mindhárom esetben egy 6,0 mm átmérőjű terápiás zónából és egy 9,0 mm-es tranzicionális zónából állt. Posztoperatív kezelési protokoll A műtét után a betegek lokális antibiotikum (tobramycin 0,3%) terápiában részesültek 5 napon keresztül, majd folyamatosan csökkenő adagban kortikoszteroid gyulladásgátló szemcseppet (fluorometholon 0,1% és/vagy prednizolon acetát 0,5%) használtak 3-5 hónapon keresztül. A választott szemcsepp típusa, adagolási módja és használati ideje a szaruhártya sebgyógyulási folyamataitól és a regressziótól függött. Az eredmények értékelése A kezelés biztonságosságának megítélése a legjobb korrigált látásélesség csökkenése, az esetleges cornealis homály, az intraocularis nyomásváltozás, a fényérzékenység, káprázási panaszok és az éjszakai vezetési panaszok alapján történt. A hatékonyságra a legjobb korrigálatlan látóélesség, a prediktabilitás (±1,0 D-ás posztoperatív fénytörési tartományba való kerülés százalékos aránya), valamint a posztoperatív refrakció pontossága és stabilitása alapján lehet következtetni. A követési idő minden szem esetén minimum egy év volt, a végső eredmények kiértékelése és összehasonlítása a beavatkozás után 12 hónappal történt. Eredmények A három különböző típusú lézer eredményeinek értékelésénél először az alacsony, +0,75 D és +3,0 D közötti preoperatív refrakciós hibájű csoportokat (MEL 60/A, MEL 70/A, MEL 80/A csoportok), utána pedig a +3,5 D feletti preoperatív refrakciós hibával rendelkező csoportokat (MEL 60/B, MEL 70/B, MEL 80/B csoportok) hasonlítjuk össze. Sebészi tapasztalat A PRK-t követően néhány órával a betegek többsége fájdalomról, idegentest-érzésről és könnyezésről panaszkodott. Ezek a szubjektív tünetek folyamatosan csökkentek az elkövetkezendő napokon, és általában 4 napon belül teljesen meg is szűntek. A szaruhártya hámosodása általában a negyedik napon vált teljessé (reepitelizáció), ezzel párhuzamosan javult a korrigálatlan látóélesség. Hypermetropiás szemek esetén először a közeli vízus javulásáról számoltak be a páciensek, majd 7-10 nappal később a távoli látóélesség elérte a korábbi legjobb korrigált vízus értékét. A követési idő alatt cornealis infekciót, steril infiltrációt vagy recidiváló eróziót egy betegnél sem tapasztaltunk. A refrakció változása A refrakció változása egyrészt a kezelés eredményességének megítélhetősége, másrészt a betegek elégedettsége szempontjából fontos. A 2. táblázat a preoperatív átlagos refrakciót, illetve annak változását szemlélteti 12 hónappal a műtétet követően az egyes csoportokban. Az alacsony preoperatív dioptriával rendelkező csoportok összehasonlításánál jól látszik, hogy a műtét előtti refrakció közel azonos volt mindhárom lézertípus esetén. A kezelést követően viszont a MEL 60 lézerrel kezelt betegek átlagos refrakciója szignifikánsan elmaradt a másik két típussal szemben, ahol az eredmények között gyakorlatilag nem volt eltérés. A refrakció stabilitása A posztoperatív refrakció szempontjából nem volt szignifikáns különbség az egyes lézertípusok között. A refrakció általában a posztoperatív harmadik és hatodik hónap között vált stabillá. Az alacsonyabb dioptriaértékű csoportban a stabilitás már valamivel hamarabb következett be, a nagyobb korrekciót igénylő hypermetropiás szemekkel összehasonlítva. A legjobb korrigált látóélesség (BSCVA) eléréséhez szükséges korrekció a műtét utáni első hónapban volt a legalacsonyabb, ezután csekély regresszió volt tapasztalható minden páciensnél. A regresszió mindegyik lézer esetén a magasabb dioptriatartományban volt nagyobb. A posztoperatív refrakció megoszlása Az alacsony dioptriájú csoportokban nem volt jelentős eltérés, míg +3,5 D felett már szignifikánsak a különbségek az egyes lézertípusok között. A MEL 60 lézer esetén a betegek alig több mint 22%-a került a legkedvezőbb ±0,5 D-ás tartományba, ugyanakkor ez a szám 48% a MEL 70 típus esetén, míg a legmodernebb, MEL 80 lézer esetén 73%. 2. táblázat. A refrakció és a nyers vízus változása 12 hónappal a műtét után Preoperatív átl. refrakció Csoportok (D) Preop. átl. nyers vízus Posztoperatív átl. refrakció (D) Posztoperatív nyers vízus MEL 60/A +2,8+0,8 0,32±0,14 +0,95±0,20 0,62+0,22 MEL 60/B +5,8±0,6 0,12±0,08 +2,12±0,60 0,24 MEL 70/A +2,9±0,2 0,34±0,20 +0,24±0,08 0,14 MEL 70/B +5,6±0,8 0,14±0,12 +0,66±0,20 0,74±0,26 MEL 80/A +2,88±0,4 0,30±0,12 +0,16±0,04 0,92±0,04 MEL 80/B +5,4±0,82 0,I4±0,08 +0,48±0,02 0,72±0,21 A HYPERMETROPIÁS REFRAKTÍV KEZELÉSEK EREDMÉNYEI KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ EXCIMER LÉZEREKKEL
