Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-12-01 / 4. szám
144. évfolyam (2007) 189 pedig nagyobb. Az eredményeket az alábbi - a gyártó által megadott - egyenlet segítségével korrigáltuk: Z (korr.) = Zx(F/10,566)2, ahol Z (korr.) a korrigált sejtsűrűség, Z az adott vizsgálatnál kapott aktuális sejtsűrűség, F a fókusztávolság, a szaruhártya vastagsága, 10,566 pedig a gyártó által megadott kalibrációs érték. A kapott értékeket statisztikai módszerekkel (SPSS 13, Windows) elemeztük. A statisztikai analízis során az átlagérték ± standard deviáció értékét adtuk meg. A hasonló paramétereket Wilcoxon-próbával hasonlítottuk össze. Szignifikáns különbségnek a p<0,05 értéket tekintettük. Az összefüggést a Spearman-féle korrelációs koefficienssel („r”) adtuk meg. Eredmények A vizsgált donorok életkora 65 ± 11 év volt (a legfiatalabb 43 éves, a legidősebb 87 éves). A corneák vastagsága átlagosan 0,64 ±0,07 mm-nek adódott. Az átlagos centrális endothelialis sejtsűrűség legalacsonyabbnak - 1823 ±253 sejt/mm2 - a normális (módosítás nélküli vizsgáló stratégia) programmal bizonyult. A szaruhártya vastagságához korrigált adat ugyanakkor 1853±257 sejt/mm2 volt (p<0,0001). Manuális korrekció során 2103 ±194 sejt/mm2-nek adódott az átlagos sejtsűrűség, amely a cornea vastagságához történő korrigálás után 2138±207 sejt/mm2-nek felelt meg (p<0,0001). A kontraszt-effektus használatával az átlagos sejtszám 2126±180 sejt/mm2, amely a korrekciós egyenlet alkalmazása után 2160±185 sejt/mm2 volt (p<0,0001). Ezek után már csak a cornea vastagságát figyelembe vevő korrigált adatokkal számoltunk tovább. A normális program során kapott eredmény szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két módszer (manuális, kontraszt) alkalmazásakor kapott érték (p<0,0001). A manuális korrekció és a kontraszt-effektus között nem volt szignifikáns különbség (p=0,25). Az életkor és a sejtsűrűség között nem találtunk szignifikáns korrelációt. Megbeszélés ségében hypotonia és a kezdődő autolízis miatt fellépő ödéma nehezítette az endothelialis sejtréteg megítélését. Ezeket a szemgolyókat a pars planan vagy a nervus opticuson keresztül levegővel vagy NaCl-oldattal töltöttük fel. Ezek után minden esetben sikerült a sejtanalízishez kielégítő minőségű képet nyerni az endotheliumról. Ezért corneakonzerválás előtt javasoljuk a hypotoniás bulbusok feltöltését. A corneák vastagságát átlagosan 0,64 mm-nek találtuk. Ez hasonlatos volt más szerzők kontaktelven működő spekulár-mikroszkóppal mért eredményeihez.9’11 Ugyancsak enukleált, konzerválásra szánt bulbusok szaruhártyáját más szerzők Orbscan topográffal 0,766 mm-nek találták.17 Utóbbi készülékről azonban tudjuk, hogy vastagabbnak méri a corneát, mint a széles körben elfogadott ultrahangos pachymetria.9 Spekulár-mikroszkópia során a pontos sejtszámlálás elvégzésének számos buktatója van. Elsőként, nem mindegy, hogyan és mekkora vizsgálandó területet (ROI, Region of Interest) választunk ki. Az irodalomban 100 sejt megszámolását tartják optimálisnak, de az egyes szerzők megegyeznek abban, hogy a vizsgált területnek minimálisan 75 sejtet kell tartalmaznia.2’5 Kevés sejtet vizsgálva az eredmény éppúgy téves lehet, mint amikor a sejtelemző program nem megfelelően ismeri fel a határokat. Ezért további fontos szempont a sejtszámlálásban a szoftver által felkínált megfelelő képjavító opciók használata. Saját vizsgálatainkban a kontraszt-effektus és a manuális számlálás módszerét hasonlítottuk össze a gép által alapként választható teljesen automatikus (ún. normális program) sejtszámolással. Minden esetben azonos nagyságú (ROI) mezőt használtunk. Megállapítottuk, hogy a szoftver által alapopcióként felkínált normális program automata sejtszámlálása a sejthatárokat nem megfelelően ismeri fel, ami a kapott digitális fénykép és a sejthatárokra vetített hálóból egyértelműen kiderült. Ha azonban a kontraszt-effektussal vagy kézi számlálással jelöltük ki a sejthatárokat és ezt követően számoltuk meg a sejteket, akkor nemcsak azt láttuk az elkészült képeken, hogy a sejthatárok felismerése megfelelő volt, hanem azt is meg-A szaruhártya anatómiai és funkcionális állapotának jellemzéséhez nélkülözhetetlen a cornea vastagságának és az endothelialis sejtsűrűségnek a megadása. A corneavastagság és az endothelialis sejtsűrűség vizsgálatára számos műszer létezik, a spekulár-mikroszkópia azonban ezeket az adatokat egyszerre képes meghatározni. Ezek a paraméterek különböző szemészeti betegségek széles skálájában kórjelzők lehetnek, mint például a szaruhártya-degenerációk és -dystrophiák, kontaktlencse viselésével kapcsolatos cornealis komplikációk, a glaucoma, a száraz szem és a diabetes mellitus cornealis szövődményei kapcsán.1,8 Az Európai Szembank Szövetség (Europian Eye Bank Association, EEBA) pedig minimálisan 2000 sejt/mm2-es sejtszámot ír elő szaruhártya-átültetés előtt.3 Az endothelium tanulmányozására olyan enukleált bulbusokat használtunk fel, amelyek post mortem 12 órán belül vizsgálatra kerültek. így is az esetek több3. ábra. Az identikus terület mint az előző ábrákon, kontraszt-effektussal kiemelve. A sejthatárok jól kirajzolódnak. A sejtszám 2350 sejt/mm2 Donor corneák spekulár-mikroszkópos vizsgálata