Szemészet, 2007 (144. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
144. évfolyam (2007) keratopathia punctata superficialis prevalenciáját nem jelzi előre a pislogási mintázat.40 Myasthenia gravisban szenvedő betegek felénél detektálhatok szemészeti tünetek, mint például petyhüdt szemhéjak vagy kettőslátás, illetve korai kortikoszteroid-kezeléssel valószínűleg megelőzhető a generalizált ocularis forma kialakulása.52 Különösen tüdőcsúcs tumorokhoz társultan jelentkezhet a Horner-triász (szűk pupilla, Müller-izom-bénulás, ptosis, Bell-paresis), mely a szimpatikus input hiánya miatt jön létre. 9.1.3. Szemfelszínbetegségek Egészségesekben Pearce és mtsai69 nem találtak összefüggést a könny lipidrétegének integritását jellemző könny párolgási sebesség változása és a pislogás sebessége, illetve a tekintés iránya között. Szárazszemű emberek pislogási mintázata jellegzetes módon változik az egészségesekhez képest. Egyetlen pislogás átlagos ideje, minimuma és maximuma szignifikánsan nagyobb, mint nem szárazszeműeknél. A pislogások között eltelt idő átlaga és maximuma ezzel szemben lerövidült, a pislogások gyakorisága nagyobb, azaz a szemhéjak hosszabb ideig fedik a szemfelszínt. A megváltozott pislogás következtében a csökkent könnytermelés kompenzációja zajlik, amit feltehetőleg a szem diszkomfortérzése iniciál.84,88 Yolton és mtsai102 nem találtak összefüggést a korábbi kontaktlencse viselése és a pislogás gyakorisága között. Mindazonáltal kontaktlencse-viselőknél írták le18 a pislogás okozta mikrotrauma következtében létrejött felső limbus keratoconjunctivitist. Lézeres refraktív sebészet után gyakori szövődménynek számít a szárazszeműség, melynek egyértelmű kapcsolatát a pislogás megváltozásával nem támasztják alá irodalmi adatok. Ugyanakkor a krónikus, legalább 6 hónapja fennálló szemszárazság az ázsiaiak 28%-ában, míg a kaukázusiak 5%-ában tapasztalható, továbbá a corneaérzékenység visszatérése is lassúbb az ázsiaiakban. Ezek alapján elképzelhető, hogy a szemhéj anatómiáját, illetve a pislogási mintázatot tekintve rasszbeli különbségek magyarázzák az eltérő kimenetelt.3 Hipertóniás sóoldat szembe cseppentése nyugalomban nem változtatja meg a pislogás gyakoriságát. Viszkoelasztikus anyagot (0,1%-os hialinA-oldatot) tartalmazó szemcseppek a corneafelszín nedvesítése által átmenetileg kiiktathatják az ingerületet a cornea érző afferentációjában, és csökkentik a pislogás gyakoriságát. A vizuális feladatmegoldás során (10-30 perc) kisebb bazális pislogás gyakoriságot nem befolyásolják a különböző viszkozitású oldatok, feltehetőleg azért, mert a pislogást befolyásoló kortikális hatások elnyomják a perifériáról jövő információk hatását.2 9.2. Egyéb szerveket érintő folyamatok, melyek hatással vannak a pislogásra 9.2.1. A szemhéjmozgások supranuclearis motoros károsodása Az 00 és a LPS izmok reciprok beidegződésének károsodása vezet a legtöbb centrális szemhéjmozgási zavarhoz, vagyis a szemhéjmozgások koordinációjának zavaraihoz, a pislogás és a szemhéj „posturalis” megtartásának zavaraihoz, továbbá az akaratlagos szemhéjmozgások megváltozásához. A commisura posterior magjai szabályozzák az LPS motoneuronális aktivitását, illetve szerepet játszanak a Parinaud-szindrómában megfigyelhető szemhéjretrakcióban, továbbá parkinsonismusban és progresszív supranuclearis bénulásban. Parkinsonismusban és blepharospasmusban is a két szemhéjzáró izom reciprok beidegzése károsodik. A szemnyitás akadályozottságakor blepharospasmusban az OO önkéntelen túlzott aktivitása és az LPS ko-kontrakciós aktivitása jellemző, mely gyakori és elnyújtott pislogások, klónusos rángás, elnyújtott tónusos kontrakció formájában jelentkezik. Az olykor funkcionális vaksághoz vezető teljes blepharospasmusban a szemöldök az orbita felső pereme alatt helyezkedik el (Charcot-jel) az OO izmok majdhogynem permanens, fluktuáló kontrakciója következtében. Olasz kutatók szerint7 amennyiben egy beteg percenként legalább 27-szer pislog, illetve a nyugalomban mért pislogási frekvencia magasabb, mint a beszélgetéskor mért érték, akkor 92,3%-os érzékenység és 82,0%-os specificitás mellett lehet különbséget tenni az egészségesek és a blepharospasmusban szenvedő betegek között. Blepharocolysis (úgynevezett „szemhéjnyitási apraxia”) esetében az LPS izom túlzott gátlása zajlik OO aktivitás nélkül. Blepharospasmus, illetve blepharocolysis leginkább idiopathiás disztóniákban. bazális ganglion betegségekben, ezenkívül ritkábban rostralis agytörzsi léziókban fordul elő. Az akaratlagos szemhéjmozgás zavarai közé sorolható a Bell-jelenség károsodása, az akaratlagos szemhéjzárás bénulása, továbbá az úgynevezett cerebralis ptosis, mely kórképek mindegyike a frontalis corticalis területek és/vagy a corticospinalis rendszer lézióival függnek össze.28 A dopaminerg rendszer sérülése vagy a centrális dopaminszint változása kihat a spontán és reflexes pislogásra, illetve a pislogás vizsgálata noninvazív módon értékes információt ad a központi idegrendszer dopamin-aktivitásáról. Parkinson-betegségben (dopamin hiányban) a spontán pislogás gyakorisága csökkent, időtartama pedig a LPS késleltetett újraaktivációja miatt megnyúlt.44 A pislogási reflex későbbi R2 válasza nagyobb, és rövidebb latenciaidővel jelentkezik, mint egészségesekben. Ezenkívül nagyobb az ingerelhetőség, és nincsen habituáció.83 Míg az akaratlagos és a reflexes pislogás amplitúdói Parkinson-betegekben valamelyest kisebbek, a szemhéj mozgások normálisak, továbbá úgy tűnik, hogy a kórkép kifejezetten a premotoros pislogási kört befolyásolja.51 A pislogás gyakoriságának a csökkenése a betegség progresszióját jelzi. Dopaminagonistával kezelt betegek esetében egy esetleges gyógyszer indukálta diszkinézia előfutára lehet a pislogási frekvencia jelentős növekedése.45 A Parkinson-betegeknél előforduló blepharoclonus (azaz rendellenes ritmusú a szemhéjzárás az OO izom nem akaratlagos kontrakciója következtében) sclerosis multiplexes betegekben, illetve súlyos fejsérülés felépülési szakában is előfordulhat.28 Progresszív supranuclearis bénulásban a pislogás gyakorisága extrém alacsony (pl. 3/perc). Ezzel szemben Huntington-betegségben (dopamin-túlkínálat) a pislogás gyakorisága a normálértéknél nagyobb, a pislogási reflex nehezen váltható ki, az R2 válaszok kicsi, és nagyobb latenciaidővel A PISLOGÁS KLINIKAI JELENTŐSÉGE
