Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
143. évfolyam (2006) Eredmények Vizsgálatainkban először különböző korú lencsék 60 цт vastag sorozatmetszeteinek abszorbanciáját mértük meg. A metszetek abszorbanciája és abszorpciós együtthatója anteroposterior irányban növekedett, függetlenül a lencse anatómiai szerkezetétől (cortex v.v. nucleus). Az 1. ábra egy 61 éves szemből származó lencse metszeteinek abszorpciós együttható görbéit mutatja a hullámhossz függvényében. A lencse anatómiai felépítésének megfelelő rétegek spektrumait átlagolva megkaptuk a külső és belső cortexre, ill. a nucleusra jellemző átlagolt abszorpciós együtthatók görbéit. A 2. ábra egy 45 éves szemlencséből származó átlagolt görbéket mutat be a hullámhossz függvényében. Feltűnő, hogy az elülső cortex abszorpciós együtthatóinak görbéje a legkisebb a vizsgált hullámhossztartományban, ezt követi a nucleus, majd a hátsó cortex átlagolt görbéje. Az abszorpciós együttható görbéinek lefutásából kiderül, hogy a lencse jelentős mennyiségű UV-B (280-330 nm) és UV-C (240-280 nm) sugárzást nyel el, de a görbék maximális abszorpciós együtthatója mindig 280 nm-nél található. A fenti jellegzetességek általánosak voltak mindegyik korú szemlencsére. A különböző korú lencsék abszorpciós együtthatóit úgy hasonlítottuk össze, hogy a lencsék különböző részeinek (elülső cortex, nucleus és hátsó cortex) 280 nm-nél mért abszorpciós együttható értékeit vetettük össze. A 3. ábra három különböző korú lencse ilyen abszorpciós együtthatóit mutatja be. Látható, hogy a lencsék minden részének abszorpciós együtthatói növekednek a kor előrehaladtával. A fiatalabb lencséken is tapasztalható az abszorpciós együtthatók anteroposterior irányba történő növekedése. A következőkben a lencsetokok UV-abszorbanciáját vizsgáltuk. A lencsetokok nem csupán a lencsétől különböznek szerkezetileg, hanem egymástól is, de nem tudjuk, milyen mértékben képesek az UV-sugárzás elnyelésére. A 4. ábra az elülső és a hátsó lencsetok abszorpciós együtthatóinak görbéjét mutatja be. A hátsó lencsetok jóval nagyobb abszorpciós együtthatóval rendelkezik minden hullámhossznál, és az abszorpciós együtthatók görbéi is különböző lefutásúak. A hátsó tok minden korban meglehetősen állandó, 5-6 pm vastag volt. Az elülső tok vastagsága változott a korral, adataink szerint 18 és 24 pm között, ezért az elülső tok abszorbanciája mindig nagyobb volt, mint a hátsó toké. Ez a nagyobb abszorbancia nem csupán az elülső tok nagyobb vastagságának, hanem a lencsetok hámborításának is betudható. A lencsetok hámjának abszorpciós együtthatóját két módszerrel határoztuk meg. Először összehasonlítottunk ép és hámmentes lencsetokokat (a hámot finom ecsettel „lemostuk”). Másodszor tenyésztett egyrétegű lencsehám abszorbanciáját és abszorpciós együtthatóját mértük meg a hullámhossz függvényében, és összehasonlítottuk az ép lencsehám kiszámított abszorpciós együtthatójának görbéjét a tenyésztett epithelium valós mért görbéjével. Csupán egy kisebb különbség volt a két görbe között az UV-C-tartományban. Ezek alapján bizonyítottnak tűnt, hogy az elülső lencsetok hámja nagymértékben hozzájárult a lencsetok abszorbanciájához. Megbeszélés Vizsgálataink a szemlencse és a lencsetokok UV-abszorbanciájára irányultak a 240 és 400 nm közötti hullámhossz tartományban. Eredményeink szerint a humán szemlencsében anteroposterior irányban fokozatosan növekszik az abszorpciós együttható, így nem a lencse anatómiai szerkezete okozza a lencse különböző részeinek eltérő UV-abszorbanciáját. Ugyanakkor a lencse minden részének nő az UV-elnyelő képessége a korral. A korfüggő változás oka a különböző UV-elnyelő kromofór molekulák felszaporodása lehet a lencsében a kor előrehaladtával.1'2 4 Bár ezek a lencsében felszaporodó kromofór molekulák az áteső fény egy részét is kiszűrik, mégis jelentős védelmet nyújtanak a szem optikai károsodásával szemben. Feltételezhető, hogy a lencse képes kiszűrni szinte az összes UV-B- és UV-C-sugárzást mely még átjut a corneán. Korábbi vizsgálataink szerint a cornea szűr leghatékonyabban az UV-C-tartományban,3 jelen eredményeink pedig megerősítik, hogy a lencse hatékony védelmet nyújt az UV-B- és UV-C-tartományban is. A lencsetokok UV-szűrésben játszott szerepét korábban nem tartották jelentősnek. Bár mind az elülső, mind a hátsó tok igen vékony képlet, vizsgálataink szerint az elülső tok vastagsága és hámborítása, a hátsó tok pedig viszonylagosan magasabb abszorpciós együtthatója révén játszhat jelentősebb szerepet az UV-sugárzás szűrésében. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk az OTKA-nak a vizsgálatok anyagi támogatásáért (T043371). Katona Ferencnének és Kovács Attilánénak a kiváló technikai segítségért mondunk köszönetét. Irodalom 1. Dillon Zheng L., Merriam J.C., Gaillard E.R.: The optical properties of the anterior segment of the eye: Implication for cortical cataracts. Exp Eye Res 1999; 689: 785-795. 2. Gaillard E.R., Zheng L., Merriam J.C, Dillon J.: Age-related changes in the absorption characteristics of the primate lens. Invest Ophthalmol Vis Sei 2000; 41: 1454-1459. 3. Kolozsvári L, Nógrádi A., Hopp B„ Bor Zs.: UV absorbance of the human cornea in the 240- to 400-nm range. Invest Opht Vis Sei 2002; 43: 2165-2168. 4. Ortwerth B.J., Chemoganskiy V, Mossine V.V., Ölesen P.R.: The effect of UVA light on the anaerobic oxidation of ascorbic acid and the glycation of lens proteins. Invest Ophthalmol Vis Sei 2003; 44: 3094-3102. 5. Zigman S.: Ocular light damage. Photochem Photobiol 1993; 57: 1060-1068. 6. Zigman S.: Environmental near-UV radiation and cataracts. Optom Vis Sei 1995; 72; 899-901. Levelezési cím: Dr. Nógrádi Antal Szegedi Tudományegyetem, Szemészeti Klinika 6720 Szeged, Korányi fasor 10-11. A HUMÁN SZEMLENCSE UV-ABSZORBANCIÁIÁNAK VÁLTOZÁSA A KOR FÜGGVÉNYÉBEN
