Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-12-01 / 4. szám
210 Szemészet 1. ábra. E. T. szemfenéki képe vitrectomia előtt. A preoperatív visus: 0,01 Az eredményes műtét (2. ábra) a betegség hátterének tisztázására irányuló vizsgálatok elvégzésére ösztönzött. A táblázatok adatai között ezt az esetet nem szerepeltetjük. Valsalva-retinopathiás 19 beteg és 22 kontrollként szereplő hivatásos súlyemelő (1. táblázat) adatait binocularis indirekt szemtükrözés alapján és a kapillárisfragilitásra utaló tesztekkel hasonlítottunk össze. A kapillárisok sérülékenysége egy igen egyszerű és szellemes módszerrel vizsgálható. Az eljárás mint Rumpel-Leede-próba került be a szakirodalomba. Az eredeti leírásnak megfelelően a felkarra helyezett vérnyomásmérő-mandzsettát olyan nyomásértékre fújtuk fel, hogy az akadályozza a vénás vér elfolyását, de ne gátolja az artériás vér beáramlását. A vérnyomásmérőt 3—5 percig hagytuk felfújva a felkaron. A könyökhajlatba felrajzolt 5 cm átmérőjű körben 10 perc múlva megszámoltuk az apró, pontszerű bevérzéseket. Normális esetben ennyi idő alatt a vizsgált bőrterületen maximum 10 ilyen kicsiny bevérzés keletkezik. Kóros esetben viszont ennél sokkal több (3. ábra). A kapillárisrezisztencia csökkenése és a következményes érfaldefektusok, valamint a thrombocytafunkciók összefüggése miatt1 a betegeken és a kontrollcsoporton thrombocyta-aggregometriai vizsgálatokat is végeztünk CARAT TX4 aggregométerrel. 2. ábra. E. T. szemfenéki képe a műtét után. A perimacularis maradványredő ellenére a posztoperatív vízus ezen a szemen 1,0 Eredmények E. T. vitreoretinalis műtété során a macula területében 3 PD átmérőjű praeretinalis szürkésfehér cystát találtunk. Az elváltozás klinikailag vitelliformis cystára és a Tersonsyndromában gyakori képletre hasonlított (1. ábra). Ennek eltávolítása műtéttechnikailag nem okozott problémát, hiszen az üvegtesti határhártya tapadási viszonyait korábbi műtéteink során megismertük. Az első posztoperatív hónap végére a beteg látása teljessé vált, és az egyéves követési idő alatt is változatlanul jó maradt: metamorphopsia sem mutakozott. A macula posztoperatív anatómiai viszonyait OCT-vel is rögzítettük (4. ábra). A spontán gyógyuló Valsalva-retinopathiás eseteink vizsgálati eredményeit az 1. táblázatban foglaltuk össze. Nyilvánvalóvá vált, hogy az esetek döntő többségében a kapillárisfragilitásra utaló Rumpel-Leede-próba 17/19 arányban különböző mértékben pozitív volt. A thrombocytaaggregációs viszonyúkkal kapcsolatban viszont semmilyen eltérést nem tudtunk kimutatni. Az előzmények tekintetében az irodalmi adatoknak megfelelő adatokat regisztráltunk. Figyelemre méltó azonban, hogy az 1. táblázat. Spontán gyógyuló Valsalva-retinopathiás eseteink Prearetinalis vérzés lokalizációja Esetek száma Rumpel-Leede-teszt Thrombocytaaggregometria Előzmények Patológiás háttér Papilla felszínén 2 negatív negatív erőltetett nem volt Paramacularisan 13 ++ negatív köhögés 50-60 kg teher antikoagulált Praemacularisan Összesen 4 19 +++ negatív emelése, obstipatio, szülés (tolófájás), autókerék cseréje 2/13 Hatvani István
