Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-10-01 / 3. szám
Szemészet Kik azok, akikért a Tanácsadó Szolgálat létrejött? Azok, akik az orvosi rehabilitáció befejeztével úgy kerülnek ki a szemész szakorvosi ellátásból, hogy gyógypedagógiai szempontból vagy szociálisan látássérültnek tekinthetők. Látásuk oly mértékben romlott vagy annyira veszélyeztetettek, hogy az már kihat további életvitelükre. Ez jelentheti a munkaképtelenségtől a családfenntartáson keresztül az önellátás képességének korlátozódásáig majd minden életszínteret. A TSZL létrehozására irányuló elgondolás abból fakadt, hogy a szemészeti szakorvosi ellátásnak nem kell tartalmaznia a betegek mentális felkészítését, további rehabilitációs ellátásuk előkészítését, megszervezését, utánkövetését. Ennek értelmében számos alkalommal még a szemorvosnak is segítséget nyújthat a TSZL a megváltoztathatatlan tények közlésében. Ezáltal kettős „mankót” biztosíthatunk, elsősorban a látássérült pártfogoltaknak (a klienseknek), másodsorban azon lelkiismeretes szemész szakorvosoknak, akik nem egyszer kudarcélményként élik meg betegük javíthatatlan látásállapotát. Fontos megemlíteni, hogy a TSZL minden korosztály számára segítséget kíván nyújtani, természetesen a különböző korosztályoknak megfelelő eszközökkel, lehetőségekkel. Az érintetteken kívül nagy segítséget kaphatnak a hozzátartozók is, akik majdnem olyan krízisként élik meg a történéseket, mint az érintettek. Az ilyen esetekben is fontos lehet a látássérült szociális munkás élettapasztalata, amivel - a lehető legnagyobb hitelességgel - képes enyhíteni a kialakult bizonytalan, kérdésekkel teli élethelyzeteket. Mindezek tudatában és meggyőződésemnek megfelelően pályáztam a TSZL szociális munkás posztjára és nyertem el azt. A TSZL munkájáról 1. Infrastruktúra/szakember-ellátottság A Szolgálat helyileg a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának Tömő utcai telephelyén található meg, az I. emelet 129-es szobájában. Az iroda külső telefonvonallal, internetes hozzáféréssel, számítástechnikai felszereltséggel, valamint az egyéni beszélgetésekhez nyugalmat biztosító kényelmi berendezésekkel rendelkezik. A gyógypedagógus kolléganőt félállásban foglalkoztatja a klinika. A szociális munkás az első évben társadalmi munkában dolgozott; a tervek szerint 2006 júliusától már teljes munkaidőben, a Szempont Alapítvány támogatásával tevékenykedik majd. 2. Információszerzés és információnyújtás A TSZL a külső intézményrendszerrel aktív kapcsolatot kíván kiépíteni és folyamatosan fenntartani. Ezek a szervezetek, intézmények a látássérült személyek érdekképviseletét, rehabilitációs lehetőségeit igyekszenek ellátni, valamint speciális szolgáltatásokat nyújtanak (hangos könyvtár, Braille könyvtár, klubok, szakmai képzések, továbbképzések stb.). Az alapellátást végző intézmények (családsegítő központok, gyermekjóléti szolgálatok, támogató szolgálatok, idősek ellátását végző intézmények stb.) szintén fontos alappillérként tekintendők, hiszen a klienscsoport nagy részét az időskorban látássérültté vált személyek adhatják. A legfrissebb kutatások tükrében mondhatjuk ezt, hiszen a macula-degeneratio (leginkább időskori) betegség vezeti a leggyakoribb vaksági tényezőt a maga 22,7%-os arányával.3 A törvényes ellátási formákról, a járadékrendszer aktuális formáiról, naprakész információkról, a rehabilitációs lehetőségekről és a szolgáltatásokról gyűjtünk minél szélesebb körű információkat, és továbbítjuk az érintettek felé. Amennyiben a kliens igényli, a TSZL munkatársa felveszi a kapcsolatot a megfelelő képzőhellyel vagy rehabilitációs intézménnyel, ahol a látássérült további segítséget kaphat. Az ellátás ezzel nem fejeződik be, mert a TSZL később is követi az illető sorsát (utánkövetési szakasz). 3. Gyógypedagógiai tanácsadás Látásrehabilitációs lehetőségeket és a pedagógiai szempontokat is figyelembe vevő látásvizsgálat segít az optikai és elektronikai segédeszközök kiválasztásában. A gyógypedagógus a segédeszköz bemutatását követően a kiválasztott hasznos eszköz pontos, hatékony használatát is betanítja a klienseknek. A funkcionális látásvizsgálat egyúttal segít a sérülés súlyosságának megállapításában, (ami különösen fontos társuló sérülések fennállásakor), a megfelelő gyógypedagógiai intézmény kiválasztásában, továbbá az intézményekkel való kapcsolatfelvételben.1 Nagyfokú figyelmet igényel a látássérült gyermekek szüleinek informálása és támogatása, ami mind gyógypedagógiai, mind szociális téren fontos. 4. Szociális tanácsadás 4.1. Egyéni esetkezelés A szociális munkás nemcsak az irodában várja a klienseket, hanem megjelenhet az osztályokon, és ezzel aktívan elősegítheti az „első találkozás” létrejöttét. Természetesen különleges ez az alkalom, hiszen a szociális munkás maga is látássérült (elemi rehabilitált vak), és bár a kliensek nagy része nem látja a fehér bottal közlekedő szakembert, mégis gyakorta az egészségügyi dolgozók vagy betegtársaik révén már előre tud róla, és így számára nem új információ a „sorstársi” kapcsolat lehetősége. A kapcsolatteremtés, és különösen ez az első alkalom, nagyon fontos, hiszen a „jó” példa, miszerint lehet tovább építkezni akkor is, ha valaki látássérültté válik, ettől az alkalomtól nagymértékben függ. Előfordulhat, hogy a kliensnek már negatív élménye van, mert korábban már látott embereket, ismerősöket önállótlanságig süllyedni a látássérülés miatt, ami mindenképpen elrettentő tapasztalat egy krízishelyzetbe került személy számára. Tapasztalataim szerint a látássérülés tényének közlése után leggyakrabban az a kérdés merül fel, hogy: „Lehet így élni?” Talán éppen ekkor fontos találkozni egy másik látássérült személlyel, aki hitelesen el tudja mesélni, hogy ő mikor, hogyan és kiknek a segítségével találta meg és tanulta meg a kérdésre a választ, aminek eredményeképpen ma már ő is tud segíteni azoknak, akik még az út elején járnak. A szociális munkásnak a lehető legnagyobb nyitottsággal kell jelen lennie ezen a találkozáson, amihez olyan Joszt László
