Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)

2006-10-01 / 3. szám

143. évfolyam (2006) egyéni adottságok szükségesek, mint például az őszinteség, mely a saját látássérültségéről való beszámoláshoz szüksé­ges. A nyitott és pozitív hozzáállás biztosítják azt a fajta empatikus és szimpatikus magatartást, amely révén a krízis által emelt „falakon” keresztül meglátni engedik a kliens aktuális állapotát. Az első interjú során feltárulnak a kliens háttértámasz­­rendszerének stabil és instabil pontjai, és ezek ismeretében lehet felajánlani a szociális ügyintézésben való segítséget, ami akár személyi segítő keresését is jelentheti. Ekkor már tapasztalható, hogy a kliens mennyire van tudatában sa­ját tényleges egészségügyi állapotának. Számos esetben a szemész szakorvos megfelelően tájékoztatja a beteget a ki­alakult helyzetről, de mivel az orvostudomány folyamatosan fejlődő ágazat, a gyógyulás reménye sokszor megmarad a betegekben a tájékoztatást követő hosszú időn át. Gyak­ran a tájékoztatás is torz, hiszen kényes helyzet a teljesít­ményorientált egészségügyi rendszerben egy szakorvosnak kimondani azokat a tényeket, melyek az adott pillanatban megváltoztathatatlannak tűnnek. Az ilyen és ehhez hason­ló esetekben a szociális munkás feladata a kliens szemész szakorvosával folytatott konzultáció. így mérheti fel a leg­­objektívebben, hogy mi a véleménye a szemésznek, és mit tud valójában a kliens. Abban az esetben, amikor az orvosi diagnózis hiteles, minden kétséget kizáró, és lezajlott a tel­jes körű tájékoztatás, a betegben mégis további kétségek, remények lehetnek. Fontos, hogy ilyenkor ne törjük össze a klienst, hanem inkább segítsük feldolgozni a tragikusnak tűnő váratlan állapotot. Ez azért is fontos, mert számos al­kalommal az egészségügyben dolgozóknak erre a segítség­­nyújtásra már alig-alig marad idejük. Ennek oka lehet a túl­hajszolt, produktumorientált orvosi ellátórendszer, valamint a betegekkel foglalkozó ápolók igen kis száma. A szociális munkás feladatai az egyéni esetkezelésben a naprakész információk szolgáltatása, (járadékrendszer és annak ügyintézési folyamata, rehabilitációs és speciá­lis szolgáltatások), valamint a krízisintervenció. Ezeken túlmenően nagy hangsúlyt kell fektetni az esetátadási és utánkövetési tevékenységekre is, hiszen számos alkalom­mal a klinikát elhagyó kliens a továbbiakban már nem tud megjelenni a Tanácsadó Szolgálaton. Amennyiben a kliens kéri a klinikán kívüli segítséget is, a szolgálat felveszi a kapcsolatot a külső társintézményrendszer tagjaival, és a kapcsolatfelvételt követően megkezdődik az esetátadási folyamat. A hárompólusú munka (kliens-TSZL-társintéz­­mény) eredményeként a klienst felkeresi a megfelelő külső intézmény szakembere. Ezzel a szakemberrel a kapcsolat a további konzultációk során mindaddig fennáll, amíg a kliens ügye teljesen le nem zárul. A klienssel pedig - a klinika anyagi kereteitől függően - folyamatosan zajlik az utánkövetés (jobb híján) telefonon keresztül. 4.2. Hozzátartozókkal végzett munka A kliens hasznos beilleszkedése a társadalomba akkor le­het igazán hatékony, ha az elsődleges háttértámasz-rendszer tagjait, a hozzátartozókat sikerül bevonni a közös munkába. Ez azért rendkívül fontos, mert a hozzátartozók, ismerősök komoly bátorítóként segíthetik a kliens problémáinak belső feldolgozási folyamatát. Sajnos az is igaz, hogy hátráltató­ként is felléphetnek: túlságosan óvó magatartással előidézve a lehető legkiszolgáltatottabbá válást, az önállótlanság élet­helyzetét.2 Az elfogadás hiánya pedig a kliensben a stigma­­tizáltság érzetét keltheti, mely az önellátó/önállóbb életvitel fontos gátló tényezője lehet. A hozzátartozók közös munkába való bevonásának két formája lehetséges. Az egyik, amikor a hozzátartozók és ismerősök egyéni traumaként élik meg az elfogadást, és a „helyes” hozzáállás technikáját nem tudják elsajátítani, megerősítésre várnak, vagy hasznos tanácsokra. A másik lehetőség, ha a klienssel és a hozzátartozókkal együttesen végzünk egy időben és egy helyen közös munkát, ezzel is lehetőséget biztosítva az esetleges sérelmek kimondására, valamint a megoldás reményében alternatívák keresésére, közös gondolkodásra. 4.3. Szociális adminisztráció A TSZL munkájában fontos a pontos és minél bővebb ad­minisztráció vezetése. Ez különösen fontos a gyógypedagó­gussal közös munka komplex átlátásában. Megfelelő doku­mentációval könnyebb a társszakmák képviselőitől további ügyintézést kérni, amennyiben a saját kompetenciahatáron túlnyúlik egy eset. A szociális munkás az eseteket prakti­kusan kialakított adatlapon rögzíti, mely a kliens személyes adatain kívül tartalmazza kezelőorvosának nevét, diagnózi­sát (a szakorvos általit és a kliens által értettet is), háttér­­támasz-rendszerének térképét, valamint a konkrét okokat, melyekkel felkereste a Tanácsadó Szolgálatot. Az adatlap tartalmazza az eset aktuális jellegét, a szociális munkás szubjektív élményeit és az utánkövetés dátum szerinti ese­ményeit. Fontos, hogy az első találkozásról összesítő dokumen­táció készül, melyet a TSZL eljuttathat a klienshez, postai úton vagy e-mailben. Hasznos lehet, ha a dokumentáció hanghordozón készül el és kerül postázásra, hiszen előfor­dulhat, hogy a kliensnek nincs hozzátartozója, vagy más esetben szeretné, ha a pozitívabb önértékelése érdekében önállóbbnak tudja magát. A dokumentáció stratégiai fon­tosságú része a Tanácsadó Szolgálat elérhetőségének ismer­tetése is! A látássérült szociális munkás kezdeti tapasztalatai Az elmúlt év (2005) szeptember 1-jétől december 31-ig tartott munkaszakasznak legfőbb célja az volt, hogy fel­térképezzük a kliensek strukturált igénykörét. Az elmúlt időszakban 30 esetet regisztrálhattam. Az életkori összetétel bizonyítja, hogy minden korosztályból eljutnak a szolgálta­táshoz. A szociális ügyintézésben a legfőbb kérdés a járadék­­rendszerre irányul. A helyzet ritkán rendezett, a kliensek sokszor tévesen a régi rendszerről vannak informálva. Gya­kori a rezignálódás, amikor körvonalazódik mindenki szá­mára, hogy a járadékrendszer szűk anyagi kereteket biztosít, valamint hogy a foglalkozási rehabilitációs tevékenységek kezdetlegesek. A kliens a krízishelyzet közepette vagy annak lefolyása után szembesül azzal, hogy az élet majd minden színterén lényegesen megváltoznak körülményei, hiszen családalapításra, -fenntartásra ezek a támogatások Tanácsadó (counsellor) szolgálat a látássérültté vált személyekért a Semmelweis Egyetem Szemészeti...

Next

/
Thumbnails
Contents