Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)

2006-03-01 / 1. szám

Szemészet

..... , .

!

143. évfolyam (2006) 13

Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kolozsvári Lajos egyetemi tanár) közleménye

Az uveitisek kezelése*

Hammer Helga

Összefoglalás: A szerző ismerteti az uveitisek felosztását, valamint a helyi és általános kezelésben alkalmazott szereket és azok adagolását.

Kulcsszavak: uveitis, terápia, immunszuppresszió, immunmoduláció The treatment of uveitis

Summary: The author presents a classification of the different forms of uveitis; and also summarises the various drugs used for local and systemic treatment of the disease, with indications of appropriate dosage levels.

Key words: uveitis, therapy, immuno s up re ss ive drugs, immunomodulation

A szem középső burkának gyulladásos megbetegedését uveitisnek nevezzük. Az esetek egy részében az üvegtestet és a retinát is érinti a gyulladás, vitritis és retinitis alakul ki. A gyulladás nem ritkán súlyos szövődményekhez (cataracta, glaucoma) vezet.

Osztályozása anatómiai, klinikai, etiológiai és patológiai szempontok szerint történhet (1. táblázat). Anatómiailag elülső uveitist (iritis, elülső cyclitis) iridocyclitist, intermedier (hátsó cyclitis, vitritis, bazális chorioretinitis) hátsó (chorioiditis, chorioretinitis), fokális és multifokális, valamint panuveitist különböztetünk meg. Klinikailag akut (hirtelen fellépő, legfeljebb 6 hétig tartó) és krónikus (évekig perzisztáló, esetenként akut vagy szubakut fellobbanással járó, gyakran igen enyhe tünetekkel kezdődő) formát különítenek el. Etiológiailag sérülések vagy külső fertőzések következtében kialakuló exogén és ismert vagy ismeretlen eredetű szisztémás betegségekhez társuló endogén uveitist szoktak megkülönböztetni. A szövettani szerkezet alapján granulomaképződéssel járó, illetve nem-granumatosus forma különíthető el. Az endogén uveitis lehet vírusos (pl. cytomegalovirus, herpeszvírus), bakteriális (tuberculosis, lepra, syphilis, Lyme-kór, Reiter-kór, leptospirosis stb.), gombás (nocardiasis, candidiasis), parazitás (toxoplasmosis, histoplasmosis), toxocara-infestatio, immunkomplex-betegség (pl. SLE, arthritis, Béhcet-kór), specifikus autoimmun folyamat (sympathiás ophthalmia, Vogt-Kayanagi-Haradabetegség, lencse indukálta uveitis), krónikus granumatosus betegségek (pl. sarcoidosis) talaján kialakuló vagy ismeretlen eredetű (idiopathiás) uveagyulladás. Az ismeretlen eredetű uveitisek az irodalmi és saját adatok szerint a betegek 25-40%-ában fordulnak elő.

Az uveitis kezelése

Az elmúlt évtized új forradalmat hozott a gyulladásos szembetegségek kezelésében. 1950 előtt csekély lehetőség volt

* Kolozsvári Lajos egyetemi tanár tiszteletére

az uveitis kezelésére, legtöbbször lázkeltést (hyperpyrexiát) alkalmaztak. Ezt követően a terápia magna a kortikoszteroidok adása lett. Ez természetesen nem oki kezelés, és az elhúzódó terápia számos súlyos mellékhatást is okoz. A szteroidhatás növelésére, illetve a szteroiddózis csökkentésére azokat citotoxikus szerekkel kombinálva alkalmazzuk. Az elmúlt évtized forradalmi változását az új immunszuppreszszív szerek elterjedése, valamint a citokinellenes antitestek és a szolúbilis citokinreceptorok bevezetése jelenti.

Az uveitisek kezelésének három alapvető célja van:

1. csökkenteni, illetve megelőzni a látást fenyegető szövődmények (cataracta, glaucoma, cystoid maculaelváltozás, esetleg retinaleválás) kialakulását,

2. mérsékelni a betegség tüneteit, illetve a beteg panaszait,

3. az uveitist okozó háttérbetegség gyógyítása.

Az uveitisek kezelésére mydriaticumokat, szteroidokat, nem-szteroid gyulladásgátlókat, citosztatikumokat, immunmoduláló szereket és biológiailag aktív anyagokat, fertőzéses eredet esetén pedig antimikróbás vagy antivirális szereket használunk.

Helyi kezelés

A mydriaticumokat elsősorban az elülső csarnokban kialakult panaszok kezelésére alkalmazzák, heveny elülső uveitis esetén csökkentik a ciliáris izomzat és a sphincter pupillae spasmusa következtében kialakult panaszokat. Kezdő mydriaticumként az atropin a legalkalmasabb, legerősebb cycloplegiás hatása miatt. A gyulladás csökkenése esetén rövidebb hatású szerekre (pl. homatropin [magistralis], tropicamid [Mydrum, Chauvin ankerpharm], cyclopentolate [Humapent, Human], phenylephrin) való áttérés ajánlott. Ügyelni kell arra, hogy a kezelés ne okozzon tartós pupilladilatációt, mivel krónikus elülső uveitis esetén a tág pupilla is lenőhet.

Az uveitisek kezelésének alapját még ma is a szteroidok alkotják. Elülső uveitis esetén lokálisan (csepp vagy kenőcs, illetve subconjunctivalis injekció formájában) intermedier

Hammer Helga: Az uveitisek kezelése