Szemészet, 2006 (143. évfolyam, 1-4. szám)
2006-06-01 / 2. szám
143. évfolyam (2006) 93 ra korrigáljuk, a másikra pedig bifokális lencsét illesztünk.7 Ennek a technikának léteznek alternatívái is aszerint, hogy melyik szemre kerül a bifokális lencse, továbbá, hogy a másik szemet a hagyományos egyfókuszú kontaktlencsével közeire vagy távolra korrigáljuk. Binokuláris korrekció során mindkét szemre bifokális kontaktlencsét illesztünk, így biztosíthatjuk közeire és távolra is a kétszemes éleslátást. A gyakorlatban fordított sorrendben haladunk, előbb mindkét szemre bifokális lencsét próbálunk illeszteni, és csak sikertelenség esetén cseréljük azt az egyik szemen egyfókuszúra. Tanulmányunkban kizárólag olyan pácienseket vizsgáltunk, akik legalább egyik szemükön bifokális lencsét viseltek. Az egyes illesztési módokat az 4. táblázatban foglaltuk össze. Az általunk vizsgált csoportban 55-ből 39 páciens (71%) viselt folyamatosan mindkét szemen bifokális kontaktlen-, csét, 16 esetben (29%) pedig módosított monovision korrekciót. Az elmúlt években látványosan változott a bifokális kontaktlencse-használat és a tisztán monovision technika presbyopiás korrekciókon belüli aránya, ahogy az újabb típusú bifokális kontaktlencsék megjelentek. 1992-ben Harris és munkacsoportja még úgy találta, hogy minden 9 monovision illesztésre jut egy bifokális korrekció (10%).7 Hét évvel később Key és mtsai közlésében az általuk vizsgált 100 páciens közül már 57 használt kizárólag bifokális lencsét (57%)." Az irodalomban ugyanakkor nem találtunk olyan közleményt, amely a módosított monovision és a tisztán bifokális technika illesztési arányát vizsgálná egy adott csoporton belül. Úgy tűnik, hogy a lencsék tökéletesedésével egyre nő a bifokális lencsét viselők tábora a monovision illesztési móddal szemben.7'11 Illesztési stratégiánkat nagyban befolyásolta a páciens által elért távoli és közeli látásteljesítmény. Azok a páciensek, akiknek fontosabb a közeli vízus, ha ez máshogy nem érhető el, a távoli látóélességük rovására kapnak megfelelő közeli korrekciót. Ez a módszer az Acuvue Bifocal maximális +2,5-ös lencseaddikciójánál többet igénylő pácienseknél jól alkalmazható: az addikció növelése helyett a távoli értéket kell növelnünk a közellátás erősítése érdekében. A fentiekkel magyarázható az is, hogy a +2,0-nál többet igénylő kiindulási szemüveg-korrekcióval rendelkező hypermetropiások csoportjánál csökkent a legjobban a lencsével kapott átlagos távoli vízusérték (0,93-ról 0,87-re, 3. táblázat). Ezt azonban a páciensek jól tolerálják, mert kárpótolja őket a kitűnő olvasó és munkakorrekció. Saját tapasztalatunk szerint célszerű a nem domináns szemen „gyengíteni” a távoli vízust a közeli javításának érdekében. A másik lehetőségünk az, hogy úgy illesztjük a bifokális lencséket, hogy a domináns szemen inkább távolra, a nem-dominánson pedig közeire korrigáljuk a látást, ahogy azt tettük 6 páciensünk esetében is (11%). Előfordult az is (2 esetben, 3,6%), hogy éppen fordítva jártunk el. Ekkor az irodai munka jellege miatt kényszerültünk arra. hogy az íróasztali munkavégzés oldalán a domináns szemen legyen a közeire élesebb képet adó bifokális lencse. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a fent részletezett illesztési algoritmus csak iránymutató, ettől az egyes páciensek esetében el lehet térni. Nagyon lényegesnek tartjuk az illesztés előtti alapos tájékozódást: pontosan hogyan, milyen távolságokra, milyen tevékenységhez, milyen fényviszonyok mellett szeretné a páciens használni a lencsét. Saját pácienseink közül összesen 4 esetben tértünk el az alap illesztési gyakorlattól. Két páciensről már fentebb beszámoltunk, két esetben pedig olyan módosított monovison illesztést alkalmaztunk, ahol az egyik esetben a domináns szemre közeli egyfókuszú korrekciót kapott a páciens, a másiknál pedig a domináns szemre került a bifokális lencse. Mind a négy alany jól lát távolra (vízusuk átlagosan 0,95) és közeire (közeli vízusuk átlagosan 0,94 ), továbbá visszajelzésük a lencseviselésről kitűnő (11. kérdés: átlagosan 1,3 pont). II. Látóélesség: Az általunk vizsgált csoportokban a kontaktlencsével elért távoli és közeli látóélesség csak kismértékben tért el a szemüveggel korábban kapott értéktől. A változás csak a távoli vízus esetében volt szignifikáns (Sign Test: p=0,04; Wilcoxon-teszt: p=0,02). A szimultán bifokális lencsékkel a fentebb részletezett optikai sajátosságok miatt általában óhatatlanul gyengébb látóélesség várható. Ez az elvárás az egyes alcsoportok vonatkozásában többnyire igazolódott is, két csoportban ugyanakkor javult a vízus. A kisfokú myopiás csoportban mind távolra, mind közeire javult a látóélesség (0,96-ról 0,97-re és 0,95-ről 1,0-ra. 2. táblázat). Ezt azzal magyarázzuk, hogy a csoport négy páciense közül háromnak kisfokú corneális astigmiája volt, amit a relatíve vastag bifokális lencse jól korrigált. A hypermetropiások mindkét csoportjában szintén javult a közeli vízus. Ennek oka, hogy a jobb közeli látóélesség elérése miatt távolra esetenként túlkorrigáltuk a pácienseket. Ugyanakkor ez a távoli vízus csökkenéséhez vezetett, ami a kisfokú hypermetropiás alcsoportban szignifikánsnak bizonyult. A többi alcsoportban a közeli és távoli látóélesség kisfokú, de nem szignifikáns csökkenését tapasztaltuk. A nemzetközi irodalomban nem találtunk olyan közleményt, amely a kiindulási korrekciók függvényében vizsgálná a kapott látóélességet, viszont több közlemény is aláhúzza az Acuvue Bifocal által biztosított jó közeli és távoli vízus- és kontrasztérzékenység-értékeket.4,9 Beszámolnak ugyanakkor arról, hogy alacsony megvilágításnál csökken a kontrasztérzékenység az egyfókuszú lencsékhez viszonyítva, továbbá gyengül a látótér centrális 30 fokának fényérzékenysége (Humphrey 640 periméterrel mérve), amit a bevezetésben ismertetett optikai sajátságok magyaráznak.1'6 A látóélesség továbbá függ a kontaktlencse addíciójától is. Ardaya és mtsai Acuvue Bifocal lencseviselőket vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy minél erősebb a lencseaddíció, annál gyengébb lett a látóélesség és a kontrasztérzékenység.2 Tekintve, hogy a páciensek többsége korábban már hordott kontaktlencsét, és csak az olvasószemüveget szerette volna kiváltani a bifokális lencsével, arra számítottunk, hogy a közeli látóélesség átlagos változása jobb lesz a távolinál - azaz a páciensek inkább viselnek olyan lencsét, amellyel távolra gyengébben, közeire élesebben látnak. A fenti jelenséggel az irodalomban több szerző is foglalkozott.314 Ezzel szemben saját adataink alapján a távoli és közeli látóélességek átlaga egyformán csökkent (0,96-ról 0,94-re és 0,95-ről 0,93-ra). A távoli látóélesség a hypermetropiás csoportokban romlott legjobban, ezzel párhuzamosan viszont javult a közeli látóélességük. III. Próbalencsék alkalmazása: Egy páciens bifokális kontaktlencséjének illesztése során átlagosan 2,66 próbalencsét használtunk el. Ez a hagyományos egyfókuszú kontaktlencsék esetében leírt 1,1—1,4-nél nagyobb érték.15 Saját Bifokális lágy kontaktlencse illesztése 55 presbyopiás egyénen. Az illesztési eredményesség vizsgálata
