Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)

2005-06-01 / 2. szám

84 : Szemészet idő —» folyamatosan elvezetett ERG А A A A A A А А А А А Л A A A A A A A vi v\>a A A A A A A x'v -jv A A A A/yA A A A ÍA í A A A)”A]A a A keresztkorreláció A A A A> ^ ^ ............. А А А Л лл Л A A A A A A A A A A A A A A A A A A /A><kA- А А>^7„ .A. A 1 7-5 1. ábra. A multifokális elektroretinogram létrejöttének egyszerűsített ábrázolása (Hood, 2000). 103 hexagonból álló ingerminta, alatta 2 kiválasztott hexagon színváltozása (az adott időpillanatban, az előző és az azt követő fázisban). A folyamatosan elvezetett retinogramból keresztkorrelációval kiszámított retinogram-térkép, melyen látható, hogy a centrális karika által határolt 7 kis retinogram 5° sugarú, vagyis 10° átmérőjű terület aktivitását jelzi A módszer elméleti háttere Speciális ingerként különböző számú (a klinikai rutinban 61 és 103, tudományos vizsgálat céljára esetleg 241), egymás­hoz illeszkedő fekete és fehér hatszögekből álló, számítógép képernyőjén megjelenített ingerminta szolgál, melyben a hatszögek nagysága a centrumtól a periféria felé haladva, a retinalis csapsűrűséggel fordított arányban, nő. (Ha az inger­mintát alkotó hatszögek egyforma nagyságúak lennének, az ép maculafunkció esetén megjelenő magas centrális görbék regisztrálása nehézséget okozna.) A fehér és fekete elemek száma az ingerlés minden pillanatában megközelítően azo­nos, ily módon a képernyő világossága állandó. Az általunk használt készülékben az ingert katódsugárcső (CRT) gene­rálja, de használható LED és SLO stimuláció is. Az utóbbi módszer lehetőséget nyújt a fixálás ellenőrzésére. Az ingerminta elemei látszólag rendszertelenül, valójában csaknem véletlenszerű, speciális sorrendben, ún. pseudoran­dom m(maximal length)-sequentia (Sutter19) szerint változ­tatják színüket (feketéről fehérre és fordítva). Minden egyes hatszög színe a fenti algoritmus szerint, azonos sorrendben változik, de a sorrendbe más-más fá­zisban lép be. A színváltozást az ingermintát fixáló egyén vibráló fényjelenségként éli meg. A tényleges ingerek a fehér színű hexagonok, melyek megjelenésének sűrűségét változó számú fekete hexagon közbeiktatásával lehet sza­bályozni. Ha a fehér hexagonok megjelenítése közötti idő elegendő az ingerületi folyamat lezajlásához és a soron kö­vetkező inger a retinát ismét nyugalmi állapotban találja, a retina lineáris funkcióját jellemző, ún. elsőrendű (first order kernel, FOK) retinalis választ lehet elvezetni, mely alapvetően a külső retina funkcióját jellemzi. Klinikai célú Pi 2. ábra. A multifokális elektroretinogram összetevői és azok paraméterei. A függőleges nyilak az amplitúdókat, a vízszintes nyilak az implicit időket jelölik vizsgálatokban ezt a módszert használják rutinszerűen és a mi tapasztalataink is nagyrészt erre vonatkoznak. Ha az ingerek olyan sűrűn követik egymást, hogy a következő in­ger a retinát még ingerületi állapotban találja, a regisztrált elektromos válasz a retina non-lineáris funkcióját jellem­ző, ún. másod-, harmad-, illetve magasabb rendű válaszok vezethetők el,19 melyek jelenleg is leginkább tudományos kutatások tárgyát képezik. A vizsgálat eredményeképpen az alkalmazott ingermintát alkotó hatszögek számának meg­felelő számú kis elektroretinogram (ERGram), ún. kernel ábrázolódik. Ezek összessége a retinogram-térkép (angol nyelvű irodalomban „trace array” vagy „plots”), melyen a látótérvizsgálat eredményéhez hasonló módon lehet tájéko­zódni. A retinogram-térkép egyes görbéi nem foghatók fel úgy, mint a megfelelő hatszögek által ingerelt területekről direkt módon elvezetett potenciálok. A multifokális válasz elemei a vizsgálat során folyamatosan regisztrált, szum­­mált elektromos aktivitásból keresztkorrelációval nyert ma­tematikai extraktumok, melyek az adott terület működésére jellemzőek (1. ábra). Az mfERGram-nak a klinikumban jelenleg használt első két hullámkomponense (Nx és P,) és a Ganzfeld ERGram fotopikus hullámának komponensei (a és b) Hood és munkatársai vizsgálatai szerint5 nagyrészt azo­nos retinasejtekben generálódnak. A hagyományos ERG- vizsgálathoz hasonlóan a hullámok amplitúdóját (pV) és csúcs- (implicit) idejét (msec) mérjük (2. ábra). A klinikai gyakorlatban a Pt hullámot értékeljük, az N, hullám klini­kai jelentősége az alacsony paraméterek miatt korlátozott. Az ingerhexagonok különböző nagysága miatt a vizsgála­tok eredményének jellemzésére az egységnyi területre jutó elektromos aktivitást, az ún. válaszsűrűséget (response den­sity) célszerű figyelembe venni a hullámok amplitúdójának pV-ban kifejezett értéke helyett (mértékegysége: nV/fok2). A vakfolt sohasem egyetlen, hanem egyidejűleg több ingerhe­­xagonra vetül (de egyiket sem fedi le teljesen), ezért annak megfelelően nem teljes funkciókiesés, hanem egy (esetleg több) csökkent amplitúdójú görbe regisztrálható. A vakfolt azonosíthatósága a retinogram-térképen a fixálás helyének hasznos, indirekt bizonyítéka (3/a. ábra). Az eredmények megjelenítésére a retinogram-térkép mellett más lehetőségek is vannak. A koncentrikus jellegű funkciózavarok értékelésében hasznos a centrumtól azonos távolságban levő hatszögek elektromos aktivitásának közép­értékét megjelenítő gyűrűábrázolás („rings”) (3/b. ábra). Farkas Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents