Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-03-01 / 1. szám
30 Szemészet 1. ábra. A funduskamera hátára szerelt, közvetítő elemmel rögzített digitális hátfal a hagyományos fényképezőgépház fölött látható. A hátfalból alul lép ki az egyetlen kábel (fire-wire); ezen áramlik a kép-információ, történik a hátfal számítógépes vezérlése és áramellátása Anyag és módszer A hagyományos funduskamera bonyolult megvilágító és leképező optikai egységeket magában foglaló főkészülékből és arra rögzített hagyományos vagy célirányosan módosított fényképezőgép-házból áll. A főkészülékben található megvilágító vaku és lámpa tápegysége terjedelmes és súlyos lehet, ezért gyakran külön házba kerül. Osztályunkon a Kowa fx-50 R típusú funduskamera állt rendelkezésre. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a fényképezőgép filmje helyére tegyünk fotoszenzort, amely felfogja a képet, és annak elektronikus jelét vezessük számítógépbe. Megoldásunkhoz a Leaf Valeo 6 márkanevű, 24x36 mm-es CMOS (Complementary Metal-Oxyde Semiconductor) fotolapkát (chipet) tartalmazó digitális fényképezőgép-hátfalat használtuk fel. A hátfalat eredetileg poszterméretű reklámfotózáshoz fejlesztették ki, és professzionális fényképezőgépekre illeszthető. Felbontása 6 megapixel, színcsatornánként 16 bit mélységgel, érzékenysége 125 vagy 250 ISO között változtatható. Az egyes pixelek jelét direkt elvezetés adja, nem mátrix számításos leválogatás, mint az amatőr célú chipek esetében. Ezért az egyes 3. ábra. Macula-lyukkal szövődött epimacularis lemez nagy látószögű (50 fokos) fundusfotójából kiemelt, színekben és részletekben gazdag képe a nagy felbontást és nagy színmélységet adó chip működését illusztrálja pixelek információpontossága rendkívül jó. A sorozatképek maximális frekvenciája 1 kép/sec, 8 képig. A fotolapkát méreteiből adódóan optikailag lencsetagok nélkül lehetett illeszteni, de pontosan a film síkjába kellett beállítani. Ehhez a főkészülék fényképezőgép-tartó bajonettcsatlakozása és a chipet tartalmazó hátfal közé egy távolságtartó csatolóelemet készíttettünk (I. ábra). Meg kellett oldani a hátfal és a vaku elektronikus szinkronizálását. Erre azért van szükség, mert a chip, a filmmel ellentétben, nem áll állandó készenlétben a kép fogadására, hanem - egyszerűsített fogalmazásban - „tudatni kell vele”, hogy mikor érkezik a fényimpulzus, amelyet felfognia és továbbítania kell. Az illesztés és szinkronizálás technikai megoldása után az optimális fényerő kalibrálása és a fotolapka finomhangolása volt szükséges. Utóbbi már számítógépes úton történt, a szoftverben mellékelt nagyszámú színhőmérsékleti és színprofilból történő szelekcióval. A hátfal vezérléséhez és a képek kezeléséhez, tárolásához nagy teljesítményű, dual proceszszoros G4 Macintosh számítógépet használtunk (2. ábra). A képek nyers formátuma az ún. „mozaik”-kép, csak a hátfal szoftvere számára értelmezhető. Tárolásra azonban nem ez, hanem ennek konvertált, tömörített változata kerül JPEG Győry József Ferenc 2. ábra. A komplett rendszer: előtérben a digitális hátfallal szerelt funduskamera, háttérben a számítógép és monitor
