Szemészet, 2005 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2005-10-01 / 3. szám
142 Szemészet A posztoperatfv endophthalmitis azonnali sürgős ellátást igénylő kórkép, amely napjainkban is okozhatja a szemműtéttől látásuk javulását vagy megtartását váró betegeink vakságát. A kórkép előfordulása legnagyobb igyekezetünk ellenére még napjainkban is 0,1-0,18%, ezért sikeres kezeléséhez elengedhetetlen, hogy megelőzése, korai felismerése és időben megkezdett megfelelő kezelése mindennapi rutin tevékenységünk részévé váljon.17 A közölt esetek száma hazánkban is egyre nagyobb. Zajácz közleményében 1989-ben 4 posztoperatív endophthalmitis szerepelt, Bausz másfél év anyagában 16 betegről számolt be, majd Fiedler két év áttekintésében 13 beteg adatait dolgozta fel.2’8’20 Retrospektív tanulmányunk célja, hogy az általunk kezelt esetek kapcsán újra áttekintsük a rendelkezésünkre álló megelőző, diagnosztikus és terápiás lehetőségeket a kórkép minél eredményesebb gyógyítása érdekében. Betegek és módszer A Semmelweis Egyetem I. Szemészeti Klinikáján 2003. 01. 01. és 2003. 12. 31. között ellátott posztoperatív endophthalmitises betegek kortörténetét retrospektív módon dolgoztuk fel. Posztoperatív endophthalmitis 17 esetben szürke hályog miatt végzett műtét után alakult ki, 2-2 esetben trabeculectomia, illetve perforáló szaruhártya-átültetés (PKP) után, 1 esetben pars plana vitrectomiát (vitrectomia p. pl.) követően. Nyolc esetben klinikánkon, 14 betegen más intézetben végzett műtét után alakult ki az endophthalmitis. Korai posztoperatív endophthalmitises betegeink adatait az 1. táblázat tartalmazza. Külön kiemeljük néhány betegünk kortörténetét. Az 5. sorszámmal jelölt beteg jobb szemén phacoemulsificatio és hátsó csarnoki műlencse beültetés (Phaco+PCL impl.) után 4 nappal észlelték endophthalmitis kialakulását. Vitrectomiát végeztek intravitrealis vancomycin adásával, helyi ciprofloxacin-, vancomycin-kezelés mellett általános ciprofloxacin-kezelésben is részesült. Ennek ellenére gyulladásos tünetei progrediáltak, panophthalmitise 1 1. ábra. Az endophthalmitis UH-képe a 11. sorszámmal jelölt betegünkön. A műlencse reverberatiós echója mögött az üvegtesti térben alacsony reflektivitású pontechók tömege látható. A periférián alacsony reflektivitású, immobilis, a fallal párhuzamos vékony membránecho. A retina körben fekszik, a hátsó fal megvastagodott, 2,0 mm lett. Klinikánkra a szürkehályog-műtét után egy hónappal érkezett, a már fényérzés nélküli panophthalmitises szemet általánosan adott antibiotikumos védelemben enukleáltuk. A 4. és 7. sorszámmal jelölt betegeknél klinikánkon végeztük a hátsótok-ruptúrájával járó phacoemulsificatiót hátsó csarnoki műlencse beültetéssel. Egyiküknél az instabil hátsó csarnoki műlencsét a tokzsákból explantáltuk és az elülső tokra helyeztük, másik betegünknél az üvegtestbe süllyedt nagy kéregdarabokat pars plana vitrectomia során távolítottuk el. Simplex típusú zöld hályogos, 11. sorszámmal jelölt betegünknél a korábban végzett szürkehályog-műtétnél hátsótok-ruptúra következett be, a mag egy részének az üvegtestbe süllyedésével. Részleges expulzív vérzés miatt a műtétet folytatni nem tudtuk. A negyedik posztoperatív napon intratracheális narcosisban végeztük el a pars plana vitrectomiát endophacoemulsificatióval, intravitrealis amikacin adásával. A beültetés előtt az amikacinnal lemosott műlencsét a sulcusban varratokkal rögzítettük, subconjunctivalisan amikacin- és betamethason-injekciót adtunk. Átmeneti szemnyomás-emelkedést követően betegünk zavartalanul gyógyult. Ezt követően 25 nappal észleltük az endophthalmitis első tüneteit (1. és 2. ábra). Késői posztoperatív endophthalmitises betegeink adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze. Kiemeljük a 12. sorszámú beteg kortörténetét, akinél korábban más intézetben végeztek extracapsularis hályogműtétet hátsó csarnoki műlencse beültetéssel (ECCE+PCL impl.). A műtét után 2,5 hónappal posztoperatív endophthalmitis lépett fel, emiatt a már tárgylátás nélküli szemen, klinikánkon végeztük el a vitrectomiát a műlencse eltávolításával, intravitrealisan antibiotikum adásával. Helyi és általános antibiotikum- és szteroidkezelést is alkalmaztunk. Mind a kötőhártya-váladékból, mind az elülső csarnokból vett punktátumból Staphylococcus aureus tenyészett ki. Kezelésünk hatására gyulladásos tünetei megszűntek, látóélessége aphakiás korrekcióval 0,5-re javult. Fél évvel ezután végeztük el a szekunder hátsó csarnoki műlencse beültetést (Sec. impl. PCL). Zavartalan műtét utáni szakot követően 2 hónap múlva jelentkezett a beteg ismét endophthalmitis tüneteivel, a cornealis alagútseb varrata körüli beszűrődéssel. A varratot elávolítottuk, a conjunctiva váladékából és a cornea kaparékából ismét Staphylococcus aureus tenyészett ki. Helyi és általános antibiotikum- és szteroidkezelés hatására a gyulladás megszűnt, de betegünk látóélessége a 3 hónapos követési idő végén már csak Vi m-ről ujjolvasás volt. Pars plana vitrectomia után egy esetben észleltünk endophthalmitist. Két betegünknél trabeculectomia után keletkezett posztoperatív endophthalmitis. A 78 éves, jobb szemén tárgylátás nélküli férfi betegünk bal szemén fél évvel a filtrációs műtét után jelentkezett endophthalmitis, észlelésekor látóélessége kézmozgáslátás volt. Antiglaucomás kezelése mellett azonnal helyi amikacin-, vancomycin-, prednisolon- és általános pefloxacin- és prednisolon-kezelést kezdtünk. Az üvegtesti mintavétel után, intravitrealisan amikacint, subconjunctivalisan amikacint és betamethasont adtunk. Kórokozót az aspirátumból nem sikerült kimutatni, de kezelésünk mellett gyulladása megszűnt, korrigált látóélessége a tizenegy hónapos követési idő végén 1,0. Kálmán Zsuzsanna
