Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Szemészet culatérfogat esetében ez a két szám 64% és 46% (rs=-0,80, rs=-0,73). Mindebből az is következik, hogy a fennmaradó részt valamely más tényező (vagy a mérési hiba) okozza. Az 1-es típusú cukorbetegek esetében mindkét változóra nézve a kapcsolat erősebb, a korreláció magasabb fokú volt, ezt alátámasztja az is, hogy a két változóra kapott korrelációs együtthatók egymástól szignifikánsan különböztek. Korábbi, OCT-vel végzett tanulmányok az általunk kapotthoz hasonló kapcsolatot írtak le diabeteses betegekben a foveolaris vastagság és a visus között: Нее és munkatársai 79%-os,8 míg Sánchez-Tocino és munkatársai 65%-os összefüggést találtak.16 Ezek a vizsgálatok nem tettek különbséget a diabetes típusa szerint. Otani és munkatársai cystoid oedema esetén az r értékét -0,64-nek, nem cystoid oedema esetén -0,61-nek írják le.12 Göbel és munkatársa diabeteses szemekben a visus és FV összefüggésére az r-t csupán 0,39-nek találták, a cataracta és a macularis ischaemia kizárása után azonban lényegesen erősebb összefüggést írnak le (r=0,79).5 Schneeberg és Göbel a nem diabeteses macula-oedema esetén gyenge (r=0,32), de szignifikáns (p=0,001) összefüggést találtak a foveolaris vastagság és a visus között. Beteganyaguk különböző etiológiájú, nem diabetes talaján kialakult macula-oedemás szemekből állt. Az eddigiekben 8/a. ábra. A 2-es típusú cukorbetegek csoportja lineáris regressziójának eredménye a visus-FV (p<0,001, rs=-0,70, r2 = 0,44) és a visus-MT (p<0,001, rs=-0,73, r2=0,46) vonatkozásában közölteknél gyengébb összefüggés magyarázatánál kiemelik, hogy a különböző etiológiájú betegségeket nem választották külön, és nem vették számításba a különböző befolyásoló tényezőket, mint például a cataracta, a törőközegek borússágának mértéke és a macularis ischaemia.18 Otani és munkatársai saját munkájukban további tényezőként említik a macula-oedema fennállásának időtartamát is.12 A nemzetközi irodalomban a foveolaris vastagságot, illetve a foveolától adott távolságokban mért retinavastagságot használják a macula állapotának jellemzésére.716-18 Ismert, hogy egészséges kontrolokban a két szemben mért foveolaris vastagság közel megegyező, annak szórása nem több 6-9 pm-nél.7 A normális foveolaris vastagság felső határának a 180-216 pm értéket tekintik, amely nem függ a kortól;7-8,16 az ezt meghaladó vastagság kórosnak tekinthető. Eredményeink alapján a maculatérfogat is megbízható mutatója a macula állapotának. A térfogati számításokat természetesen csak abban az esetben lehet elfogadni, ha a-g-280 a, £ 260 240 220 200 180 160 140 со I 8,8 t- 8,6 S 8,4 8,2 8,0 7.8 7.6 7.4 7,2 7,0 6.8 6.6 6.4 8/b. ábra. А 2K és а 2A csoport összehasonlítása. FV (pm, átlag, IQT): 2K: 176 (167-185); 2AN: 183 (169- 199); 2Admo: 248 (220-272) MT (mm3, átlag, IQT): 2K: 6,90 (6,88-7,04); 2AN: 6,88 (6,59-7,10); 2АШ0: 7,92 (7,47-8,76) (Kruskal-Wallis H-teszt p<0,001 mindkét változóra, Newman-Keuls post hoc analízis *** p<0,001)-kk-k □kJ Medián T IQT Somfai Gábor Márk
