Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
141. évfolyam (2004) 51 mind a MT (p<0,001) vonatkozásában (8/b. ábra). A 2K és 2An alcsoport egyik változóra nézve sem különbözött egymástól. Csak a 2B alcsoportban figyeltünk meg SMD-t, a 2Bdmo> és a 2BCM0 alcsoportokon belül. Az SMD elemzésekor kapott regressziós egyenesek a 8/c. ábrán láthatók. A Fisher egzakt teszt eredményét a 4. táblázat tartalmazza. Megjegyezzük, hogy sem az 1A, sem a 2A alcsoportban nem láttunk SMD-t; SMD nem fordult elő önmagában, társuló egyéb morfológiai elváltozás nélkül. A két diabetes csoport (1-es és 2-es típusú diabetes) között a FV és a MT visussal való összefüggésének tekintetében a korrelációs együtthatók szignifikáns különbségét találtuk (visus-FV; p<0,001, visus-MT p<0,01). Következtetés Tanulmányunkban 1-es és 2-es típusú cukorbetegekben vizsgáltuk a macula morfológiai jellemzőinek összefüggését a látásélességgel. A klinikánkon OCT-vel vizsgált cukorbetegek közül kizártuk azokat, akikben a rossz látásélesség a maculopathia diabeticán kívül más okra volt visszavezethető, illetve azokat a szemeket, amelyekben a közelmúltban lézerkezelés történt. A berendezés szoftverében a retina vastagságának mérésére szolgáló modul hátránya, hogy bizonyos esetekben nem ismeri fel tökéletesen az üvegtest-retina határt, illetve az RPE rétegét, és ennek kézi korrekciójára nem ad módot,17 ezért kizártuk azokat a szemeket, ahol - megítélésünk szerint - a szoftver hibásan mért. A vizsgálatok során észlelt elváltozások leírásánál követtük Otani és munkatársai 1999-es rendszerét, amely a retina háromfajta morfológiai eltérését különbözteti meg: a diffúz oedemát, a cystoid jellegű oedemát, és az ún. serosus maculaleválást. Ez utóbbi két eltérésre az extracelluláris folyadék felhalmozódása a jellemző, amely hosszabb ideig fennálló oedema esetén a Müller-sejtek, valamint a környező sejtek necrosisából és széteséséből származik.4’20 A szerzők a három leírt forma kombinációit figyelték meg, vagyis diffúz és cystoid oedema esetén volt, hogy SMD is társult,12 míg SMD-t normális szerkezetű retinában nem tapasztaltak. Eredményeink ezzel egybehangzóak voltak. Bár az OCT a fentieken kívül kiválóan alkalmas a diabeteses maculopathiához társuló epiretinalis membránképződés és a vitreomacularis tractio kimutatására,10'15 azonban jelen munkánkban nem tértünk ki ezek vizsgálatára. Betegeink adatait elemezve mindkét diabetes-csoporton belül azt találtuk, hogy hosszabb betegségtartam, valamint magasabb életkor esetén rosszabb a visus. Az 1-es típusú cukorbetegek 1,0 visusú csoportjában szignifikánsan kevesebb volt a társuló hypertonia, mint az 1,0-nél rosszabb látásélességű csoportban; a 2-es típusú cukorbetegeknél ezt nem tudtuk kimutatni. Az 1,0 látásélességű betegek esetében a diffúz maculaoedemás alcsoportok összetétele a retinopathia jelenlétét illetően számottevően különbözött: az 1-es típusú cukorbetegeknél a betegek többségében (68%) nem tudtunk jelentős kóros eltérést kimutatni a szemfenéken a macula diffúz megvastagodása mellett, míg a 2-es típusú diabetesesek között ez a kedvező jelenség csak a betegek kevesebb mint hetedénél (13%) volt észlelhető. A különbségre nem találtunk magyarázatot (hiszen a diabetes betegségtartama a két 4. táblázat. Az SMD rizikója a 2B csoporton belül, a relatív kockázat (RR) és az esélyhányados (OR) feltüntetésével SMD Rizikótényezők Társuló hypertonia Cystoid oedema DM időtartam (1-15/15- év) Fisher egzakt teszt 0,01 nsz nsz RR 3,12 1,72 1,95 OR 3,74 1,87 2,17 nsz: nem szignifikáns csoportban lényegileg azonos volt), azonban úgy gondoljuk, hogy azokban az esetekben, amikor a szemfenéken nem volt kifejezett retinopathiára utaló jel, az OCT-vel igazolt macula-megvastagodás korai retinopathia jelének tekinthető. Az OCT az emberi szem által nem érzékelhető eltérések korai észlelését tette lehetővé, egyben felhívta a vizsgáló szemorvos, és rajta keresztül a diabetológus kezelőorvos figyelmét a kezdeti, minimális elváltozásokra. A megőrzött látásélességű csoportokon belül (1A és 2A) a normális maculaszerkezetű szemek (1AN és 2AN) esetében a diabetes rövidebb ideje állt fenn, míg 1-es típusú cukorbetegekben az átlagéletkor is alacsonyabb volt. A 2-es típusú cukorbetegek csoportjában a hypertonia időtartama jelzetten magasabb volt a normális morfológiájú alcsoportban, ez alapján feltehető, hogy a jobban kezelt hypertonia tartós fennállás esetén sem okoz diffúz macula-oedemát. Az adatokat elemezve úgy találtuk, hogy a 2AN csoportba nagyszámban tartoztak a klinikánkon szemészetileg és a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikáján belgyógyászatilag gondozott, ezért jó cukorháztartás mellett jól beállított vérnyomású betegek, akiknek a rendszeres szemészeti kontroll alkalmával végeztek OCT-vizsgálatot. E tény is alátámasztja azt a jogos szakmai követelményt, hogy a diabeteses betegek megfelelő gondozását különböző szakmák összefogásának keretein belül lehet csak megfelelően végezni. Az 1,0-nél rosszabb látásélességű (1B és 2B) csoportokban meglepő közös vonás volt a diabetes hosszabb időtartama a diffúz macula-oedemás alcsoportban, igaz, ez a különbség a 2-es típusú cukorbetegek esetében a szignifikancia határán mozgott. Fontos különbség volt a két cukorbetegség-típus között 2-es típus esetén a társuló hypertonia magasabb aránya cystoid oedemában. Annak ismeretében, hogy a diffúz oedema a cystoid oedema előfutárának tekinthető, eredményeink arra utalnak, hogy a társuló hypertonia potencírozza a cystoid oedema kialakulását. Felmerül a kérdés, hogy a macula vastagsága, szerkezete önmagában meghatározója-e a visusnak? A két diabeteses csoporton belül a foveolaris vastagság és a macularis térfogat szignifikáns, fordított összefüggését találtuk a visussal. Az adatainkból lineáris regresszióval kapott determinációs együtthatók (r2) és a korrelációs koefficiensek (rs) alapján azt mondhatjuk, hogy az összefüggés mindkét változó, a FV és MT esetében egyaránt erős. A foveolaris vastagság 1-es típusú diabetesben 75%-ban, 2-es típusú diabetesben 44%ban magyarázza a visust (rs=-0,82, rs=-0,70), míg a ma-A MACULAMORFOLÓGIA ÉS A MACULAFUNKCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK VIZSGÁLATA CUKORBETEGEKBEN OPTIKAI KOHERENCIA...
