Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Szemészet 48 sekhez szükséges idő 2,5 másodperc volt. Amennyiben a vizsgált szemmel a berendezés belső fixációs pontját a beteg nem látta, a másik szem külső fixációja mellett végeztük az elemzést. A kapott adatok feldolgozásához a műszer beépített szoftverét használtuk (Version A-2, Zeiss-Humphrey), amely lehetőséget ad a retina vastagságának meghatározására, valamint a macularis térfogat (MT) kiszámítására. A retina vastagságának a tomogramon látható két jeldús (piros) réteg; a ganglionsejtek, illetve a pigmentepithel (RPE) -réteg közötti távolság felel meg. A szoftver külön értékként jeleníti meg a foveolaris vastagságot (FV), amelyet a hat leképezés közös találkozási pontjának az átlagából számol ki.6 * * * * * A beépített program segítségével összehasonlítottuk a vizsgált retina vastagságát egy korcsoportonkénti normatív adatbázis adataival (2. ábra). Feljegyeztük a retina keresztmetszeti képén látható elváltozásokat, az elváltozások leírásánál követtük О tani és munkatársai 1999-ben közölt csoportosítását.12 Ennek alapján a retina három fajta morfológiai eltérését különböztettük meg az OCT-kép alapján: • a diffúz oedemát (DMO), ahol a retina vastagsága meghaladta a kornak megfelelő normálértékeket, és a retina állományának szivacshoz hasonló megvastagodása volt megfigyelhető (a biomikroszkópiás és angiográfiás vizsgá-5. ábra. Cystoid oedemához társuló serosus maculaleválás (SMD) képe OCT-n. A macularis rajzolat és a foveolaris behúzottság nem megtartott, de felismerhető; a neuroepithelben üregképződés, foveolarisan a neuroepithel serosus leválása, a neuroepithel hátsó felszínén hiperechogenitás látható (nyíl). A foveolaris vastagság 541 pm, a macula térfogata 8,41 mm3, a visus 0,25 6. ábra. A vizsgált szemek csoportokba osztásának sematikus ábrája. Ezt a rendszerezést követtük az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegek szemeinek esetében, a csoportok nevei elé a diabetes típusának megfelelően 1 vagy 2 került. (Pl. 2-es típusú diabeteses beteg 1,0-nél rosszabb visusú, cystoid macula-oedemás szeme a 2BCM0 alcsoportba került.) lattal fokális oedemás betegek is ebbe a csoportba tartoztak) (2. ábra, 3. ábra); • a cystoid oedemát (CMO), ahol a retina megvastagodott állományában jól kivehető üregképződést láttunk (4. ábra); • társuló diagnózisként feljegyeztük az ún. serosus maculaleválást (az angol kifejezés alapján rövidítve: SMD), amikor a neuroepithel és a pigmentepithel-réteg között a foveola területében folyadék halmozódott fel (5. ábra). Azokat a szemeket, amelyekben a vastagság a kornak megfelelő normáltartományon belülre esett, és a retina állományában nem láttunk kóros eltérést, normálisnak vettük (N). Rögzítettük a készülék szoftvere által a tomogramokból kiszámított foveolaris vastagságot (FV) és maculatérfogatot (MT). Az adatok elemzésekor a 6. ábrán látható módon csoportokat képeztünk. A két diabetes-csoportot különválasztottuk, és azokon belül további két csoportot különböztettünk meg: azokat a szemeket, amelyekben a látásélesség 1,0 volt (1A és 2A, a diabetes típusa szerint), illetve azokat a szemeket, ahol a visus 1,0-nél rosszabb volt (1B és 2B). Ezekben a csoportokban további alcsoportokat képeztünk a macula OCT-morfológiája alapján (N, DMO, CMO). Nem találtunk 71a ábra. Az 1-es típusú cukorbetegek csoportja lineáris regressziójának eredménye a visus-FV (p<0,001, rs=-0,82, r2=0,75) és a visus-MT (p<0,001, rs=-0,80, r3=0,64) vonatkozásában Somfai Gábor Márk
