Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
141. évfolyam (2004) 1,0 visus mellett CMO-t, illetve normális struktúra nem volt látható 1,0-nél rosszabb visus esetén, ezért ilyen alcsoportokat nem képeztünk. Annak érdekében, hogy biztosak legyünk abban, hogy a szoftver által normális vastagságúnak mondott maculák valóban nem különböznek az egészségestől, mindkét cukorbeteg csoporthoz illesztettünk egy egészséges, korban és nemben egyező, önkéntes kontrollokból álló csoportot is (1K és 2K). Az l-es diabeteses csoporthoz illesztett 1K csoport 14 egészséges alany 23 szeméből állt (8 férfi, 6 nő, átlagéletkor: 35 év [21-46 év]), míg a 2K csoport 10 egészséges alany 15 szeméből állt (4 férfi, 6 nő, átlagéletkor: 63 év [39-79 év]). Statisztikai számítások Adataink normalitását Shapiro-Wilks-féle W-teszttel ellenőriztük. Mivel adataink nem követték a normális eloszlást, 7/b. ábra Az 1K és az 1A csoport összehasonlítása. FV (pm, átlag, IQT): 1K: 161 (153-183); 1AN: 167 (149-181); 1Admo: 187 (166-221); MT (mm3, átlag, IQT): 1K: 7,12 (6,91-7,23); 1AN: 6,91 (6,69-7,22); 1Admo: 7,55 (7,13-7,94) (Kruskal-Wallis H- teszt p<0,001 mindkét változóra, Newman-Keuls post hoc analízis: *** p<0,001) ezért nemparaméteres teszteket alkalmaztunk. Mann-Whitney U-teszt segítségével minden csoportban és alcsoportban összehasonlítottuk a betegek korát, a nemek szerinti eloszlást, a diabetes időtartamát, a hypertonia jelenlétét, és annak időtartamát. Ugyancsak Mann-Whitney U-teszttel határoztuk meg, hogy az 1K és 2K csoport nemben és korban különbözik-e az 1AN, illetve 2AN csoporttól. A visus és a foveolaris vastagság, valamint a maculatérfogat közötti öszszefüggést leíró korrelációs koefficienst (rs) Spearman-féle rangkorrelációval határoztuk meg. Megjegyezzük, hogy az rs<-0,7 vagy az rs>0,7 erős kapcsolatra utal. Az összefüggés vizsgálatára lineáris regresszió segítségével meghatároztuk a determinációs együtthatót (r2). A két diabeteses csoport (l-es és 2-es típus) esetében kiszámoltuk a korrelációs együtthatók szignifikanciáját úgy a foveolaris vastagság, mint a maculatérfogat és a visus összefüggésére. Az 1,0-es visusú csoporton belül az AN és ADM0 alcsoportok FV- és MT-értékeit Kruskal-Wallis-féle H-teszt segítségével hasonlítottuk össze a kontrollcsoportokkal (1K és 2K). Szignifikáns eredmény esetén Newman-Keuls post hoc analízissel vizsgáltuk a három csoport értékei közötti összefüggést. A serosus maculaleválás esetében Fisher-féle egzakt tesztet végeztünk a különböző rizikótényezők befolyásoló hatásának elemzésére, valamint kiszámoltuk az adott tényező relatív kockázatát (relative risk, RR), illetve esélyhányadosát (odds — 1000 3 £ 800 600 400 200 0 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 Visus ^20 E, 18 s 16 14 12 10 8 6 4 2 0 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 Visus 7/c. ábra. Az 1B csoporton belül az SMD-s és nem SMD- s szemek lineáris regressziója (FV és MT). A szaggatott vonal az SMD-s szemek regressziós egyenese. A MACULAMORFOLÓGIA ÉS A MACULAFUNKCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK VIZSGÁLATA CUKORBETEGEKBEN OPTIKAI KOHERENCIA...
