Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
1. ábra. A beteg jobb oldali szemfenéki képe 2. ábra. A beteg bal szemfenéki képe de néhány esetben leírtak már halványabb látóidegfőt és a retinalis arteriolák elvékonyodását. Esetismertetésünkben egy tüdődaganat késői távolhatásaként kialakult retinopathiát ismertetünk. Beteg és módszerek Egy 65 éves férfi beteg bal felső tüdőlebenyét 2000 májusában daganat miatt eltávolították. A szövettani vizsgálat adenocarcinomát igazolt. Az operációt követően a beteg panaszmentessé vált, és a rutinszerű metasztáziskutatás egy alkalommal sem igazolt áttétképződést. A daganat eltávolítása után fél évvel észlelte először kisfokú kétoldali látásromlását. A területileg illetékes szakambulacia utalta klinikánkra, 2002 márciusában. Általános szemészeti (visus, réslámpa, szemfenék, látótér, színlátás), elektorfiziológiai (Ganzfeld- és multifokális ERG) vizsgálatokat végeztünk a kórkép tisztázására. A Ganzfeld-ERG-vizsgálatokat a Nemzetközi Elektrofiziológiai Társaság (ISCEV) által megfogalmazott protokoll szerint, a multifokális ERG-vizsgálatokat a társaság ajánlása szerint végeztük.9 A beteg vérsavójának izolálását követően autoantitest jelenlétének bizonyítására indirekt immunhisztokémiai, az autoantigén kimutatására Western-blot-vizsgálatokat végeztünk Rhesus majom retinán. Az immunhisztokémiai vizsgálatok fixálatlan retinametszeteken történtek. A beteg savóját egy órán keresztül reagáltattuk a metszetekkel, majd a másodlagos torma-peroxidázt tartalmazó ellenanyag, ill. annak szubsztrátja hozzáadását követően felvételeket készítettünk a metszetekről. A Western-blot-vizsgálat során a Rhesus majom retina homogenizátumának elektroforézisét követően a fehérjéket nitrocellulóz filterre transzportáltuk. A filtert a beteg 1:500 hígítású savójával reagáltattuk 2 órán keresztül, majd az ellenanyag kötődését egy alkalikus foszfatázt tartalmazó másodlagos anti-humán ellenanyag segítségével mutattuk ki. Eredmények Felvételkor mindkét szem látásélessége nagyfokban csökkent (5/30; 5/30) volt, amit az elülső szegmentum állapota nem magyarázott. A szemfenéken mindkét oldalon a foveán kívül elhelyezkedő chorioretinalis heg volt megfigyelhető (1., 2. ábra). A beteg szemészeti anamnézisében előzetes gyulladásra utaló tünet nem volt. A parazitaszerológiai vizsgálatok negatívak voltak. Az Octopusos látótérvizsgálat mindkét szemen diffúz, kifejezett érzékenységcsökkenést mutatott. A színlátásvizsgálat (Fansworth D-15 teszt) kóros eltérést nem bizonyított. A Ganzfeld- és a multifokális elektrofiziólogiai vizsgálatok mindkét szemen kórosan csökkent amplitúdókat és megnyúlt csúcsidőket igazoltak (3. ábra). Az immunhisztokémiai vizsgálat a sugártest és a külső plexiform réteg területében aktivitást mutatott Rhesus majom retina metszetén (4. ábra). A Western-blot-analízis egy 40 kD súlyú fehérjét igazolt autoantigénként. Következtetések Betegünk a tüdődaganat sikeres eltávolítása után 6 hónappal észlelt látászavart. Ezt követően látása fokozatosan romlott, felvételkor már csak 5/30 volt. Az alapbetegség sikeres kezelését követően, a kiújulás, ill. áttétképződés hiányában újabb sebészi vagy konzervatív terápiára nem volt szükség. A látásromlás hátterében így nem merülhetett fel a citotoxikus gyógyszerek gyakori mellékhatásaként jelentkező toxikus neuropathia lehetősége. A rendszeres szemészeti vizsgálatok a látásromlás hátterében anatómiai eltérést nem tudtak igazolni. A szemfenéken elhelyezkedő régi chorioretinalis hegek a fluoreszcein angriogafiás vizsgálat alapján sem mutattak aktivitást. Mivel ezek a hegek mindkét oldalon a foveán kívül helyezkedtek el, a látásélesség ilyen nagyfokú csökkenését nem magyarázták. Az elektorfiziológiai vizsgálatok azonban egyértelműen alátámasztották azt a feltevést, miszerint a kórkép hátterében a retinasejtek diffúz károsodása áll. A beteg immunológiai elváltozásai megegyeznek az irodalomból ismert daganathoz társuló retinopathia 40 KD-os fajtájával.2 Jelenleg az antigén pontos funkciója nem ismert, de minden valószínűség szerint ez a fehérje is a fototranszdukciós kaszkád egyik fontos eleme lehet. A paraneoplasticus retinopathiák esetén leggyakrabban leírt autoantigén Hargitai János
