Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-09-01 / 3. szám
141. évfolyam (2004) 325 Műtét előtt magasabb szemnyomást találtunk 3 beteg 6 szemében. A szemnyomás béta-blokkoló csepp használata mellett mindegyik esetben 20 Hgmm alatt tartható. Ablatio retinae-t ebben a 36 szemben az eltelt követési idő alatt nem észleltünk. Megbeszélés Ectopia lentis eseteiben, amennyiben a lencse helyhagyása már látásromlást okoz, a kialakult fénytörési hibát korrigálni kell, hogy a jó látásélességet biztosítsuk és a tompalátást megelőzzük. A kialakult tengely- és/vagy törési myopia mértékétől, az astigmiától függően a megfelelő korrekció lehet szemüveg, vagy viseltethetünk kontaktlencsét. Ez utóbbi a nagyfokú rövidlátás - amely néha a -20 D-át is eléri - vagy az aphakiás állapot javítására alkalmasabb lehet, mint a szemüveg. Abban az esetben, ha a diszlokált lencse a pupillába ékelődik és szekunder glaucomát okoz, a megoldás pupillatágító alkalmazása. Szűkítő csak rontja az állapotot. Amennyiben konzervatív kezeléssel nem tudunk megfelelő látásélességet biztosítani, akkor sebészi megoldás javasolt. Abban az esetben, ha a távoli legjobb korrigált látásélesség 0,3 vagy annál rosszabb, a közeli látásélesség pedig Csapody VI. vagy annál rosszabb, akkor a műtét indokolt. Romano véleménye szerint műtéti indikációt képez, ha a lencse széle 1,3 mm-re van a pupilla centrumától (0,3-2,3 mm tartomány).13 A műtéti tervet mindig személyre szabottan kell felállítani, figyelembe véve a zonulák állapotát, és azt, hogy megőrizhető-e a capsula és hány fokban vannak jól tartó zonulák, tágul-e a pupilla, vagy szükség van irisretraktor alkalmazására. A mai műtéti technikák mindegyike jelentősen különbözik Varga 1959-ben leírt technikájától,17 aki „24 születéses ectopia lentis” miatt végzett intracapsularis lencsekivonást kettős rugalmas sebzárási módszerrel. Ezt megelőzően Remenár12 már 1951-ben féloldali Marfan-szindróma címmel jelentetett meg közleményt a Szemészet hasábjain. A jelenleg rendelkezésre álló műtéti és altatási technikák mellett a minimumra csökkenthetők a műtéti és posztoperatív komplikációk, bár a műtét még így sem mindig egyszerű. A javasolt műtéti megoldás: zárt sebes, endocapsularis lencseleszívás. Amennyiben a zonulák 180 fokban vagy nagyobb kerületben épek, jól tartják a tokot, akkor a tokzsák megtartása, tokfeszítő gyűrű alkalmazása. Szükség esetén a tokfeszítő gyűrűt a tokzsákba helyezett lencselábbal együtt rögzíthetjük a sclerához 10/0 Prolén varrattal. Biztonságos megoldás a rögzíthető füllel ellátott ún. Cionni-féle tokfeszítő gyűrű a sclerához kiöltve, amely így stabilizálja a tokot és lehetővé teszi, hogy a tokzsákba foldable lencsét helyezzünk.4,8 Ha a lencse helyhagyása olyan mértékű, hogy csak néhány zonularost tartja, akkor a tok nem őrizhető meg. Ebben az esetben is zárt technikás lencseleszívás javasolt, a tokot pedig vitrectommal válasszuk el az üvegtesttől, melyet a műlencse mindkét lábának a sclerához való rögzítése követ. Az általunk feldolgozott betegcsoportban a betegek kivétel nélkül PMMA lencsét kaptak. Úgy véltük, hogy ez biztosabban rögzül, stabilabb, kevésbé kell számítani az ún. „tilting” jelenségre, kisebb a spontán „pupillary capture” kialakulásának lehetősége. Kétségtelen, hogy nagyobb sebet igényel, emiatt nagyobb mértékű lehet a posztoperatív astigmia. Az irodalomban többféle műlencse-rögzítési technikát közöltek.7’1018 A szemsebésznek - különösen gyermekek esetében - kipróbált, megbízható technikát kell választania. Esetismertetés Külön kiemeljük két spherophakiás betegünk esetét. Első eset 32 éves nőbetegünk bal szemének látásromlása miatt jelentkezett klinikánkon. Az addig viselt szemüvegével (+4,0 D) nem látott jól, ködös látásra és fejfájásra panaszkodott. A korrekció -2,0 D cyl a 10 fokban-ra változott, ezzel látása teljes volt. A szemnyomás 32 Hgmm volt. Gonioscopiával körben majdnem teljesen zárt csarnokzugot észleltünk, ezért YAG-iridotomiát végeztünk. A szemnyomás rendeződése után tágított pupilla mellett vált láthatóvá, hogy a lencse fel- és előrefelé diszlokált helyzetben volt. Törési myopiája és hátsó kérgi cataractája miatt 6 hónap múlva műtétre került sor a bal szemen. Az ultrahanggal mért bulbushossz jobb oldalon 21,07 mm, bal oldalon 21,04 mm. A sekély csarnok, nehezen táguló pupilla ellenére sikeres lencseleszívás történt. A műtét során tokfeszítő gyűrűt helyeztünk be, melyet a műlencse egyik lábával együtt a sclerához rögzítettünk 10/0-ás polipropilén varrattal. Teljes látással gyógyult, szemnyomása jelenleg is kompenzált. A jobb szemén a másik szemmel egy időben elvégzett YAG-iridotomiát követően a szemnyomása cseppekkel rendezett volt. Az időközben kialakuló törési myopia és hátsó kérgi cataracta miatt 2 évvel az első jelentkezés után műtétet végeztünk. A műlencsét a tokzsákba helyeztük. Műtét előtt a csarnokmélység mindkét oldalon 2,7 mm, műtét után a jobb oldalon 3,63 mm, a bal oldalon pedig 3,15 mm volt. Marfanoid alkata ellenére szemészeti megjelenése előtt kardiológiai és angiológiai vizsgálaton nem járt. Az azóta elvégzett vizsgálatok szerint hemodinamikailag nem jelen-2. ábra. Lokális gyulladás a transcleralisan rögzített lencseláb körül CONGENITALIS ECTOPIA LENTIS KÓROKTANA ÉS MŰTÉTI MEGOLDÁSA
