Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
Szemészet Magyar szemészek hatása a lengyel szemészetre. A lublini példa Zbigniew Zagórski Skubiszewski Orvosi Egyetem, Tadeusz Krwawicz Szemészeti Tanszék és I. Szemkórház, Lublin, Lengyelország A modern szemészetet Lublinban 1944-től számíthatjuk, amikor is felállították az orvosi fakultást a lublini egyetemen. Ezt az Egyetemi Szemkórház megnyitása követte, melynek vezetője Tadeusz Krwawicz lett, aki 1948-tól 1980-ig töltötte be ezt a szerepet. A híres magyar szemészek már ekkor is jól ismertek voltak a lengyel szemészek körében, hiszen gyakran alkalmazták a róluk elnevezett szemészeti műtéteket. Szemhéjcsüngés eseteiben például leggyakrabban a Blaskovics szerinti levator resectiót végezték, az ő technikája szerint operálták az entropiumot is, és ezt a két műtétet még napjainkban is alkalmazzák. A pterygium- és a glaucomaellenes műtéteknél is használták Blaskovics módszereit. A Blaskovics, Kettessy és később Vörösmarthy által jegyzett német nyelvű kézikönyv, az „Eingriffe am Auge” egyike volt annak a néhány kézikönyvnek, melyek a háború utáni Lublinban elérhetők voltak. A Blaskovics által módosított cyclodialysis műtétet szélesebb körben alkalmazták, mint az eredeti, Heine által leírt technikát. Imre dorkorról akkor emlékeztek meg, amikor plasztikai műtéteket végeztek, különösen a róla elnevezett íves plasztikát. Az ötvenes évek végén a Lublini Szemkórház a fagyasztásos technikákkal kapcsolatos alapkutatásokat vezetett, liofilizált corneagraftok preparációját. 1959-ben, nyúllencse in situ fagyasztásának megkísérlése kapcsán fejlesztette ki Krwawicz az intracapsularis cataracta-kivonás új módszerét, a cryoextractiót. A cryoextractióval új szemészeti korszak, a cryoophthalmologia korszaka kezdődött, mely hatással volt más orvosi szakterületekre is, s világhírt hozott mind Krwawicz, mind a Lublini Szemkórház számára. Krwawicz egyike volt azon kevés lengyel szemésznek, akik ezekben az időkben sokat jártak külföldön. Magyarországra is eljutott, ahol bevezették a módszereit, s 1976-ban Budapesten átvehette a Semmelweis Egyetem tiszteletbeli doktori címét. Az első nemzetközi találkozó, melyen már számos lengyel szemész részt vehetett, az a Radnót Magda által 1972-ben Budapesten rendezett találkozó, az Európai Szemorvostársaság negyedik kongresszusa volt. Ennek eredményeként a szemészek felvehették egymással a kapcsolatot, kooperáció alakult ki a külföldi kollégákkal. Ez megkönnyítette a kelet-európai országokban a szemészet fejlődését. A magyar szemészek elkezdtek Lengyelországba látogatni; emlékezetes marad például Albert Béla professzor látogatása tanszékünkön a Lublini Egyetemen, ahol kitűnő előadást tartott a keratoplasticáról. Modern, fejlett technikákkal ismertetett meg bennünket, amivel hozzájárult a szaruhártya-átültetések további fejlődéséhez Lublinban. Ezekben az években a keleti tömbön belül szabadabbak voltunk, így találkozhattunk a magyar szemészekkel a SOE kongresszusán 1976-ban Hamburgban és 1980-ban Brightonban is, ahol ismét találkozhattam Albert Béla professzorral. 1981 után, mikor a Szolidaritás megmozdulására válaszul Lengyelországban bevezették a Marshall-törvényt, a lengyel szemorvosok külföldi kapcsolatait több évre megszüntették. Mégis, a nyolcvanas évek vége felé már néhány szűk szakterület képviselői találkozhattak, mint például az Európai Cornea Konferencián és az Association for Eye Research ülésén. A kétoldalú kapcsolatok 1989, a Szovjetunió összeomlása és a kelet-európai demokratikus változások után tovább javultak. Lengyel szemészek, köztük egy nagyobb csoport Lublinból, részt vettek kitűnő, Magyarországon szervezett találkozókon, mint amilyen például 1994-ben az Európai Cornea Konferencia, vagy 1995-ben a European Eye Bank Association találkozója volt. Idetartozik az 1997-es EOPS és a tizenegyedik SOE-kongresszus is. Számunkra öröm volt, hogy vendégül láthattunk Lengyelországban, Lublinban szervezett találkozókon magyar szemészeket, beleértve Berta professzort 1995-ben az Európai Cornea Konferencián, Süveges professzornőt 1997-ben a „Szemészet Közép- és Kelet-Európábán” címmel megrendezett nemzetközi konferencián és az Első Lengyel-Ukrán Szemészeti Konferencián, Kovács professzort 1999-ben a „Glaucoma és a PEX syndroma” című nemzetközi szimpóziumon, illetve Gábor és Csákó doktorokat 2000- ben az International Ocular Surface Society regionális találkozóján. Az 1997-es konferencián, ahol elemeztük a szemészet helyzetét a korábbi keleti tömb országaiban, úgy tűnt, Magyarország gyorsabban tudott adaptálódni a változásokhoz régiónkban, és fejlettebb volt, mint Lengyelország. Ez megmutatkozott a sziirkehályog-műtétek számarányában (beleértve a phacoemulsificatiót is), valamint a szaruhártya-átültetések számában is. Ez is bátorította a fenti technikák fejlesztését Lengyelországban, ami az elmúlt években következett be. Másik területe az együttműködésnek a multicentrikus klinikai vizsgálatok, mint amilyen például az Optonol Express glaucomael lenes eszköz vagy a CAT Trabeculectomia Study, melyekben mind magyar kórházak, mind a saját szemkórházunk részt vett. Magyarország és Lengyelország idei belépése az Európai Unióba új távlatokat nyithat az együttműködésben, például a közös EU-projektek által, és reméljük, hogy ezeket a lehetőségeket ki is fogjuk használni. 2004. június 4. - A Magyar szemészek hatása külföldön
