Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-09-01 / 3. szám
140. évfolyam (2003) 157 —1,57±1,73 D sph és -2,10±2,56 D cyl értékre csökkent. Az emmetropia aránya 41,4%-os volt; a szemek 2,9%-a igényelt ±0,5 D-án belüli; 14,2%-a ±l,0D-án belüli; 17,2%-a ±2,0 D-án belüli és 24,3%-a ±2,0 D-nál nagyobb korrekciót a 6 hónapos ellenőrzés során (2. táblázat). Három szem (4,3%) esetében alakult ki enyhe hypermetropiás fénytörési hiba (+0,5 D és +1,75 D között), amely a közeli korrekción kívül egyéb beavatkozást nem igényelt. A posztoperatív myopia legmagasabb értéke egyetlen páciens esetében -4,0 sph D volt, amellyel az idős beteg környezetében jól tájékozódott és az eredménnyel elégedett volt. A műtétek után a legjobb korrigált látóélesség 0,42±0,26- ről 0,67±0,25-re, azaz átlagosan 2,5 tizeddel emelkedett (1. táblázat). A legjobb korrigált látóélesség 18,6%-ban (13/70 szem) változatlan maradt, 74,3%-ban (52/70 szem) javult és 7,1%-ban (5/70) romlott (maximálisan 2 tizedet) (3. táblázat). A követési idő alatt a hátsó tok fibrosisa miatt 1 szemnél (1,4%) volt szükség YAG-capsulotomiára. Egy szem esetében fordult elő ablatio retinae 8 hónappal a lencseműtétet után (a beteg nem azonos azzal, akinél a műtét során hátsótok-sérülés lépett fel, illetve akinél YAG-capsulotomia történt). A páciens klinikai jelentkezésekor a maculatáj még fekvő helyzetben volt, a bedomborításos műtét elvégzését követően a legjobb korrigált látóélesség nem csökkent, a visusrehabilitáció teljes volt. Megbeszélés Az irodalmi adatok szerint a phacoemulsificatiós technika bevezetése először a cataractás szemekben történt. A technika uralásával azonban a phacoemulsificatio végzését tiszta lencséjű, nagyfokban myopiás szemekre is kiterjesztették. Saját intraoperativ műtéti tapasztalataink megegyeztek Zauberman megfigyeléseivel, aki az elülső csarnok extrém elmélyüléséről számolt be 3 beteg kapcsán, közülük 1 páciens volt nagyfokban rövidlátó, 1 beteg esetében korábban vitrectomia történt, 1 páciensnek pedig pseudoexfoliativ szindrómája volt. Zauberman a csarnokmélység ingadozását az üvegtesti gél elhígulására (myopia; st. p. vitrectomiam), valamint a zonuláris támaszték meglazulására (PEX-szindróma) vezette vissza.35 A műtétek során jelentősen javult a páciensek korrigálatlan látóélessége és mintegy két és fél tizeddel emelkedett a legjobb korrigált látóélesség értéke. Sikerült elérni az enyhe myopiás jellegű posztoperatív refrakciót. amellyel a betegek elégedettek voltak, hiszen ez lehetővé tette, hogy szemüveg nélkül olvassanak. A fiatal páciensek -1,5 D körüli posztoperatív refrakció esetén a maradék akkomodációs képesség igénybevételével a Csapody V-VI. táblát korrekció nélkül képesek voltak olvasni. A legjobb korrigált látóélesség a szemek döntő többségében (74,3%) jelentős javulást mutatott, 18,6%-ban változatlan maradt és 7,1%-ban romlott, ezért a nagyfokban myopiás szemek között az eljárás biztonságosságával kapcsolatos eredmények kiemelkedőnek tekinthetők. A páciensek többsége lelkesedéssel számolt be látóterük kibővüléséről. Pszichésen magabiztosabbak, önállóbbak lettek. Az intraoperativ szövődmények száma alacsony volt, csupán 2 esetben (2,8%) fordult elő hátsótok-sérülés. Műtét után mindössze 1 szem esetében (1,4%) volt szükség a YAG-capsulotomiára, 1 szemnél (1,4%) lépett fel ablatio retinae. 1. táblázat. A posztoperatív korrigálatlan és a legjobb korrigált látóélesség változása 0,4 vagy jobb 0,5 vagy jobb 0,7 vagy jobb 1,0 Korrigálatlan 38.6% 34,3% 17,1% 5,7% visus (27/70) (24/70) (12/70) (4/70) Legjobb 84,3% 81,4% 48,6% 18,6% korrigált visus (59/70) (57/70) (34/70) (13/70) 2. táblázat. A posztoperatív refrakció és a jósolhatóság eredményei Refrakció Százalékos arány Emmetropia 41,4% (29/70) ±0,5 D 2,9% (2/70) ±1,0 D 14,2% (10/70) ±2,0 D 17,2% (12/70) >±2,0 D 24,3% (17/70) 3. táblázat. A legjobb korrigált látóélesség változása (BSCVA) BSCVA változatlan 18,6% (13/70) Javult 74,3% (52/70) Romlott 7,1% (5/70) Holtz10 1992-ben posztoperatív szövődményként a myopizálódást okozó lencsezsák kitágulást (capsular bag distension syndrome) írt le, amelyet Sorenson és munkatársai27 2000-ben ultrahangos mérési eljárással igazoltak. Az elváltozás posztoperatív myopiát okozhat, amely ronthatja az elért refrakciós hatást. YAG-capsulotomia után hypermetropiás jellegű refrakciós eltolódás következik be, amely Sorensonék eredményei szerint átlagosan +1,23 D fénytörésváltozást okozott. Az előbbiek alapján a Nd:YAG-capsulotomia oki megoldást jelenthet ezen mechanizmus alapján kialakult refrakciós hibák esetében.27 Beteganyagunkban ilyen jellegű refrakciós változást egy esetünk kapcsán figyeltünk meg. Lyle'4 a nagyfokban myopiás szemekben végzett phacoemulsificatiós tapasztalatait értékelte a korábbiakban. Százkilenc 26,0 mm feletti bulbushosszúságú szemet vizsgált. A 27 hónapos átlagos követési idő végén a szemek 77%-ában sikerült legalább 0,5-es vagy azt meghaladó korrigálatlan látóélességet elérni. A szemek 50%-ában tokfibrosis lépett fel, ezen szemek 95%-ában megtörtént a YAG-capsulotomiás kezelés. A követési idő során 2 szem esetében tapasztaltak átmeneti posztoperatív cystoid macula-oedemát, 1 szemnél Phacoemulsificatióval kombinált hátsó csarnoki lencse beültetése nagyfokú myopiában
