Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-06-01 / 2. szám
140. évfolyam (2003) шшвшзш jllg I : 117 1. ábra. Mellkasröntgen; PA felvételen az alsó és a középső tüdőmezőkben finom, apró gócos disseminatio látható vizsgálatra. Öt esetben viszont a beteg először szemészeti panaszokkal jelentkezett szemorvosnál, aki sarcoidosis lehetőségére (is) gondolva kérte a beteg ez irányú (tüdőgyógyászati) vizsgálatát. Egy esetben fül-orr-gégész állapított meg parotisduzzanatot, és ennek kapcsán került sor szemészeti és tüdőgyógyászati vizsgálatra - Heerfordt-szindróma diagnózisát eredményezve. Kiemelt eseteink R. F. 54 éves nőbetegnél ernyőfényképes szűrővizsgálat fedte fel tüdőelváltozását. A beteg anamnézisében 3 évvel korábban lezajlott (kétoldali) iridocyclitis szerepelt, amely akkor idegen területi ellátásban kórházi kivizsgálást és kezelést igényelt. Illetékes tüdőgondozójától megkérve a szemelváltozás időszakában készült korábbi ernyőképeit, azon retrospektív analízissel egyértelműen felismerhetők voltak a sarcoidosis I. stádiumának megfelelő bihilaris duzzadt nyirokcsomók. A jelenlegi röntgenfelvételein a tüdőmezőkben bilaterálisán apicobasalisan terjedő tömegű micronodularis disseminatio volt észlelhető (1. ábra). Fizikális vizsgálattal a mellkasi szervek felett eltérés nem volt. Látóélesség: jobb szem: 0,30 + 1,5 D 1,0; bal szem: 0,30 + 1,5 D 1,0. Réslámpás vizsgálattal mindkét szemben a cornea hátlapján precipitátumok voltak láthatók, az elülső szemcsarnokban tyndallisatio volt megfigyelhető. Az iris pupilláris széle több helyen csipkeszerűen letapadt a lencsetokhoz. A lencse tiszta volt, az üvegtestben mobilis homályok látszottak. A szemfenéken kóros eltérést nem láttunk. Az intraocularis nyomás 17/17 Hgmm volt. Terápia: pupillatágítás, Ultracortenol csepp. Mantoux 10 TTE-vel negativitást találtunk, a B. Koch vizsgálatok sorozatban negatív eredményt adtak. A vérgázvizsgálat normális értékeket, a légzésfunkció középsúlyos obstrukciót mutatott. A szérum ACE-szintje: 38,2 U/l (norm.: 18,2-30,6 U/l) volt, egyéb laboratóriumi eltérés nélkül. Gallium-67 scintigráfiával a tüdőmezők mérsékelt dúsulása volt kimutatható, és az elvégzett bronchoscopos vizsgálat hisztológiával és BAL-lal igazolta a sarcoidosist. A szemészeti vizsgálat ekkor már csak a lezajlott iridocyclitis nyomait mutatta; mindkét cornea hátlapján zsugorodott és pigmentált precipitátumok voltak láthatók. A bevezetett kéreghormon-kezelés a tüdőkép és a légzésfunkciós értékek javulását eredményezte. A szérum ACE-szintje normalizálódott. A betegség egyéves, fenntartó dózisú szteroidkezelés után gyógyult. T. I. 42 éves nőbeteg kórelőzményében érdemleges esemény nem volt. Akut tünetekkel, nagy ízületi fájdalmakkal, mindkét lábszár feszítő oldalán lévő típusos erythema nodosum és kétoldali livid bokaduzzanat kapcsán jelentkezett. Góckutatás céljából került sor tüdőgyógyászati vizsgálatára. A beteg subfebrilis volt, We: 42 mm/ó., Fvs: 11,4 G/l. Egyéb laboratóriumi értékei (se-ACE: 18,8 U/l), a légzésfunkció, vérgáz, diffúziós kapacitás normálértéket mutatott. A Mantoux-próba gyengült reakciót adott. Mellkasröntgen-vizsgálattal csak a bal hilusban volt mérsékelten duzzadt, 2 cm átmérőjű, mogyorónyi nyirokcsomó, amelyet az elvégzett CT is megerősített. A B. Koch vizsgálatok sorozatban negatív eredményt adtak. A szemészeti szakvizsgálat ekkor kóros eltérést (még) nem talált. NSAID (piroxicam) és lokális gyulladáscsökkentők hatására az erythema nodosum visszafejlődött, a beteg ízületi panaszai csökkentek. Négy héttel később, ismétlődő erythema nodosum kíséretében jelentős röntgen-progresszió mutatkozott. A jobb oldalon tyúktojás nagyságú, kerek nyirokcsomó jelent meg az elülső mediastinumban; a bal hilusban zölddiónyi, karéjos szélű nyirokcsomó volt látható ép tüdőparenchyma mellett (2. ábra). We: 65 mm/ó. A se-ACE: 42,8 U/l értékre emelkedett. Látóélesség a jobb szemen 1,0; a bal szemen 0,8, üveg nem javít. Réslámpás vizsgálattal a bal szemben a cornea hátlapján precipitátumok voltak láthatók, az elülső szemcsarnokban tyndallisatio mutatkozott. Az iris pupilláris széle egy helyen csipkeszerűen letapadt a lencsetokhoz. A lencse és az üvegtest tiszta, a szemfenék ép, az intraocularis nyomás 18/16 Hgmm volt. Az időközben elvégzett collaris mediastinoscopia szövettanilag sarcoidosisra jellemző epitheloid sejtes granuláció képét adta, többmagvú óriássejtekkel, Ziehl-Neelsen-festéssel saválló negativitással. Nemszteroid gyulladáscsökkentők adására a mellkasröntgen-kép regrediált, a beteg bőrelváltozása és ízületi panaszai elmúltak, de az uveitis anterior ennél lassabban nyugodott meg - többszöri kórházi Szemész és tüdőgyógyász két évtizedes megfigyelései a sarcoidosis szemészeti manifesztációiról 2. ábra. Mellkasröntgen; a PA felvételen jobb oldalon, a felső mediastinumban, tojásnyi, éles szélű, a bal hilusban jókora zölddiónyi, karéjozott, duzzadt nyirokcsomó látszik
