Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
139. évfolyam (2002) Supplementum II. 65 Megbeszélés: A transpalpebralis orbitalis lipectomia után megszűnt a szekunder glaucoma, vagy jelentősen csökkent az intraocularis nyomás. Ezt az intraorbitalis és az episcleralis vénás nyomás csökkenésével magyarázzuk. The effect of transpalpebral orbital lipectomy on the intraocular pressure in patients with endocrine ophthalmopathy Kertész, Katalin, Balázs, Erzsébet, Sohajda, Zoltán, Tóth, Károly, Berta, András Dept, of Ophthalmology, Medical and Health Sciences Centre, University of Debrecen Aim: Retrospective evaluation of intraocular pressure changes in 33 eyes after transpalpebral orbital lipectomy (TOL) performed with a modified Olivari technique. Patients and Methods: Over a 2-year period, operations using a transpalpebral approach were performed to remove connective tissue and fat from 33 orbits of 23 patients. Intraocular pressure (IOP) was measured for all patients before TOL and also 3 months afterwards. The eyes were subdivided into 2 groups according to the preoperative IOP: in the first group it was less than 21 mmHg, and in the second group it was greater than this figure. Results: The IOP decreased in both groups. In the first group (<21 mmHg) the mean preoperative IOP was 17.42±2.76 mmHg: postoperatively it decreased to 15.66±2.51 mmHg, but the difference was not statistically significant (p=0.036). In the second group (>21 mmHg) patients presented with a mean preoperative IOP of 21.58±5.35 mmHg, which after the operation fell to 15.00±2.41 mmHg. This difference was very highly significant (p=0.0007). Conclusion: Transpalpebral orbital lipectomy significantly reduced intraocular pressure in Graves’ opthalmopathy patients where the preoperative IOP was above 21 mmHg. Endocrin opticopathiás eseteink klinikuma és kezelése Korányi Katalin Országos Idegsebészeti Intézet, Budapest Cél: az endocrin opticopathia klinikumának és terápiás elveinek, valamint a kezeléssel elért funkciójavulásnak bemutatása az intézetünkben kezelt 35 beteg kapcsán. Módszer: 35 endocrin opticopathiában szenvedő beteg anamnesztikus és klinikai adatait dolgoztuk fel saját vizsgálataink alapján. Eredmények: Az anamnézisben 6 beteg esetében szerepelt radiojód-kezelés, 7 esetben pajzsmirigy-resectio, 1 esetben izotópkezelés és pajzsmirigyműtét is, 5 esetben iatrogen hypothyreosis, 3 esetben ingadozó hormonszint. A látásélesség csökkenésének mértéke a csak cFF-érték-csökkenéstől az 1 m ujjolvasásig terjedt. Legtöbb beteg (26) szteroid lökéskezelést és irradiációt is kapott, a többi vagy csak szteroidkezelést (6 beteg), vagy csak irradiációt (2 beteg), 1 beteg kapott perorális szteroid és irradiációs kezelést. Dekompressziós műtétet 7 esetben végeztünk. 34 beteg látásélessége 1,0-re javult mindkét szemén. 1 beteg visusa jobb szemén 1 m ujjolvasásról 0,4-re, bal szemén 0,1-ről 0,7-re javult. Következtetések: az endocrin opticopathia, mint az endocrin ophthalmopathia legsúlyosabb tünete, annak progressziója során lép fel. A szemtüneteket eseteinkben a pajzsmirigy iatrogen hipofunkciója, az ingadozó hormonszint, valamint az ablatív kezelések jelentősen rontották. A megfelelő időben végzett adekvát kezelésekkel csaknem minden esetben teljes funkciójavulást tudtunk elérni. 30 Augustus 2002
