Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
Szemészet Clinical signs and treatment of Graves’ optic neuropathy Korányi, Katalin National Institute of Neurosurgery, Budapest Purpose: To present the clinical signs and the principles of treatment in Graves’ optic neuropathy, based on 35 patients treated in our Institute. Method: We evaluate the history and clinical data of 35 patients suffering from Graves’ optic neuropathy on the basis of our own experiences. Results: In the anamneses, radioiodine therapy was reported in 6 patients, thyroidectomy in 7, both interventions in 1 patient, iatrogenic hypothyreosis in 5, and unstable T3, T4 hormonal level in 3 patients. The degree of deterioration of the visual ability ranged from only cFF reduction to 1 m finger counting. The majority of the patients (26) had received both intravenous methylprednisolone and retrobulbar irradiation, others either only steroid therapy (6), or only irradiation (2). 1 patient had received oral methylprednisolone and irradiation. We performed orbital decompression in 7 cases. The visual acuity improved to 1.0 in both eyes in 34 patients, and only in 1 patient did it remain low (0.4 and 0.7). Conclusions: Graves’ optic neuropathy, in which the visual acuity is threatened, is the most severe complication of Graves’ ophthalmopathy. The progression of the eye symptoms followed in our cases as the consequence of iatrogenic hypofunction, unstable hormonal level, and radioiodine ablation of the thyroid gland and surgery. Adequate therapy performed within the appropriate time was followed by full recovery of visual function in all but one patient. Első tapasztalataink Vicryl hálóval bevont hidroxiapatit orbitaimplantátummal Lukáts Olga, Maka Erika, Turi Éva, Süveges Ildikó Semmelweis Egyetem AOK, I. sz. Szemészeti Klinika, Budapest Cél: Bemutatni első tapasztalatainkat enucleatio után az orbitaüregbe helyezett Vicryl hálóval bevont hidroxiapatit implantátummal. Anyag, módszer: Flárom alkalommal volt alkalmunk enucleatio után az orbitaüregbe volumenpótlás céljából Vicryl hálóval bevont hidroxiapatit implantátumot helyezni. Az enucleatio után a megtartott egyenes szemizmokat az implantátum elülső felszínén 6/0 Vicryl varratokkal rögzítettük. A Tenon réteget szorosan csomós, majd a conjunctivát dupla tovafutó 6/0 Vicryl varrattal egyesítettük. A három beteg közül egy gyermek, kettő felnőtt volt. A gyermeknél fájdalmas, panaszt okozó microphthalmus cysta, a két felnőttnél régen sérült, illetve többször operált fájdalmas, vak szemek esetében döntöttünk az enucleatio mellett. Eredmények: Az első posztoperatív héten enyhe szemhéj duzzanatot, felső szemhéj ptosist, közepes fokú váladékozást figyeltünk meg A gyermeknél a műtét után általános antibiotikus és szteroidkúrát alkalmaztunk, a két felnőtt nemszteroid gyulladásgátló kezelésben részesült. Mindhárom esetben a kötőhártyazsákba naponta ötször szteroid-antibiotikum cseppet adtunk. Egy héttel a műtét után a felső szemhéj mozgása helyreállt, a váladékozás nagymértékben csökkent. A betegek a korai posztoperatív időszakban az implantátumot jól tűrték, fájdalmat nem jeleztek. Orbitagyulladás jeleit, korai kilökődési reakciót nem észleltünk. Az implantátum hat hónap alatt integrálódik az orbita szövetei közé, ezért az első fél évben a betegeket szorosan követjük, folyamatosan konzultálunk velük. Következtetés: Meggyőződésünk, hogy az enucleatio utáni volumenpótlás hidroxiapatit implantátummal megelőzi a hegesedés következtében létrejövő lágyrész-deformitásokat és kisgyermeknél jól indukálja a csontos orbita fejlődését. 2002 augusztus 30.
