Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-03-01 / 1. szám
Szemészet ■ми ifi 139. évfolyam (2002) 23 A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szemészeti Klinikájának (igazgató: Berta András egyetemi tanár)1 és az Erlangeni Friedrich Alexander Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Gottfried O.H. Naumannf közleménye Az Orbscan cornea-topográf Módis László,1 Berta András,1 Berthold Seitz2 Célkitűzés: Az Orbscan cornea-topográf bemutatása. Módszerek: Ötvenöt egészséges személy jobb oldali szaruhártyáját vizsgáltuk Orbscan készülékkel. Megmértük a minimum, a maximum, az astigmiás keratometria és az axiális törőerő értéket. A cornea alakját az elevatio, görbületét az átlagos törőerő segítségével jellemeztük. Meghatároztuk a cornea vastagságát, végül pedig a színes topogramok formáit is. Eredmények: A minimum, a maximum, az astigmiás keratometria és az axiális törőerő értéke sorrendben 42,08±1,74; 43,74±2,32; 1,07±0,81 és 49,09±2,3 dioptria (D) volt. Az elülső és a hátulsó elevatio mind a középpontban, mind a legmeredekebb pontban szignifikánsan különbözött egymástól (p<0,0001). Az elülső és hátulsó szférikus átlagos törőerő értéke a centrumban (r--0,27; P=0,04) és a legmeredekebb pontban (r=-0,44; p-0,001) is fordított arányosságot mutatott. A szaruhártya vastagsága a középpontban átlagosan 589,71±53,41 pm volt. Az elevatio, az átlagos törőerő és a vastagság színkódolt topogramjai leggyakrabban ovális alakzatot mutattak. Következtetések: Az Orbscan olyan új generációs cornea-topográf, amely nemcsak a szaruhártya elülső és hátulsó felszínének, de a vastagságának megbízható meghatározására is képes. Kulcsszavak: Orbscan, törőerő, hátulsó cornealis felszín, pachometria CORNEAL TOPOGRAPHY WITH THE ORBSCAN SYSTEM 1 Aim: To demonstrate the Orbscan corneal topography system. Methods: The Orbscan system was used to study the topography of the cornea of the right eye in fifty-five healthy Я subjects. The minimum, maximum, astigmatic keratometric, and anterior axial power values were measured. The corneal shape was characterised by the elevation, and the curvature was described by mean power values. The & thickness of the cornea was also determined, and the shapes of the colour-coded maps for different parameters were characterised. Results: The minimum, maximum, the astigmatic keratometric, and the axial power values were respectively 42.08±1.74, 43.74±2.32, 1.07±0.81, and 49.09±2.3 diopters (D). The anterior and posterior elevation differed significantly both at the centre and at the steepest point (p<0.0001). The anterior and the posterior spherical mean power were inversely correlated both at the centre (r=-0.27; p=0.04) and at the steepest point (r=-0.44, p=0.001). The corneal thickness was 589.71 ±53.41 pm at the centre. An oval-shaped pattern was the most characteristic feature of the maps for the anterior and posterior elevation, mean power, and for the pachymetric values. Conclusions: The Orbscan system, a new generation in topographic measurement equipment, proved to be a reliable technique, not only for the evaluation of the anterior and posterior shape of the cornea but also for pachymetry recording. Keywords: Orbscan, refractive power, posterior corneal surface, pachymetry A szaruhártya legfontosabb paraméterinek meghatározására - mint a törőerő és a vastagság - több száz éve folynak próbálkozások. Christopher Scheiner 1619-ben elsőként próbálta meghatározni a cornea görbületi sugarát, a szaruhártyáról visszaverődő képek méretét hasonlította öszsze ismert görbületi sugarú üveggolyókról visszaverődő képek méretével. Az első valódi keratométert Ramsden készítette 1769-ben, majd ezt a XIX. század közepén egymástól függetlenül von Helmholtz és Emil Javai tökéletesítette és állította elő ma is ismert formájában. Henry Good - aki az Zajácz Magdolna professzornő 70. születésnapja tiszteletére első keratoscopot készítette - 1847-ben közölte astigmiás szemekről tett megfigyeléseit. A XIX. század végén (1880) Antonio Placido mutatta be a photokeratoscopot, amely a corneára vetíthető koncentrikus fekete és fehér gyűrűkből állt és a modern cornea-topográfokban ma is használatos. A centrális cornea vastagságának az első optikai módszeren alapuló mérését Blix végezte (Placido bejelentésével egy időben, 1880-ban), majd Mishima, Hedbys és Ehlers módosította, kialakítva a jelenlegi ismert réslámpára szerelhető pachometereket.411 Ultrahangos pachometriáról elsőként Kremer számolt be 1980-ban.6 Ezeken kívül a cornea vastagságának meghatározására elterjedt módszer még a lézer-interferometria,5 a spekulár és a konfokális mikroszMódis László: Az Orbscan cornea-topográf
