Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-03-01 / 1. szám
24 Szemészet kópia,714 valamint újabban az ultrahangos biomikroszkópia.16 Korábban a Debreceni Szemklinika hazai vonatkozásban elsőként és a nemzetközi irodalomban is az elsők között számolt be mind a törőerő, mind a pachometria modern vizsgáló módszereiről és eredményeiről.112'13,14’20 Az Orbscan cornea-topográf (Orbtek Inc., Salt Lake City, Utah, USA) egy kilencvenes évek végén kifejlesztett új vizsgálóeljárás, amely egyszerre képes meghatározni a szaruhártya törőerejét és vastagságát, anélkül, hogy a comeát érintené. Célkitűzésünk az volt, hogy az Orbscan topográf működését bemutassuk, normális corneák vizsgálatán keresztül. Módszerek A műszer Az Orbscan topográf kalibrált szélességű és intenzitású résfényt vetít a szem felszínére egy videokamera segítségével. A résfény 40 alkalommal pásztázza nemcsak a corneát, hanem jellegéből adódóan az elülső csarnokot is, limbustól limbusig (hússzor balról jobbra, hússzor visszafelé) a 3 másodperces vizsgálati idő alatt (innen az angolszász nomenklatúra: scanning-slit topography). Egy résfényszeletből x, у és z irányban (tehát három dimenzióban) 240 pontot közvetít a kamera a vele összekötött számítógép felé, vagyis öszszesen közel 10000 pontot. Ebből készül el a speciális programmal a szaruhártya (és az elülső csarnok) háromdimenziós, valódi topogramja. A topogramok - színes térképek Elevatio: a cornea ideális gömbfelszíntől való eltérését adja meg mm-ben. A szaruhártya alakjáról nyújt információt. Elülső és hátsó felszínt jellemző formája van. E két topogram különbségéből származik a comea teljes vastagságára vonatkozó vastagsági térkép. Átlagos törőerő: A szaruhártya valódi átlagos görbületét adja meg dioptriában (D). A különböző közegek határán a valóságos törésmutató adataival számol (levegő, n=l; cornea, n=l,376; csarnokvíz, n=l,336; ezért az elülső felszínen delta n=0,376, a hátsó felszínen delta n=0,04), ellentétben a konvencionális keratometriás értékkel szemben (delta n=0,3376). Az Orbscan a valódi topográfiai viszonyokat jellemzi, a könnyfilm stabilitása, vastagsága, zavarai nem befolyásolják. Ennek ellenére a géptől kérhetjük a hagyományos keratometriás színes térképet is, de a fentiekből következően pontosabb és fontosabb az elülső és a hátsó topogram. Lehívható továbbá a szaruhártya vastagságnak megfelelő átlagos törőerő térképe is. Leggyakrabban a cornea görbületi anomáliáinál nyújt segítséget, így keratoconusban és transzplantáció után. Axialis törőerő: A különböző görbületi sugarakhoz tartozó törőerőt jeleníti meg D-ban, hasonló a hagyományos topográfok színes térképeihez. Ennek pontosabb formája a tangentialis törőerő térképe. Mindkettő astgimatismus esetében használatos, elülső, hátulsó és totális formái vannak. Hemimeridián: Kitüntetett radiusok jellemzésére szolgál, amelyek a legmeredekebb, leglaposabb és átlagos topogramokkal jeleníthetők meg. Irregularis corneák elemzésében nyújt segítséget, így astigmatismusban, keratoconusban és szaruhártya-átültetések után. Optikai törőerő: A szaruhártya fókuszáló kapacitását jelenti D-ban. Keratometriás, elülső és totális topogramok ismertek. A fenti topogramok a leggyakrabban használatos Orbscan színes térképek és mindegyik megjeleníthető háromdimenziós, forgatható formában is. Vizsgált személyek Az Orbscan topográffal 55 olyan egészséges egyént vizsgáltunk (26 nő, 29 férfi; átlagéletkoruk 61,43± 16,43 év), akiknek sem szisztémás, sem szemészeti betegsége (műtété) nem volt, továbbá kontaktlencsét sem viseltek. A mínusz és plusz 3,0 D feletti szférikus és astigmiás fénytörési hibával rendelkező egyének sem kerültek vizsgálatra. A statisztikai értékelést javítandó csak jobb oldali corneákat vontunk elemzés alá. A hagyományos keratometriával és topográfiával összehasonlításképpen meghatároztuk a minimum, maximum, az astigmiás keratometriás és az axiális törőerő értéket. A cornea alakját az elevatio, görbületét az átlagos törőerő segítségével jellemeztük, a kurzorral kijelölve az elülső és hátulsó felszíni topogramon a centrális és a legmeredekebb pontot. Az átlagos törőerő esetében a szférikus és a cilindrikus komponensek értékét is megadtuk. Végül a vastagságot határoztuk meg, a centrumban és 45 fokonként, a középponttól 3 mm-re. Szintén rögzítettük az átlagos és legvékonyabb pachometriás értékeket. A színes térképek közül az axiális törőerő topogramjait a korábban leírtak szerint kerek, ovális, szimmetrikus és aszimmetrikus csokornyakkendő és irreguláris alakzatok szerint csoportosítottuk. A további vizsgált színkódolt térképeket (elevatio, átlagos törőerő, vastagság) - szintén korábbi közlések szerint - kerek, ovális, decentrált kerek és decentrált ovális csoportokba osztottuk.8 Eszerint, ha a legmelegebb szín legrövidebb átmérője a leghosszabb átmérő kétharmada vagy több, akkor kerek, ha kevesebb, ovális alakzatról beszélünk. Ha ennek a formának legalább a fele a 3 mm-es centrális zónán kívül esik, akkor decentrált a topogram. Statisztika A leíró statisztika során a kapott eredményeket az átlaggal és a standard deviációval jellemeztük (átlag±SD). Az összefüggések elemzésére a Spearman-féle korrelációs koefficienst („r”) használtuk (értéke -1.0 és +1,0 közötti, a korreláció erősségétől és arányától függően). Két változó érték összehasonlításakor a Wilcoxon-teszt „p”-értékét adtuk meg, amelyet <0,05 esetben tekintettünk szignifikánsnak. Eredmények A minimum, maximum és astigmiás keratometriás érték sorrendben 42,08±1,74; 43,74±2,32 és 1,07±0,81 D volt. Módis László
