Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
Szemészet Rétegezett randomizáció Rétegezett randomizációra akkor van szükség, ha valamilyen tulajdonság szerint szeretnénk alcsoportokat képezni a bevonandó páciensekből. Általában olyan tulajdonságról szokott szó lenni, amelyről előre sejthető, hogy befolyásolja a vizsgálat kimenetelét. Példa: Azt sejtjük, hogy az életkor befolyásolja a kontaktlencséhez való hozzászokás mértékét. Ezért a vizsgálatot szeretnénk úgy elvégezni, hogy életkor szerint két alcsoportot képezünk mindkét csoportban, nevezetesen a 45 évesek, vagy fiatalabbak alcsoportját, illetve a 45 év felettiek alcsoportját. így összesen négy csoportunk lesz. A rétegezett randomizáció gyakorlati megvalósítása úgy történik, hogy az alcsoportokra külön-külön végezzük el a randomizációt. Blokkrandomizációt érdemes végezni, nem egyszerűt, annak érdekében, hogy az alcsoportokon belül azonos számú páciens kerüljön a főcsoportokba. Rétegezéskor (alcsoportok képzésekor) szembe kell nézni azzal a következménnyel, hogy az egy csoportba kerülő páciensek száma csökkenni fog, ha nem növeljük a bevonandó páciensek számát. Példa: Egy csoportba mindössze 6 páciens fog kerülni 12 helyett, ha a fent leírtak szerint rétegezést végzünk! Ha megbízható eredményeket szeretnénk kapni a vizsgálatból, akkor célszerű növelni a bevonandó páciensek számát. Növeljük, csak példaképpen, 32-re a bevonandó páciensek számát, így minden csoportba 8 páciens fog kerülni (4x8=32). Végezzük el a blokkrandomizációt az előbbiekben leírt módon a két alcsoportra külön-külön, 4-es blokkhosszt választva! A rétegezett randomizáció egy lehetséges eredménye látható az 5. táblázatban: a páciens, életkorától függően, eleve az adott alcsoportba kerül. Az alcsoporton belül már véletlenszerűen kerül a szemüvegesek, 5. táblázat. Rétegezett randomizáció 32 páciensre, 1 rétegezési szempont szerint 2 rétegre (életkor szerinti rétegezés ), 2 vizsgálati csoport esetén A alcsoport: (< 45 éves) В alcsoport: (> 45 éves) Páciens sorszáma az alcsoporton belül Blokk sorszáma (véletlen kiválasztással) Páciens besorolása Páciens sorszáma Blokk sorszáma az alcsoporton (véletlen belül kiválasztással) Páciens besorolása l.A 2. SZ l.B 3. К 2.A К 2.В К 3.A SZ 3.B SZ 4.A к 4.В SZ 5.A 5. SZ 5.В 2. SZ 6.A к 6.B к l.A к 7.В SZ 8.A SZ 8.В к 9.A 1. SZ 9.В 4. к 10.A SZ 10.В SZ 11 A к 11.В к 12.A к 12.В SZ 13.A 6. к 13.В 3. к 14.A SZ 14.В к 15.A SZ 15.В SZ 16.A к 16.В SZ vizsgálati csoportokba közel egyenlő számú páciens kerüljön, véletlenszerűen. Ezt a feltételt a blokkrandomizációval lehet kielégíteni. Blokkrandomizáció esetén minden blokknyi páciens bevonása után egyenlő lesz a csoportokba bevont páciensek száma. Példa: Azt szeretnénk elérni, hogy a szemüvegesek és a kontaktlencsések csoportjába azonos számú páciens kerüljön. Először is blokkhosszt kell választani. A blokk hossza tetszőleges lehet, de olyan hosszt célszerű választani, amellyel maradék nélkül osztható az egy csoportba bevonandó páciensek száma, továbbá a csoportok számának egész számú többszöröse. Példa: 24 pácienst szándékozunk bevonni összesen a két csoportba, egyenlő arányban, tehát 12-12 pácienst csoportonként. így a választható blokkhosszak a következők lehetnek: 2, 4, 6 és 12. Válasszunk 4-es hosszúságú blokkot! (12 osztható 4- gyel maradék nélkül, és a csoportok számának, 2-nek, egész számú többszöröse.) Minden blokkban fele-fele arányban kell előforduljon szemüveges, valamint kontaktlencsés besorolás, azaz két szemüveges, és két kontaktlencsés. Összesen hatféle sorrend lehetséges egy blokkon belül (3. táblázat). A blokkrandomizáció most már úgy végezhető el a 24 páciensre, hogy a táblázatban szereplő blokkokból véletlenszerűen választunk, összesen hatszor (6x4=24), és mindig mind a hatféle blokkból. A randomizáció egy lehetséges eredménye a 4. táblázatban látható: a 2-es, 5-ös, 6-os, 4-es, 1 -es és 6-os blokkok kerültek kiválasztásra véletlenszerűen. Az eljárás az előbbiekkel megegyezően történik más blokkhossz, csoportszám és páciensszám esetén is. Cserjés Zsuzsanna
