Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
139. évfolyam (2002) 195 Randomizáció klinikai vizsgálatokban Cserjés Zsuzsanna, Lovas Katalin Összefoglalás: Klinikai vizsgálatok során a vizsgálatban részt vevő páciensek csoportba sorolásának véletlen besorolással, más néven randomizációval kell történnie ahhoz, hogy a vizsgálati eredmények megbízhatóak, objektívek legyenek. A randomizáció szükségességét és alapvető típusait mutatja be a cikk egyszerű példákon illusztrálva. Kulcsszavak: randomizáció, klinikai vizsgálat, kiegyensúlyozott vizsgálat Randomised treatment allocation in clinical trials Summary: In clinical trials the participating patients are randomly assigned to the dijferent treatment groups, a process called randomisation. This procedure is necessary to ensure that the findings will be reliable and objective. The need for randomisation and the basic types of randomisation procedure are discussed, and illustrated with simple examples. Key words: randomisation, clinical trial, balanced study „Randomised controlled trial” - randomizált, kontrollos vizsgálat - olvasható gyakran klinikai vizsgálatokról tudósító publikációk címeiben. Nem véletlenül, mivel jelenleg ez a legmegbízhatóbb bizonyítékokat nyújtó vizsgálattípus; először több mint 50 éve alkalmazták klinikai vizsgálatokban.5 Azt jelenti, hogy egy kísérleti beavatkozást ellenőrzött körülmények között vizsgálnak: 1. kontrollcsoportot alkalmaznak, 2. a páciensek vizsgálati csoportokba sorolása véletlen besorolással, más néven randomizációval történik.4 A randomizáció hiánya, vagy nem megfelelő módon történő gyakorlati megvalósítása a klinikai vizsgálat eredményeinek megkérdőjelezéséhez vezethet. Éppen ezért a szakfolyóiratok jelentős része ma már csak akkor fogad el klinikai vizsgálatot publikálásra, ha a szerzők közük a randomizáció elvét és gyakorlati megvalósításának módját is. A randomizáció célja kiküszöbölni a szelekciós torzítást a páciensek beválasztásakor, minél nagyobb mértékben csökkenteni a véletlenszerűen fellépő zavaró hatásokat; ezáltal biztosítani a statisztikai módszerek alkalmazhatóságát. Ha ugyanis zavaró hatások is fellépnek egy vizsgálat során - akár szisztematikusak, akár véletlenek akkor a vizsgálat eredménye nem csak a vizsgálati beavatkozásnak (pl. gyógyszerhatásnak) lesz tulajdonítható, hanem a zavaró hatás(ok)nak is. A zavaró tényezők hatása ilyenkor keveredik a vizsgált beavatkozás hatásával, ami nagymértékben megnehezítheti, vagy szélső esetben akár lehetetlenné teheti a vizsgálati beavatkozás egyértelmű kiértékelését, minősítését. Ez pedig végső soron azt jelenti, hogy hiába történt meg a klinikai vizsgálat, nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, amiért a vizsgálatot egyáltalán elvégezték. A randomizáció szükségességének okai A klinikai vizsgálatok alapgondolata páciensek (vagy önkéntesek) olyan csoportjainak összehasonlítása, amelyek csak az alkalmazott vizsgálati beavatkozásban különböznek egymástól, más tekintetben homogének (pl. átlagéletkor, nem, testsúly). Ha a csoportok más tekintetben is különböznek egymástól, akkor nincs biztosítva a vizsgálati beavatkozások objektív összehasonlítása a vizsgálati csoportok között, a csoportok közötti különbözőség a vizsgálat eredménye szempontjából zavaró hatásként lép fel. Példa: A szemüveg és a kontaktlencse hatásának összehasonlítását célzó klinikai vizsgálatba 18-75 éves korosztályból rövidlátó személyeket vonnak be. Két csoportba sorolják a résztvevőket; 1. szemüvegesek; 2. kontaktlencsések. A csoportok között különbség mutatkozik a vizsgálat értékelése során a kontaktlencse javára a látásélesség javítása tekintetében. A szemüvegesek csoportjában az átlagéletkor 10 évvel magasabb, mint a kontaktlencsések csoportjában. Vajon csak a kezelésbeli különbséggel magyarázható az eredmény, vagy a csoportok közötti átlagéletkorbeli különbség is szerepet játszik az eredményben? Ahhoz, hogy meggyőző erővel állíthassuk: a különbséget a vizsgálati beavatkozás és csak az okozta, be kell bizonyítani, hogy nem valami más. A „valami más” sokféle tényező hatásából eredhet. Mindezek a hatások azonban két fő típusba sorolhatók: szisztematikus, vagy véletlen tényezők hatásai. A fenti példában a két csoport között az átlagéletkorban mutatkozó különbség adódhatott csupán a véletlenből, de bekövetkezhetett szisztematikus zavaró hatás miatt is. Ilyen lehet például, ha a besorolást végző személy - akár tudatosan, akár nem - eleve a fiatalabb pácienseket sorolja a kontaktlencsés csoportba, az idősebbeket pedig a szemüvegesek csoportjába. Ezt nevezik szelekciós torzításnak, amelynek elkerülése rendkívül fontos a klinikai vizsgálatokban, mivel megnehezíti, vagy esetleg lehetetlenné teszi az eredmények egyértelmű interpretálását. Ugyanez a helyzet természetesen akkor is, ha a zavaró hatás csupán a véletlennek tulajdonítható. így akár szisztematikus torzításból, akár a véletlenből erednek a vizsgálati csoportok közötti, kísérleti beavatkozáson kívüli különbségek, szükséges ezen hatások kiküszöbölése, vagy amennyire csak lehetséges, csökkentése. Cserjés Zsuzsanna: Randomizáció klinikai vizsgálatokban
