Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)

2002-09-01 / 3. szám

196 Szemészet A vizsgálat szempontjából zavaró hatások kiküszöbölé­sét célozza a véletlen csoportba sorolás, vagy más néven randomizáció. A véletlen csoportba sorolás elsődleges célja a klinikai vizsgálat kimenetelét befolyásoló tényezők egy­formaságának biztosítása a vizsgált csoportokban, aminek eredményeképpen a csoportok közötti különbséget magya­rázó egyetlen tényező maga a kísérleti beavatkozás marad. Randomizáció nélkül a beavatkozások összehasonlítása - akár akarattal, akár akaratlanul - előítéletes lehet. A statisz­tikai módszerek alkalmazhatóságának pedig szükséges fel­tétele a randomizáció. A szisztematikus zavaró hatások kiküszöbölésének elve mindig csak valamilyen mértékben valósul meg egy konk­rét klinikai vizsgálat során, sohasem tökéletesen. A klinikai vizsgálatok során mindig a részből próbálunk következtetni az egészre, azaz a beválasztott pácienseken végzett vizsgá­lat eredményéből egy egész populációra. Azt szeretnénk el­érni, hogy a vizsgálati minta (a vizsgálatba beválasztott pá­ciensek összessége) olyan legyen, mint cseppben a tenger: a mintában legyen benne a populáció összes, lényeges tu­lajdonsága. Egyszerű és világos célkitűzés, de hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani? Honnan tudható előre, hogy mely tulajdonságok lesznek lényegesek, és melyek nem az adott vizsgálat szempontjából? Egy vizsgálat során gondos mérlegeléssel kerül kiválasztásra mely tényezőket kell, vagy érdemes tekintetbe venni (pl. van olyan vizsgálat, amelyikben szükséges figyelembe venni, hogy nő-e, vagy férfi a páciens, más vizsgálatokban viszont nem). Vannak olyan jellemzők, amelyeknek ismert a hatása a vizsgált ha­tásmérő változóra. Leggyakoribbak az átlagéletkor, a kor­­megoszlás, a férfiak és a nők aránya, de például szívbeteg­ségek esetén folytatható a sor a balkamra-funkció jellemzé­sével. Véletlenszerűen fellépő torzító hatás lehet vérnyomás mérése esetén, ha a betegeknek nem ugyanabban a nap­szakban mérik a vérnyomását; egyeseknek reggel, mások­nak viszont délután. (Ez a torzítás könnyen kiküszöbölhető, ha minden páciensnek ugyanabban a napszakban mérik a vérnyomását.) Valamely klinikai vizsgálat során mindannak a tényezőnek hatását, amelyet nem vettünk, vagy nem tu­dunk figyelembe venni, összességében a véletlen hatásának tekintjük. Klinikai vizsgálatokban a vizsgálat szempontjából szisz­­tematikus zavaró hatásokat ki lehet küszöbölni, a véletlen­nek tulajdonítható zavaró hatásokat pedig nagymértékben lehet csökkenteni megfelelő randomizációs módszer alkal­mazásával. Randomizáció A véletlen csoportba sorolás, vagy más néven randomi­záció, a klinikai vizsgálatba beválasztott betegek kezelési csoportokba sorolásának módja, amelynek során a betegek véletlenszerűen kerülnek a csoportok valamelyikébe, több­nyire egy előre meghatározott valószínűséggel. (Pl. egyfor­ma valószínűséggel, 1:1 arányban, vagy egyik csoportba kétszer annyi, mint a másikba, azaz 2:1 arányban). Egyszerű randomizáció Példánkban: Azt szeretnénk elérni, hogy a szemüvege­sek csoportjába, illetve a kontaktlencsések csoportjába egy­forma valószínűséggel kerüljenek be a páciensek. A feladat megoldásához az egyszerű véletlen csoportba sorolás a megfelelő randomizációs módszer. Egyszerű ran­­domizációt végzünk két csoport esetén, ha eleget teszünk az alábbi két követelménynek: Egy páciens bevonásakor 1. a páciens csoportba sorolása független attól, hogy az előtte bevont páciens melyik csoportba került, valamint 2. egyforma a valószínűsége annak, hogy akár az egyik, akár a másik csoportba kerül. (Ugyanakkora esélye van minden páciensnek a szemüvegesek csoportjába kerülni, mint a kontaktlencsésekébe.) Egyszerű, és jól ismert véletlengenerátor a pénzfeldobás, amely pontosan ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik. Két kimenetele lehetséges (fej vagy írás), egyforma való­színűséggel (feltéve, hogy szabályos a pénzérme). Minden egyes pénzfeldobás kimenetele független az előző dobásé­tól, vagyis fej után következhet fej is írás is, írás után kö­vetkezhet fej is írás is. A valóságban természetesen nem szokás pénzfeldobással eldönteni a betegek csoportba soro­lását. Nem azért, mintha komolytalan lenne, hanem azért, mert nem ellenőrizhető, illetve dokumentálható kellőkép­pen. Klinikai vizsgálatokban rendkívül fontos a vizsgálat minden mozzanatának pontos dokumentálása, ellenőrizhe­tősége. A számítógéppel végzett véletlen sorozatok generá­lása jól dokumentálható, ellenőrizhető. A számítógépes vé­letlengenerátorokkal nagy pontossággal lehet szimulálni a fizikai valóságban létező véletlen eseményeket, esemény­­sorozatokat, folyamatokat, mint pl. a pénzfeldobást. Számí­tógépes szimuláció eredményeként nem fej vagy írást ka­punk (bár számítógépes grafikával ma már ez is könnyen megoldható), hanem - mondjuk - 1-es és 2-es számokból álló sorozatot, ahol az 1-es a szemüvegesek, a 2-es a kon­taktlencsések csoportját jelentheti, vagy éppen fordítva. Megjegyzendő, hogy az alternatív besorolás, vagyis a páci­enseknek felváltva az egyik, majd a másik csoportba soro­lása nem véletlenszerű besorolás, mivel nem teljesül a füg­getlenség feltétele. Példánkban: alternatív besorolást vég­zünk, ha valamely pácienst a szemüvegesek csoportjába so­roljuk, ha az előző a kontaktlencsés csoportba került, és fordítva, a kontaktlencsés csoportba soroljuk, ha az előző a szemüvegesek csoportjába került. Itt nem teljesül az 1. fel­tétel, mivel előre determinált, hogy a következő páciens melyik csoportba fog kerülni. Tegyük fel, hogy elvégeztük az egyszerű randomizációt a példában szereplő két csoportra, az első 24 vizsgálatba bevont páciensre (akár pénzfeldobással, akár számítógépes véletlengenerátorral!). Az alábbi csoportbesorolást kaphat­juk, ha a „fej”-nek a szemüvegesek, az „írás”-nak a kon­taktlencsések csoportja van megfeleltetve (1. táblázat) Az 1. táblázatból látható, hogy 9 páciens került a szem­üveges csoportba, 15 páciens pedig a kontaktlencsésbe. A csoportok között nagy a számbeli különbség, a kiegyensú­lyozatlanság, ami egyszerű randomizáció esetén gyakran előfordulhat, főleg kevés páciens bevonása esetén. Jóval több páciens besorolása esetén (pl. több száz) a csoportok Cserjés Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents