Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
Szemészet nem ezeket a finom, ún. magasabb rendű eltéréseket is, amelyeket eddig mérni sem tudtunk. A hullámfront-technika célja a szem magasabb rendű eltéréseinek csökkentése, illetve megszűntetése, amelynek révén szemünk feloldóképessége tovább növelhető, azaz 2,0-es vagy ennél jobb látóélesség is elérhetővé válhat bizonyos betegcsoportokban. Jelenlegi feladatunk annak elemzése, hogy kik azok a betegek, akiknél a refraktív sebészeti beavatkozások eredményeként a „szuperéles” látásélesség reális célként tűzhető ki. A jelen tanulmányban a hullámfront-vezérelte első myopiás és myopiás astigmiás kezelések tapasztalatait tekintjük át. Betegek és módszerek Vizsgálatunk során 80 beteg, 160 szemét kezeltük. A betegek átlagéletkora 28,4±2,42 (25^18) év volt. Az értékelt betegcsoportban kizárólag myopiás vagy myopiás astigmiás fénytörési hiba fordult elő, a korrekciós értékek -1,5 D és -6,5 D szférikus, és 0 D és -2,5 D cylinder értéktartomány között változtak. A preoperatív átlagos korrekció értéke -4,72±1,24 D szférikus ekvivalens (SE) volt. A vizsgálat követési ideje hat hónap. Az excimer lézerkezelések szokásos műtét előtti protokolljának megfelelően mértük a korrigálatlan és legjobb korrigált látásélesség értékeit, topográfiát (Tomey-III, Tomey Inc., New York, NY), ultrahangos pachymetriát (Humphrey Model 850, Humphrey Inc, San Leandro, CA), normál és tágított pupilla mellett automata refraktometriát, Goldmann applanációs tonometriát, szemfenék-vizsgálatot végeztünk. A hullámfront-analízishez és a magasabb rendű aberrációk kezeléséhez szükséges WASCA-mérést az Asclepion-Meditec Shack-Hartmann hullámfront szenzor (Wavefront Sciences Inc. Albuquerque, NM) segítségével (WASCA = Wavefront Supported Customized Ablation, azaz Hullámfornt Analízis Segítette Egyénre szabott Fotoabláció) végeztük. A Shack-Hartmann-aberrométer jellemzőit egy korábbi közleményben ismertettük.16 A WASCA-mérések sötét szobában normál és tágított pupilla mellett történtek. Mivel a magasabb rendű optikai aberrációk értéke nagymértékben függ a pupilla átmérőjétől, az optikai aberrációk kiszámítását (harmad- és negyedrendű Zernicke-polinomiálisok) és az az alapján készült kezelési tervet 5,5 mm-es átlagos pupillaátmérőre vonatkoztattuk. A WASCA irányította fotorefraktív keratectomiákat (PRK) az Asclepion-Meditec MEL-70G_Scan repülőponttechnikás lézerkészülékkel végeztük. A lézer-egység aktív szemkövető rendszerrel rendelkezik. A lézersugár energiája 250 mJ/cm2, frekvenciája 38 Hz, átmérője pedig 1,8 mm volt. A refraktív kezelésből kizártuk mindazon betegeket, akik blepharitisben vagy „száraz szem” szindrómában szenvedtek, akiknél keratoconust vagy keratoglobust diagnosztizáltunk, és azokat, akiknek anamnézisében korábbi, szaruhártyát érintő sérülés vagy műtétek miatti corneahegek szerepeltek. A PRK-kezelést megelőzően három alkalommal oxibucain hydroclorid lokális érzéstelenítő szemcseppet kaptak a betegek. Ezt követően a cornea epitheliumát hokikés segítségével a Bowman-hártyáig eltávolítottuk. Az aktív szemkövető rendszerrel meghatároztuk a szem optikai tengelyének helyét a corneán, majd 13 mm-es fémgyűrűt helyeztünk a szemre, melynek középpontja pontosan az optikai tengelybe esett. A magasabb rendű aberrációk kezelési adatait zip-lemez segítségével tápláltuk a lézerkészülék komputerébe. Először az alacsonyabb rendű, szfero-cilindrikus, majd újrafókuszálás után, egy ülésben a magasabb rendű optikai aberrációkat is korrigáltuk. A WASCA-vezérelte PRK-kezelés után a betegek tobramycin és fluorometolon szemcseppet kaptak. Terápiás, nagy víztartalmú, lágy kontaktlencsét helyeztünk fel a kezelt szemre, amelyet a műtétet követő harmadik napon eltávolítottunk. A posztoperatív kezelési protokoll megegyezett a hagyományos PRK-kezelések protokolljával: öt napig tobramycin cseppet négyszer naponta, majd három hónapig fluorometolon szemcseppet rendeltünk ötször naponta fokozatosan csökkenő adagban. Az első és ötödik napon, illetve az első, harmadik és hatodik hónapban kontroll vizsgálatokat végeztünk. Az ellenőrző vizsgálatok alkalmával mértük a korrigálatlan és legjobb korrigált látásélességet, Goldmann tonometriát, cornea-topográfiát, ultrahangos pachymetriát és WASCA-mérést végeztünk. A műtétet követő vizsgálatok során különös figyelmet szenteltünk az eljárás biztonságosságának, hatékonyságának és megbízhatóságának megítélésére. Eredmények A korai posztoperatív időszakban a betegek általában enyhe könnyezésre, idegentestérzésre és fényérzékenységre panaszkodtak. Ezek a tünetek azonban a hagyományos PRK-kezeléseknél megszokottaknál gyengébbek voltak, feltehetően a terápiás kontaktlencse felhelyezése miatt. Az epithel normál sebgyógyulás mellett, átlagosan négy nap alatt visszahámosodott. Egyik betegünknek sem volt a korai posztoperatív időszakban Hanna-szerint 1,0-es fokozatot meghaladó szaruhártyahomálya.5 A műtétet megelőzően a korrigálatlan látásélesség értéke 0,06 volt. A legjobb korrigált látásélesség átlagosan 0,97 volt. A WASCA vezérelte PRK-műtétet követően hat hónappal a korrigálatlan látásélesség 1,12-re növekedett. A preoperatív -4,72 ±1,24 D SE átlagos korrekció a hatodik hónapra -0,08 D SE értékre csökkent. A legjobb korrigált látásélesség értékét a hatodik hónapban átlagosan 1,26-nak találtuk. Kétmintás t-próbát alkalmazva megállapítottuk, hogy mind a korrigálatlan, mind a legjobb korrigált látásélesség értékeiben bekövetkező változás szignifikáns volt (p>0,05). A látásélesség minden mérőszáma a harmadik, illetve a hatodik hónapban jobbnak mutatkozott az első hónapban mért értékekhez képest. A szemek 87,5%-a (140/160) nem igényelt korrekciót a műtét után. A kezelt szemek 90%-a (140/160) ±0,25 D-t, 97,5%-a (150/160) ±0,5 D meg nem haladó, 98,75%-a (158/160) ±0,75 D túl nem lépő korrekciót igényelt. A posztoperatív korrekció a műtét után hat hónappal a szemek 100%-ban (160/160) nem lépte túl a ±1,0 D tartományt. Nagy Zoltán Zsolt
