Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-09-01 / 3. szám
Szemészet tes modellünkben azt találtuk, hogy a PRK utáni sebgyógyulás idején a szemet ért UV-B besugárzás jelentősen fokozza a keratocyták metabolikus aktivitását, extracelluláris mátrix és újonnan szintetizált, de morfológiailag eltérő kollagénrostok szintéziséhez vezetve, amelyek következményesen okozzák a réslámpával észlehető hegjelenséget és a refrakciós regressziót.' A kataláz aktivitás röntgensugárzás hatására bekövetkező fokozódásáról Stankowski számolt be.8 Hasonló jelenséget észleltek UV-A besugárzást követően is.3 A kataláz enzimrendszer tehát jelentős védelmet nyújthat az ultraibolya sugárzás okozta káros szöveti hatásokkal szemben. 1992- ben Mayer mutatta ki bovin lencseepithel sejtkultúrában, hogy a kataláz enzim védelmet biztosít a kék fény káros hatásával szemben.6 A jelenlegi állatkísérleteink célja annak tisztázása volt, hogy a kataláz tartalmú antioxidáns hatású szemcsepp-készítmény védelmet tud-e nyújtani a PRK-kezelésen átesett szemeknek az avascularis sebgyógyulás idején a szemet ért UV-B besugárzással szemben. Feltételeztük, hogy az UV-B besugárzás oxidativ stresszt vált ki a keratocytákban, amely tovább növeli azok metabolikus aktivitását. Betegek és módszerek A tanulmányban felhasznált állatok kezelése az ARVO „Resolution on the Use of Animals in Research” útmutatásai alapján történt. A kísérletek során 32 pigmentált chnichilla nyulat használtunk fel, súlyuk 2,5-3,0 kg között változott. A nyíllak a kezelés előtt 25 mg/tskg intramuscularisan adagolt ketamint kaptak szedálás céljából. Ezután a fülvénába iv. 25 mg/tskg ketamint és 2 mg/tskg xylazine-t injektáltunk. A nyulak jobb szemébe propacaine hydrochlorid érzéstelenítő szemcseppet cseppentettünk, a szemrést spekulum segítségével tartottuk nyitva. Hat mm átmérővel a centrális epitheliumot hokikés segítségével (Grieshaber, Svájc) távolítottuk el, majd a PRK-kezelést az Asclepion Meditec MEL 60 ArF excimer lézerkészülékkel (Asclepion Meditec AG, Jéna, Németország) végeztük el. A nyulak felében -5,0 D-ás (45 pm) PRK-kezelést, a másik 16 nyúlnál -10,0 D-ás (90 pm) fotoablációt végeztünk a jobb szemeken. A PRK-kezelések alatt a szemeket vákuumos gyűrűvel rögzítettük a limbus körül. Az alkalmazott lézer energiája 250 mJ/cm2 volt, frekvenciája 20 Hz. A 9x1 mm-es pásztázó lézersugár 1 pm szövetvastagságot távolított el egy áthaladás alkalmával. A PRK-kezelések után antibotikum cseppet cseppentettünk a nyúlszemekbe (ofloxacim), majd ugyanezt az antibiotikum cseppet kapták naponta ötször, 4 napon át, a reepithelisatio ideje alatt. A bal szemeket nem kezeltük. A PRK-kezelés után 21 nappal a nyulakat standard dermatológiai UV-kamrába helyeztük (Waldmann UV-800 1 K, Schwenningen, Németország). A hullámhossz-tartományt az UV-B tartományba állítottuk be (280-315 nm között; a sugárzás csúcsa 306 és 313 nm között volt, utóbbi a műszerre jellemző egyéni állandó, amelyet gyárilag határoznak meg). A nyulakat ismét szedáltuk, a jobb szemeket spekulum segítségével tartottuk nyitva. Mindkét kezelési csoportban a nyulak fele 30 másodpercenként antioxidáns szemcseppet kapott, ezzel szemben a csoportok másik felénél 0,9%-os steril fiziológiás sóoldatot cseppentettünk. Az UV-B expozíció ideje 7 perc volt, a besugárzás paraméterei megegyeztek a korábbi kísérletben alkalmazottakkal.7 A kezelt szemek 100 mJ/cm2 energiájú teljes UV-B dózisban részesültek, ezt a nyúlszemek előtt elhelyezett doziméterrel határoztuk meg. Az antioxidáns szemcsepp összetétele a következő volt: 0,36% kataláz enzim TCM-199-ben pufferolva. A -5,0 D-ás és a -10,0 D-ás csoport szemei közül 8 szem további két hét időtartamra napi ötszöri adagolásban továbbra is kapta az antioxidáns szemcsepp készítményt, a többi szemnél 0,9%-os steril fiziológiás sóoldatot cseppentettünk. Az elülső stromahomályokat biomikroszkópos vizsgálattal értékeltük, hetenként, a Hanna-féle skálabeosztás alapján.2 Az UV-B irradiáció után 4 héttel intravénás Nafenobarbitállal az álltatokat túlaltattuk. A fénymikroszkópos vizsgálatok céljára hematoxilin-eozin festést alkalmaztunk. A transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz a kimetszett corneákat 1% glutáraldehidben és 4%-os ozmium-tetroxidban fixáltuk, dehidráltuk és Epon gyantába ágyaztuk be. A félvékony metszeteket toluidinkékkel, az ultravékony metszeteket uranil-acetáttal festettük meg és EM 9A Zeiss (Jéna, Németország) elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Eredmények A re-epithelisatio 2-4 napon belül tejes volt (átlagosan 3,4±0,6 nap). A különböző csoportokban észlelt subepithelialis homályok klinikai jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze. A PRK után észlelt cornealis homályok átlaga a -5,0 D-ás (45 pm) csoportban 0,36±0,08 (SD) volt 21 nappal a PRK-t követően; míg a -10,0 D-ás (90 pm) csoportban 0,78±0,14 (SD), a Hanna-féle beosztás szerint osztályozva. A két csoport közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (p<0,048). Az UV-B besugárzás után 6-8 órával a kezelt szemek fotokeratitis, conjunctivalis belövelltség, fotofóbia, keratitis punctata superficialis, váladékozás és cornealis oedema jeleit mutatták. Az antioxidáns cseppben részesülő szemek klinikai tünetei enyhébbek voltak és 2,28±1,12 (SD) napig tartottak átlagosan. A placebóval (fiziológiás sóoldat) kezelt csoportban a tünetek átlagosan 3,6±1,96 (SD) napig voltak észlelhetők. Az UV-B besugárzást követően a subepithelialis homályok mértéke mindkét kezelési csoportban súlyosbodott. A -5,0 D PRK + UV-B-vel kezelt csoportban a haze 1,0±0,22 (SD) értékre növekedett 4 héttel az UV-B besugárzást követően. A -5,0 D PRK + UV-B + antioxidáns cseppben részesülő szemek átlagos haze jelensége 0,44±0,1 (SD) volt 1 hónappal az UV-B után. A két csoport közötti különbség szignifikáns volt (p<0,032). A -10,0 D PRK + UV-B kezelések után 1 hónappal az átlagos homályok mértéke a Hanna-féle osztályozás szerint 2,0±0,98 (SD) volt; míg a -10,D + UV-B + antioxidáns cseppben részesülő szemek átlagos homálya 1,2+0,26 (SD) volt 1 hónappal a besugárzást követően. A különbség statisztikailag szignifikáns volt (p<0.042) (1. táblázat). A poszt-UV-B corneahomályok mértéke összefüggést mutatott a fotoabláció mélységével, klinikailag súlyosabb Nagy Zoltán Zsolt
